|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 67 találat | lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-67 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Kertész Melinda 2014. július 28.Kertész MelindaTUSVÁNYOS 2014 Székely: nem az állam struktúrájához nyúlna hozzá Orbán A politológus szerint Orbán az államról való nyilvános beszéd liberális felfogását kívánja megváltoztatni konzervatív értékekre alapozott közbeszéddel. Székely István politológus szerint elsősorban egy belpolitikai „hitvitára” adott választ Orbán Viktor Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban elhangzott beszédében, nem arról van szó, hogy államszervezési szinten nyúlna hozzá a magyarországi demokrácia alapértékeihez. A magyar miniszterelnök szombati politikai beszédében azt mondta, szakítani kell a liberális társadalomszervezési elvekkel. A nyugat-európai liberális társadalomszervezési elv helyett egy más megközelítést szorgalmaz. Mint fogalmazott, a „mindent lehet cselekedni, ami más szabadságát nem sérti” elv helyett inkább azt az elvet kell érvényesíteni, mely szerint amit nem akarsz, hogy veled cselekedjenek, te se cselekedd másokkal”. Orbán szerint az új kihívás, hogy megtalálják azt az új magyar államszerveződést, amely a liberális állam korszaka után, keresztény értékeket tiszteletben tartva ismét versenyképessé teszi a közösséget, és amely lehetővé teszi, hogy az emberek személye, munkája és érdeke a nemzet érdekével szoros összefüggésben álljon, ez pedig az illiberális állam lenne, amely „nemzeti megközelítést alkalmaz”. „Az illiberális demokrácia fogalma Fareed Zakaria 1997-es tanulmányával került a szakmai viták középpontjába. Azóta is vitatott, hogy az illiberális demokrácia egyáltalán demokráciának minősül-e európai kontextusban” - mondta el a Transindexnek Székely István. Magyarország az Európai Unió tagja és kétségtelen, hogy közjogi értelemben liberális demokrácia lesz még annak az intézkedéssorozatnak a megvalósítása után is, amit Orbán Viktor miniszterelnök vázolt. A liberális demokrácia alkotmányi szintjén szavatolt hatalommegosztást jelent, jogállamot, piacgazdaságot, a választások időben történő megtartását. Az én értelmezésemben szó sincs arról, hogy ezeket és az ehhez kapcsolódó európai gyakorlatot rúgná fel Orbán Viktor” „Nem az állam struktúrájához nyúlna hozzá Orbán Viktor, nem arról van szó, hogy felrúgná a laikus államszervezési rendet és innentől kezdve Magyarország teokratikus állam lesz, vagy arról, hogy ezentúl a központi hatalom az erőszakszervezetekre fog támaszkodni, mint egyik-másik dél-amerikai országban, hanem egyszerűen arról van szó, hogy az államról való nyilvános beszéd liberális felfogását kívánja megváltoztatni konzervatív értékekre alapozott közbeszéddel” - vélekedett a politológus. Kifejtette, a liberális demokráciának van egy köznapi értelembe vett szóhasználata is, ami elsősorban nem intézményi, hanem kormányzási, kulturális dimenziót jelent, amely egyben fogalmi keretet ad a mindennapok politikai közbeszédének. Elmondta, Magyarországon még '89 előttről zajlik egy nagyon éles vita az állam szerepéről, a közösséghez, az egyénhez való viszonyáról. „A 90-es évek elején Kis János nevéhez köthető egy állammodell-típus, amit akkor ő az etnikailag semleges államként fogalmazott meg. Ezt az állammodellt azonosította a közvélemény a liberális állammodellel anélkül, hogy ennek fogalmi keretét tisztázták volna. Ezzel párhuzamosan fogalmazta meg Csurka István a nemzetépítő állam elméletét, amely szerint a történelmi okok miatt megkésett magyar nemzetállam kiépítését derékba törte a kommunizmus, és ahhoz, hogy a rendszerváltás után azt folytatni lehessen, az államnak ebben szerepet kell vállalnia az oktatási rendszeren és a kultúrafinanszírozáson keresztül. Ez az egyik dichotómia, amely meghatározta az elmúlt 30 év gondolkodását. „Én azt gondolom, hogy Orbán, amikor illiberális állammodellről beszél, akkor ebben a vitában foglal állást egy olyan nemzetállam víziójával, amely a nemzeti eszme demokratikus keretek között történő továbbvitele, napjaink kormányzati eszközrendszerével. Sokat mondóak a beszédében említett ellentétpárok: egyén-közösség, magántulajdon-közösségi tulajdon, nemzetek feletti érdek-magyar érdek, világnézeti semlegesség-értékelvű konzervativizmus. Ha ehhez még hozzáadjuk az idei Tusványoson nem említett, de egyébként beszédeiben ismételten előforduló „versengő többpártrendszer – centrális erőtér (domináns pártrendszer)” fogalompárt, akkor azt mondhatjuk, hogy nincs új a nap alatt, csak az eddigi elképzeléseit csomagolta egy provokatív fogalmi keretbe” – mondta Székely István. Transindex.ro 2014. szeptember 25.Kertész MelindaKÉNYSZERPÁLYÁN Salat Levente: az RMDSZ tervezete az autonómia látszatát próbálja kelteni A politológus szerint az autonómiastatútum olyan jogi megoldásokat javasol, amelyeknek az elfogadtatása és a kivitelezése egyaránt nagyon problematikus. – Az RMDSZ eddig a kampányban használta az autonómia gondolatát, fontos mozzanat, hogy most előállt a saját tervezetével – A tervezet arra törekszik, hogy a létező jogi keretet és adminisztratív funkciókat maximálisan kihasználva adjon tartalmat az autonómiaelképzelésnek – A tervezetből hiányzik az, ami az autonómiaberendezkedésnek a lényege, éspedig a hatalommegosztás gondolata – A tervezet a románokkal azt akarja elhitetni, hogy az autonómia nem is olyan nagy dolog az ő szempontjukból, a magyarokkal pedig azt, hogy ez az autonómia Az RMDSZ a múlt héten mutatta be az egy éve készülő autonómiatervezetét. Salat Levente politológus a tervezet tartalmát értékelte kérésünkre, emellett a dokumentum elkészülésének körülményeiről és lehetséges fogadtatásáról beszélt. Salat Levente: – Igen fontos mozzanat az erdélyi magyar autonómiatörekvések történetében ennek az autonómiatervezetnek a nyilvánosságra hozatala, nem annyira a tartalmi vonatkozásai miatt, mint inkább annak okán, hogy az RMDSZ végre elérkezettnek látta az időt, hogy előálljon egy saját, Székelyfölddel kapcsolatos autonómiatervezettel. Ez azért lényeges, mert eddig a román közgondolkodásban az a szemlélet uralkodott, hogy az autonómiatörekvések nem az RMDSZ-hez köthetők, hanem a magyarságon belül az ellenzéket képviselő kis pártok és egyéb szervezetek karolták fel azokat. A román megítélés szerint az RMDSZ felismerte a hatalomból való részesedés, illetve az erőforrások elosztásában való részvétel előnyeit, ezekre helyezte a hangsúlyt az utóbbi bő másfél évtizedben. Az autonómia kérdését kizárólag a kampányok idején vette elő, rendszerint nem túl koncepciózusan, többnyire a választói viselkedéssel kapcsolatos megfontolásokból, és a kérdést rögtön el is felejtette azt követően, hogy a választások lezajlottak. Ehhez képest igen jelentős változás az, hogy az RMDSZ előállt a maga tervezetével, amelynek megalkotási folyamatát nagy figyelem követte mind a rivális politikai szereplők, mind a szélesebb nyilvánosság részéről. Miért most döntött az RMDSZ amellett, hogy saját autonómiatervezetet dolgoz ki? – Az ügy ezúttal sem választható el teljességgel a választási kalkulációktól, és az RMDSZ bizonyos értelemben előre menekült, illetve kényszerpályán mozgott ebben a történetben. A szervezet székelyföldi vezetői ismerték fel az utóbbi két-három esztendőben – valószínűleg helyesen –, hogy amennyiben az RMDSZ nem lép a székelyföldi autonómia kérdésében, akkor végveszélybe kerülhet az egyre inkább lemorzsolódó RMDSZ-es szavazóbázis, aminek a tömbjét mégiscsak a Székelyföld biztosítja. Erre vezethető vissza, hogy a legutóbbi csíkszeredai RMDSZ kongresszuson döntés született arra vonatkozóan, hogy ez a tervezet el fog készülni, közvitára bocsátják, majd a parlament elé terjesztik. Túl azon, hogy a tervezet elkészülte és nyilvános fölvállalása a romániai közvélemény előtt elvben pozitív lépésként értékelhető, a romániai magyar autonómiatörekvések története szempontjából van vele egy nagy probléma. Nevezetesen az, hogy akárcsak a korábbi autonómiastatútumok kidolgozói, ennek a tervezetnek a megalkotói sem azzal kezdték, hogy az autonómiaelképzelés elfogadásához szükséges politikai akarat létrehozására törekedvén megpróbálják meggyőzni a közvéleményt és a román politika meghatározó szereplőit a törekvés jogosultságáról. Arról, hogy az autonómia indokolt, jogos igénye az erdélyi magyarságnak, és hogy annak vannak olyan formái, amelyek valóban nem összeegyeztethetetlenek a Román Alkotmány 1. cikkelyének az egységes és oszthatatlan nemzetállamra vonatkozó kitételeivel. Abból kifolyólag, hogy mindenféle autonómiaalakzat lényege a hatalommegosztás, vagyis a különböző területeket érintő állami hatáskörök átruházása valamilyen testületekre, annak semmilyen formája nem képzelhető el a szükséges politikai akarat nélkül. Ez a tervezet milyen eséllyel viszi előbbre az autonómiatörekvés ügyét? – A kérdés szerintem inkább az, hogy a tervezet viszi-e előbbre egyáltalán az autonómiatörekvést, növeli-e az esélyeit annak, hogy a román társadalmat, közvéleményt és a politika meghatározó szereplőit meg lehessen győzni arról, hogy Románia semmit nem kockáztat azzal, ha egy megfelelően eltervezett intézményi, államszerkezeti reform keretében teret enged az autonómia bizonyos formáinak. Noha világos jelei vannak annak, hogy a tervezet kidolgozói komoly erőfeszítéseket tettek ennek érdekében, véleményem szerint ezt a funkciót ez a tervezet nem tudja ellátni. Tudom, hogy a tervezet kezdeményezői úgy érvelnek: ahhoz, hogy a román féllel a párbeszéd elkezdődhessen, szükség van valamilyen kiindulópontra, amelyhez viszonyulni lehet. Előfordulhat, hogy igazuk lesz, és a tervezet által kiváltott – egyelőre maradéktalanul elutasító – reakcióknak végül az lesz az eredménye, hogy elkezdődhet az érdemi vita a kérdés lényegéről. Ahhoz azonban, hogy ilyen irányú reményeket lehessen táplálni, az RMDSZ részéről igen szakszerű kommunikációs teljesítményre lesz szükség, sokkal szakszerűbbre, mint ami eddig jellemezte az RMDSZ politikusait. Ugyanakkor látni kell, hogy amennyiben a dolgok valóban eljutnak odáig, hogy az érdemi egyeztetések elkezdődhetnek, ezt a tervezetet maradéktalanul el lehet majd felejteni, hiszen esélye az elfogadásra csak olyan tervezetnek van, amelyet a román fél aktív részvételével, a politikai akarat terjedelmének és tartalmának megfelelően dolgoznak ki. Tartalmi szempontból hogyan értékeli ön a tervezetet? – Őszintén meg kell mondanom, hogy ahhoz képest, hogy milyen komoly szakértői munkáról beszéltek az RMDSZ képviselői az elmúlt majdnem egy esztendőben, a tervezet számomra csalódást okozott. A tervezet szemmel láthatólag arra törekszik, hogy a létező jogi keretet és adminisztratív funkciókat maximálisan kihasználva adjon tartalmat az autonómiaelképzelésnek, ami elvben érthető és méltányolandó törekvés. Az eredmény azonban egészében véve lehangoló, mind a koncepció, mind a szerkezet, mind a fogalmi-nyelvi megformálás szempontjából. Mennyire nevezhető ez a tervezet egy sajátos, kimondottan a Székelyföldre alkalmazható autonómiatervezetnek, és nem egy bármilyen régióra „ráhúzható” javaslatcsomagnak, amely a hatalommegosztást a decentralizáció révén látja megvalósíthatónak? – Ez a kérdések egyik lényege szerintem is, legalább két vonatkozásban. Egyrészt a tervezet anélkül használja a különleges jogállású megye és régió fogalmát, hogy az létezne a romániai jogrendben. Nehéz elképzelni, hogy ezt így, egy lépésben meg lehetne oldani, ráadásul úgy, hogy a különleges jogállás csak a tervezetben megnevezett megyékre, illetve régióra legyen érvényes. Másrészt az RMDSZ egy maga számára nagyon szűkre szabott mozgástéren belül próbál megoldást találni egy olyan problémára, amelyre politikai akarat nélkül nincs megoldás. Innen nézve, a tervezet tulajdonképpen fából vaskarika. Az autonómia látszatát próbálja kelteni olyan jogi megoldások révén, amelyeknek egyrészt az elfogadtatása, másrészt a kivitelezése is nagyon problematikus. Ezért aztán nagyon nagy árat fizet az a szakértői csoport, amely ezt a dokumentumot létrehozta. Van benne ugyanis egy olyan kompromisszum, amiről sajnos azt kell mondanom, hogy a magyarokat és a románokat egyidejűleg próbálja meg félrevezetni. A románokkal azt akarja elhitetni, hogy az autonómia nem is olyan nagy dolog az ő szempontjukból, a magyarokkal pedig azt, hogy ez az autonómia. A dokumentum a Székelyföld Autonóm Régiót jogi személyként nevezi meg az 1. cikkben, de nem teszi egyértelművé, hogy közjogi, vagy magánjogi értelemben. „Az egységes és oszthatatlan Román Államon belül, Kovászna, Hargita és Maros megyei közigazgatási egységekből, a helyi autonómia Alkotmányban lefektetett elve és jelen Statútum alapján létrejön a jogi személyiséggel rendelkező, Székelyföld Autonóm Régió.” 1. cikk A dokumentum elkészítői feltehetően stratégiai megfontolásból hagyták nyitva ezt a kérdést, arra gondolva, hogy az ügy annak függvényében fog eldőlni, hogy a politikai tárgyalások milyen irányban alakulnak. A közjogi változathoz értelemszerűen államszerkezeti reformra van szükség, ami alkotmánymódosítást feltételez; ha pedig erre nézvést nem sikerül megegyezni, akkor a magánjogi változat is megfelelő lehet. Ez utóbbi esetben a régió egyesületi alapon jöhetne létre, például a megyei tanácsok határozatai alapján. Az így létrehozott egyesület a törvény előírásai szerint automatikusan megkapná a közhasznú egyesületi státust, és ennek alapján az állam által delegált hatásköröket láthatna el. Ennek a kérdésnek a lebegtetése azonban igen komoly következményekkel jár. Amennyiben magánjogi változatra gondoltak a tervezet elkészítői, akkor nehéz elképzelni, minek alapján tartják elvárhatónak, hogy a román állam egy, a magánjog előírásai szerint bejegyzett testületre ruházza át mindazt a vagyont, amit a régió végrehajtó testületének kellene a tervezet előírásai szerint (60. cikk) kezelnie. „(1) A régióban található állami tulajdonú erdők, bányák, az országos érdekeltüek kivételével, kőbányák, tőzegbányák, ásványvíz kitermelések, melyeket tulajdonosuk ilyen céllal nem használhat, a regionális közszolgálatok működését szolgáló épületek, valamint a bennük lévő bútorok és hozzájuk tartozó egyéb javak a régió elidegeníthetetlen tulajdonát képezik. (2) A régióban található állami tulajdonú ingatlanok a régió közvagyonába kerülnek át. (3) Az állami javak fent előírt áthelyezésének folyamatát a jelen jogszabály alkalmazásának rendszabálya írja elő.” 60. cikk Ha pedig nyíltan fölvállalják, hogy ahhoz, amit a tervezet feltételez, elengedhetetlen a közjogi státus, akkor ezzel tulajdonképpen az egész tervezet öncélúságát ismerik el, hiszen az államszerkezeti reform azon az úton, amelyen ennek a tervezetnek remélnek – a nyilatkozatok alapján legalábbis – érvényt szerezni, nyilvánvalóan kivitelezhetetlen. Transindex.ro 2014. november 29.Kató Béla a püspöki tisztségről való lemondását ajánlotta fel a közgyűlésnekA püspök elmondta, felelősnek érzi magát azért, hogy nem engedve a per kezdeményezői zsarolásának, a per elkezdése mellett döntött. A közgyűlés elutasította a lemondást. Az Erdélyi Református Egyházkerület Elnöksége az Egyházkerület Rendkívüli Közgyűlését hívta össze Kolozsváron, Kolozsvár-alsóvárosi Református Egyházközség templomába, a Kétágú templomba. A nyílt közgyűlés napirendjén a Sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó kollégium épülete kapcsán született bírósági döntés és annak következményeinek megvitatása szerepelt. Markó Gábor, az Erdélyi Református Egyházkerület főgondnoka a közgyűlés előtt ismertette a Mikó-per részleteit. Elmondta, az épületet a ploiești-i bíróság visszaállamosította, ezzel sérült a tulajdonhoz való alkotmányos jog. „Nagy felelősség hárul ránk, mert a további teendőkről kell döntenünk. Tiltakozni kell az alkotmány és a tulajdonjog megsértése ellen. A tiltakozásunkat meg kell hallania az államfőnek, a kormányfőnek, a nagyvilágnak, hallatni kell hangunkat Strasbourgban, az Emberi Jogok Európai Bíróságán. Ha kell, békés emberi láncot is alkotunk az iskola körül” - mondta el Markó Gábor. Pap Géza, a Romániai Református Egyház Zsinatának elnöke istentiszteletet tartott, prédikációjába elmondta: azért jöttünk ide, mert arcul csaptak, nem mi vagyunk a tolvajok, nem mi vettük el a másét, minket loptak meg. Jöttünk, mert ismét elvették a hegyeinket. Jöttünk, hogy kiáltsuk, adjátok vissza a hegyeinket. Minket folyamatosan meglopnak, értékeket teremtünk, épületeket építünk, de elveszik tőlünk, más költözik beléjük – mondta Pap Géza. Szerinte ez csak kezdete a visszaállamosítási folyamatnak. Elmondta, ahogy az egyház nem az egyházi vezetőké, nem a híveké, hanem az Istené, úgy az egyház vagyona is az övé. „A ploiești-i bíróság az Isten vagyonát lopta el - mondta prédikációjában Pap Géza. Mi tudjuk, hogy ennek a harcnak nincs itt vége, az Isten igazsága győzedelmeskedni fog”. A közgyűlés döntőképességének megállapítása után Markó Gábor a napirendet ismertette: elsőként a kollégium épületének újraállamosításáról és annak következményeiről tárgyalnak, majd indítványokat, javaslatokat fogadnak el, a jegyzőkönyv ismertetése és hitelesítése után bezárják a közgyűlést. Kató Béla felajánlotta a lemondását a püspöki tisztségről Kató Béla püspök elmondta, a Mikó-per kimenetelével meghalt a demokrácia, Ceaușescu szellemisége tovább él. Beszédében a visszaszolgáltatás visszásságairól beszélt. Elmondta, ezelőtt 12 évvel elképzelhetetlennek tartotta volna, hogy egy "koncepciós bűnügyi per" során elveszik az egyház tulajdonát. Kató Béla elmondta, a per kezdete előtt megzsarolták az egyházat, hogy ha nem mond le tanári lakásokról, akkor a kollégium tulajdonjoga is vita tárgyává lesz. Pap Géza akkori püspökkel azt a döntést hozta, hogy az egyház nem zsarolható, másrészt annyira nyilvánvaló, hogy a kollégium a református egyházé, hogy nyugodtan állhatnak a per elé. "A fenyegetés igaz lett, és ezért érzem magam felelősnek az ügy kimeneteléért, ezért meghoztam azt a döntést, hogy felajánlom lemondásomat annak a közgyűlésnek, amely engem két évvel ezelőtt megválasztott" - mondta Kató Béla. Többen is felszólaltak, kérve a püspököt, hogy "ne tetézze a bajt" és álljon el a lemondási szándékától. A küldöttek névsorát olvassák, akik hangosan szavaznak arról, hogy elfogadják, vagy nem fogadják el a püspök lemondását. A közgyűlés egyhangúan döntött a püspök lemondásának elutasítása mellett. Kató Béla a szavazást követően elmondta, a közgyűlés azt kérdezheti, hogy miért volt szükség a lemondásának felajánlására. „Azért, mert háborúba készülünk, és a tábornoknak tudnia kell, hogy milyen hadsereg áll mögötte. Ami ezután fog következni, nem csendes, nyugodt várakozásban fog eltelni, lépéseket fogunk tenni” - mondta. Hozzátette, visszautasítja a román állam által fizetett papi illetményt, a congruát, ami nem kis összeg, de nem fogadhatja el. Majd megköszönte a közgyűlésnek, hogy ismét bizalmat szavazott neki. Csűry István, a Királyhágómelléki Egyházkerület püspöke biztosította az Erdélyi Református Egyházkerületet a támogatásáról. Antal Árpád: Újra kell értékelnünk a viszonyulásunkat a román államhoz Sepsiszentgyörgy polgármestere is jelen volt a közgyűlésen, beszédében biztosította a jelenlevőket: számíthatnak Sepsiszentgyörgyre, az önkormányzatra, a polgármesterre. A Székely Mikó Kollégium véndiákjaként mondta el, régi iskolájában azt tanulta, hogy lopott holmit nem szabad elfogadni, így nem fogadhatja el Sepsiszentgyörgy önkormányzata sem a tulajdonába átkerülő kollégiumot, hiszen tudja róla, hogy az lopott. Kijelentette, Románia nem jogállam, hiszen szerinte ebben az országban az igazságszolgáltatás nem az igazságot szolgálja, hanem egy olyan rendszert szolgál ki, amely az erdélyi magyarok ellen van. "Újra kell értékelnünk a viszonyulásunkat a román államhoz. Lehetünk-e lojálisak egy olyan államhoz, amely 25 évvel a forradalom után kifosztja és másodrendű állampolgárként kezeli a magyarságot. Ki kell mondani, hogy a magyar államnak is újra kellene értékelnie a román-magyar államközi megállapodást. Közel száz év alatt a román adminisztráció több gondot okozott nekünk, magyaroknak, mint amennyit megoldott" - fogalmazott a polgármester. A közgyűlés nyilatkozatot fogadott el, mely szerint semmilyen körülmények között nem mondanak le a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumról, sem az egyház egyéb ingatlanjáról, levéltárairól, továbbá ragaszkodnak az egyház autonómiájához. Egyforma bánásmódot követelnek minden romániai egyház számára, és követelik, hogy Románia tegyen eleget a restitúciós vállalásainak, biztosítsa a tulajdonhoz való jogot. Kertész Melinda Transindex.ro 2014. december 12.Az erdélyi magyarok a "legmagyarabbak"Az össznemzeti magyarságtudat és a Magyarország iránti kötődés gyengült, viszont dübörög az erdélyi identitástudat Veres Valér szociológus szerint. Inkább érzik magukhoz közelinek a többi, Magyarország határain túli magyar kisebbséget az erdélyi magyarok, mint a magyarországi magyarokat, derült ki Veres Valér szociológus Egységtudat és regionalitás az erdélyi magyarok tudatában a Kárpát-medencei kontextusban címmel megtartott előadásából. A szociológus tanulmányában azt vizsgálta, hogy mennyire egységes a magyar nemzettudat, mennyire különbözőek a magyar nemzeti kisebbségek identitásai a Kárpát-medence különböző országaiban, hogyan viszonyul a kisebbségi közösség a többséghez, állampolgársági identitáshoz, hogyan pozicionálódik a többségi államhoz és annak nemzettudatához. Veres Valér a spontán nemzeti identitást vizsgálta, amit a nemzeti ideológia társadalmi működésének eredményeként határozott meg. "A mindennapi ember úgy vélheti, hogy beleszületett a nemzeti identitásba, az ősei is magyarok voltak, és ő is az, és az is lesz. A valóságban nem így történik, hanem a családi és az iskolarendszerből származó nevelésen keresztül alakul ki a nemzeti identitástudat" - mondta. Példaként a moldvai csángókat említette, akik identitástudata erőteljesen különbözik a többi magyarétól: teljesen mást gondolnak a közösségről, nemzetről, államról vagy lojalitásról, mint amit más magyar közösségek általában gondolni szoktak. Veres Valér A szociológus az Erdélyi Múzeum-Egyesület meghívottjaként beszélt a kárpát-medencei magyar nemzeti identitás sajátosságairól, ennek alakulásáról, az egység illetve regionális tudat kérdéskört járta körül. Az előadás arra a tanulmányra épült, amelynek alapjául a 2007-es és a 2010-ben megismételt Kárpát Panel vizsgálat eredményei, illetve Erdély több régiójában és a városi fiatalság körében készült fókuszcsoportos interjúk eredményei szolgáltak. A magyarságtudat egysége és heterogenitás Veres Valér elmondta, a kutatásból az derült ki, hogy a különböző országrészekbe szakadt magyar kisebbségeknek létezik egy egységes nemzettudata, ami abban nyilvánul meg, hogy kultúrnemzetként gondolnak magukra: mintegy 70%-uk az anyanyelvet és kultúrát jelölte meg nemzeti identitásának meghatározó elemekét, a magyarországi magyarok esetében ez a struktúra érzékelhetően más, a népességnek csak a fele helyezte előtérbe a kultúrnemzeti nézőpontot, közel egyharmaduk állampolgársági alapon határozza meg a nemzeti hovatartozást. Veres Valér szerint ez azért nem meglepő, mert a többségi népességeknél nagyobb az állam-nemzettel való azonosulás. A szimbolikus egység A kutatás során az erdélyi magyaroktól azt is megkérdezték, hogy részei-e a magyar nemzetnek illetve a román nemzetnek. Az erdélyi magyarok 82%-ban mondták azt, hogy közösségük része a magyar nemzetnek. A kutató szerint erre a válaszra számítottak, viszont a többségi nemzethez való tartozást firtató kérdésre meglepő válasz érkezett. A négy kisebbségi közösség közül kettőben a többség azt mondta, hogy a többségi nemzethez tartozik. Erdélyben két különböző mérésben is az az eredmény jött ki, hogy az erdélyi magyarok 65%-a a többségi nemzethez tartozónak is tartja magát. Az értelmiségiek kisebb arányban válaszolták azt, hogy a román nemzetnek is tagjai, mert ők inkább értik, mi a kultúrnemzeti illetve mi az államnemzeti koncepció, tehát szerintük ha a magyar nemzet részének tartják magukat, akkor nem lehetnek részei a románnak is. Amikor az alacsonyabb iskolázottságú válaszadók a román nemzettagságról beszélnek, akkor az állampolgárságra gondolnak, ez nem jelenti azt, hogy etnokulturálisan azonosulnának a román nemzettel. Veres Valér elmondta, hogy a fókuszcsoportos beszélgetésekben az is elhangzott, hogy őket zavarja, hogy a román kereskedelmi médiában gyakran románokról, nem pedig romániaiakról beszélnek, és így a magyarokra is ráhúzzák a román jelzőt. Nemzeti szimbólumok: tarol a zászló A szimbolika tekintetében van egy jól meghatározható egység a magyar nemzettudatban, az összes magyar közösségre jellemző, hogy a piros-fehér-zöld zászlót említik meg válaszul a nemzeti szimbólumra vonatkozó kérdésre, majd a Szent Korona a leginkább említett nemzeti szimbólum. Azok körében, akik nem tudtak megnevezni egy nemzeti jelképet, az figyelhető meg, hogy általában alacsonyabban képzettek. "Van egy réteg, amelynek még 8 osztálya sincs, nem követik a híreket, nem vesznek részt a választásokon, közösségi mozgalomban, és nagyon nehéz hozzájuk bizonyos információkat eljuttatni. Romániában egy picit magasabb azoknak az aránya, akik nem tudnak megnevezni egy nemzeti szimbólumot, mert az ország a rendszerváltás előtt, egy jó pár évtizedig jobban el volt zárva Magyarországtól" - mondta Veres Valér. Az erdélyiek a legbüszkébbek magyarságukra A válaszadók jelentős többségét büszkeséggel tölti el a magyarsága, azonban az erdélyi magyarok a legbüszkébbek magyarságukra, a szerbiaiak, a vajdasági és a magyarországi magyarok a legkevésbé. Az erdélyiek 83%-a vallotta azt magáról, hogy büszke vagy többnyire büszke magyarságára, míg a magyarországi magyaroknak csak a 77%-a mondta azt, hogy büszke vagy többnyire büszke arra, hogy magyar. Veres Valér szerint ez a fajta büszkeség időben változó és összefüggésben áll a nemzetet szimbolizáló állam teljesítőképességével. Azok a népek, akiknek az állama a nemzetközi rangsorokban az élvonalban áll, nagyon büszkék: például a németek vagy az amerikaiak. Annyira nem érzik magukhoz közelinek a magyarországi magyarokat az erdélyiek Továbbá a kutatásban azt is vizsgálták, hogy eltérő jellegzetességeik vannak-e a magyarországi magyaroknak és az erdélyi magyaroknak, az erdélyi magyaroknak és az erdélyi románoknak. A megkérdezett kisebbségi magyarok mind a két nagy többségi nemzeti csoporttól elhatárolják magukat, azaz szociálpszichológiai értelemben eltérő, saját csoportként határozzák meg magukat. A kisebbségi magyarok saját csoportjukat érzik magukhoz a legközelebbinek, majd a többi országban élő magyar kisebbséget, és csak ezután a magyarországiakat. Például egy Hargita megyei magyar előbb a székelyeket, majd az újvidéki, vagy a kárpátaljai magyarokat érzi magához legközelebb állónak, a magyarországi magyarok csak ezután következnek. Sokan „csak” erdélyiek A kisebbségi magyarok csoportján belül egyféle különbözőségre a nemzeti név utal: az emberek etnokulturális öndefiníciójára vonatkozó kérdésre a magyar, regionális (erdélyi, vajdasági stb.) magyar, a regionális azonosulás etnoním nélkül, vagy a többségi azonosulásnak valamilyen változata szokott felmerülni. A válaszok alapján az látható, hogy sehol nincsenek többségben azok, akik simán magyarnak vallották volna magukat, Magyarországon egy picit magasabb a magukat „csak” magyarnak valló megkérdezettek aránya. A regionális jelzős megnevezés jelentős mértékű mindenhol, gyakran elhangzik, hogy erdélyi, kárpátaljai, vajdasági magyar kifejezés, de jelentős azoknak az aránya is, akik csak regionális jelzővel határolják be magukat, tehát etnoním nélkül erdélyinek, kárpátaljainak, vajdaságinak vallják magukat. Veres szerint általában a regionális jelzős megnevezés a leggyakoribb, látszólag Erdélyben nem az, de csak látszólag, mert a 22%-os „egyéb” kategóriába a székelyek kerültek be. Az ugyanazon a mintán végzett 2007-es és 2010-es kutatásból kiderült, hogy az idő folyamán lényegesen növekedett a regionális azonosulás. 2010-ben jelentős arányban, etnoním nélkül, „csak” erdélyiként határozták meg magukat a megkérdezettek. A másodlagos opció volt a román állampolgárként, vagy magyar anyanyelvű román állampolgárként való önmeghatározás a megkérdezettek legalább 10%-a esetében. Ez azt mutatja, hogy körvonalazódik a többségi nemzetbe való integráció, ami a romániai magyarok esetében előrehaladottabb, mint a többi országban, ahol magyar kisebbség él. Hazafogalom Az erdélyi adatokból az derül ki, hogy a regionális tudat erősödik, a haza fogalom esetében növekedik azoknak az aránya, akik Erdélyt nevezik meg, és csökken azoké, akik Romániát. Az erdélyi magyarok elsősorban Erdélyt, vagy egy kisebb régiót, például a Székelyföldet vagy a Partiumot érzik hazájuknak, Romániát ennek kiterjesztésének érzik. „Ezt a jelenséget úgy lehet leírni, hogy az érme egyik oldalán azt írja, hogy Erdély, a másik oldalán pedig azt, hogy Románia, de az érmének az Erdély feliratú oldalát szeretik nézni. Tehát kognitív szinten Romániát a hazájuknak tartják, affektív szinten kevésbé” - fogalmazott a szociológus. Magyarország hazaként nem jelent meg, ezt a fókuszcsoportokon végzett felmérés is megerősítette. Sőt, a fókuszcsoportban kategorikusan jelentették ki, hogy „Magyarország nekem nem haza”. Veres Valér szerint ezekben a kijelentésekben a sérelem is tetten érhető. Kiderült, hogy az idősebb és a fiatalabb korosztály nevezi meg leginkább hazájaként Erdélyt, a középkorúak pedig Romániát mondanak. Veres Valér szerint annak hatása jelenik meg érzékelhetően a felmérésben, hogy a rendszerváltás előtti iskolarendszerben azt sulykolták a diákok fejébe, hogy „Románia a mi hazánk”. Az idősebb és a fiatalabb korosztálynak még vagy már nem volt ebben része. Az alacsonyabban képzettek egy kisebb régiót jelölnek meg hazájuknak, volt olyan is, aki a települését említette. Az értelmiség inkább tudja, hogy mi az a területi egység, amit hazaként lehet értelmezni, ezért ők gyakrabban említik Erdélyt vagy Romániát. Többséghez való viszonyulás A kutatás során arra kérdeztek rá a válaszadóknál, hogy milyennek tekintik a többséggel való viszonyt a településükön illetve országszinten. Az eredményekből az tűnik ki, hogy település- és országszinten a magyar-román viszony között jelentős különbséget észlelnek az emberek. Amíg a településszintű etnikumközi viszonyokat viszonylag ideológiamentesen, azaz reálisan érzékelik, addig az országszintűt ideológiákon átszűrve értelmezik, tehát az alapján ítélik meg, amit olvasnak vagy hallanak ők arról, hogy milyen ez a viszony. Ezért a településszintű viszonyt sokkal pozitívabbnak látják, az országszintűt pedig negatívabbnak. A településszintű etnikumközi viszonyt az összes kárpát-medencei magyar kisebbség közül az erdélyi magyarok érzékelik a legkooperatívabbnak: 70,1% mondta azt, hogy együttműködő a viszony a románokkal. Konfliktusosnak Romániában 8,7% mondja ezt a viszonyt. Miért románozzák le a magyarországiak az erdélyi magyarokat? A kutatás megerősítette, hogy előítéletesen viszonyulnak az erdélyiek a magyarországi magyarokhoz. Az erdélyi fókuszcsoportok kiértékelése alapján Veres Valér azt a magyarázatot adta, hogy a nemzetkoncepció Magyarországon sokkal inkább állam-nemzet alapú, ezért sokkal többen vannak azok, akik a határon túli magyarokat az állampolgárságuk alapján azonosítják be, ezért mondják azt, hogy „románok”. Ezt nem feltétlenül rosszindulatból mondják, nem akarják ezzel megsérteni az erdélyi magyarokat, de az ő agyukban ezek a kategóriák a relevánsak. Azonban az erdélyi magyarok nagyon rossz néven veszik ezeket a kategorizálásokat, mert ők nagy arányban kultúrnemzetben gondolkodnak. Veres Valér bemutatta a nemzeti attitűdök kognitív térképét, amely azt mutatja, hogy egy társadalmi csoport hogyan viszonyul más társadalmi csoportokhoz, például a saját etnikai közösségéhez, a többi határon túli magyarhoz, a magyarországi magyarokhoz, a románokhoz, a németekhez, a romákhoz, a kínaiakhoz vagy az újgazdagokhoz. Az erdélyi magyarok leginkább a többi határon túli magyart kedvelik az összes társadalmi csoport közül, a romákat és az újgazdagokat szeretik legkevésbé, majd a többségiek – románok és magyarországi magyarok – következnek. Az erdélyi magyarok a németeket jobban kedvelik, mint a magyarországiakat vagy a románokat. Veres Valér szerint bármit mondhatott volna az RMDSZ, Johannist úgyis megszavazták volna az erdélyi magyarok, mert az emberek úgy érezték, hogy „majdnem az övék”. Az összes magyar közösség közül az erdélyieknek a legerősebb a magyarságtudata, pozitívan viszonyulnak magyarságukhoz, illetve ugyancsak körükben a legerőteljesebb az állampolgársági integráció. Az erdélyi magyarokban 2010-re erősödött a regionális identitástudat, ezzel párhuzamosan az össznemzeti magyarságtudat és a Magyarország iránti kötődés gyengült, viszont ez a folyamat a magyarságtudatra nem volt hatással. Az európai identitás nem játszik fontos szerepet az identitásmeghatározásban, sem elsődleges, sem másodlagos identitásként nem volt gyakori ez a válasz. "Az is újdonságnak számít, ha valaki azt mondja, hogy magyar anyanyelvű román állampolgár, az európai identitás előtérbe kerülésére még várni kell" – vélekedett a szociológus. Kertész Melinda maszol.ro 2015. február 1.Szilágyi Zsolt lett az EMNP új elnökeAz ünnepi, sajtónyilvános része után zárt ajtók mögött zajlott tovább az EMNP marosvásárhelyi küldöttgyűlése. Toró számára egy új tisztséget hoztak létre. Megvan az alelnökök névsora: Toró T. Tibor, Zakariás Zoltán, Zatykó Gyula, Mátis Jenő, Johann Tajerling, Kolcsár András. 22.47 A küldöttgyűlés akár éjfélig elhúzódhat, alaposan elszámolták magukat a szervezők, amikor úgy gondolták, hogy 18 órára pontot tehetnek az esemény végére. 11 óra előtt 10 perccel a sajtósok továbbra is arra várnak, hogy kiderüljön, kik az új alelnökök. Az alelnökök megválasztása most is zajlik, és egyelőre az sem világos, hogy hány alelnöki tisztség lesz és milyen lesz a területi megoszlása a tisztségeknek. A székelyföldiek két alelnöki helyet kértek, és egy-egy jutott volna a partiumiaknak és a közép-erdélyieknek, azonban a partiumiak az államelnöki választás első fordulóján Szilágyinak begyűjtött magas szavazatszámra hivatkozva két alelnöki tisztséget kértek. Update: Szilágyi Zsoltot választották az EMNP új elnökévé. Létrehozták a Stratégiai Bizottsági elnöke tisztséget, amelyet a közgyűlés mai döntése értelmében Toró T. Tibor tölt be. Még nem dőlt el, hogy Szilágyi, aki Tőkés EP-képviselői irodavezetője, hazaköltözik-e vagy sem Brüsszelből. Kiszivárgott információk szerint két alelnök esetében a szavazást meg kell ismételni, mert nem szerezték meg a fele plusz egy szavazatot. Mátis Jenő (Közép-Erdély) és Zatykó Gyula (Partium) már biztos, hogy alelnök. Tőkés László elmondta, üdvözli a 25. évfordulóját ünneplő RMDSZ-t, de rögtön hozzátette, hogy a szövetség dicső múltjával akarja igazolni sivár jelenét - éppen ezért ünneplés helyett önvizsgálatot, revíziót javasol számukra. Az EMNP küldöttgyűlésről elmondta, az EMNP-sek azért jöttek ide, hogy a nemzeti politizálást megújítsák, megerősítsék a néppártot és új erővel próbálják meg egyesíteni a nemzeti oldalt. Klaus Johannistól azt várja, hogy az államelnöki kampányban tett ígéretéhez híven európai útra tereli Romániát. Tőkés ugyanakkor reménykedik abban, hogy a romániai magyarság számára sajátos magyarságpolitika kidolgozásáról sikerül szót érteni az államfővel, hiszen a magyarság igényeit nem lehet a Románia 18 kisebbségre vonatkozó kisebbségpolitikájába belezsúfolni, amint azt az RMDSZ kisebbségi törvénytervezetében megkísérelte. „Egyesek azt mondják, az EMNP-ről, hogy lakájpárt, és azt, hogy ejtették Budapesten. Nem kell felülni minden híreszteléseknek, és az sem igaz, hogy meg akarják vonni a magyarországi támogatásokat a Demokrácia Központ hálózattól” - jelentette ki Tőkés László. Az EMNT elnöke szerint meg kell újítani a Néppártot, a saját lábukon kell megállniuk. Bejelentette, hogy az EMNT és az SZNT elnökei megegyeztek a stratégiai partnerségben és egy integrált autonómia-politika megalkotása szükségességében. Az EMNP Küldöttgyűlésen több ízben is megfogalmazódott az az igény, hogy az MPP-vel egyesítse erőit az Erélyi Magyar Néppárt. Tőkés továbbment, szerinte az RMDSZ felé is közeledni kell, de ehhez az RMDSZ-nek előbb erdélyi magyar demokrata szövetséggé kell válnia, hogy a közeledés elkezdődhessen és a magyar egység megvalósulhasson. Szerinte nem szabad lemondani az együttműködésről, az EMEF-be új lelket kell lehelni. Hangsúlyozta, az új magyar összefogásnak nem az RMDSZ ernyője alatt kell létrejönnie. Felszólította az RMDSZ-t, hogy szüntesse meg a látszat-együttműködését az MPP-vel, aminek egyetlen célja, hogy az EMNP-t és az MPP-t eltávolítsa egymástól. A választási törvényről elmondta, azt úgy kell módosítani, hogy a szavazatok számát figyelembe vevő arányban juthassanak be képviselők a román parlamentbe. Az EMNP-nek azt tanácsolta, hogy kérjenek találkozót Klaus Johannis államelnöktől, és terjesszék elő az EMNP-nek a magyarság ügyeivel, magyarságpolitikával kapcsolatos javaslataikat és elképzeléseiket. Németh Zsolt csak levelet küldött Az eseményre Magyarországi vendégek is érkeztek, például Wetzel Tamás nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár és Zákonyi Botond, Magyarország bukaresti nagykövete is jelen volt. Németh Zsolt egyéb elfoglaltságokra hivatkozva csak üzenetével köszöntötte az egybegyűlteket. Wetzel legfontosabb üzenete az volt, hogy továbbra is stratégiai partnernek tekintik a Néppártot és a Demokrácia Központokat – „ezt csak megerősíteni tudom” - mondta, majd köszönetet mondott a Néppártnak a közös munkáért. Németh Zsolt levelének felolvasása után Izsák Balázs mondott beszédet. Szerinte, ha éjjel felébresztenek, akkor is tudni kell beszélni az autonómia-küzdelem pillanatnyi helyzetéről, majd megerősítette, hogy megkötötték a stratégiai partnerséget Tőkésékkel. 45 önkormányzat fogadott el olyan határozatot, amelyben kimondják, hogy a Székelyföld területi egységhez szeretnének tartozni. Egyelőre 109 önkormányzatban még nem fogadták el ezeket a határozatokat, de bízik abban, hogy hamarosan erre is sor kerül. Izsák szerint is rossz az RMDSZ azon megközelítése, amely révén a 18 romániai kisebbség közé sorolja az erdélyi magyarságot is. Ezt követően Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke lépett mikrofonhoz, majd felolvasták Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökének üzenetét. Toró T. Tibor volt elnök összefoglalta az elmúlt négy év eseményeit. Pozitívumként említette, hogy sikerült megőrizni a stratégiai partnerséget az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal. Ő is hangsúlyozta, a nem a Fidesz lakájpártja az EMNP, amint azt a rosszindulatú hangok állítják, és az sem igaz, hogy a Fidesz levette volna a kezét a Néppártról. Elmondta, egyrészt a két állítás egymásnak ellentmond, másrészt a stratégiai partnerség létezik, noha nem mindig ért egyet a két párt. Például előfordul az is, hogy az ENMP nem ért egyet a magyar kormány döntéseivel, de ettől még az értékek közösek. Közvetett és közvetlen választásokon is részt vettek, Tőkés például Fidesz-listán került be az Európai Parlamentbe, de ez nem lényeges, mert „Tőkés most is magát képviseli”, ahogy akkor is, amikor az RMDSZ-listáján került be. Igaz, azt is hozzátette, hogy Tőkés az erdélyi magyarokat is képviseli. A Néppárt nem egy felelősség és következmények nélküli párt - mondta annak kapcsán, hogy nem sikerült olyan léptékben növekedni, gyarapodni, mint ahogy azt eltervezték, és ezért új csapatra van szükség. Negatívumként említette azt is, hogy szerinte nincs megfelelő területi lefedettsége, helyi szintű beágyazottsága az EMNP-nek. Nem sikerült egyesíteni a nemzeti autonómiapárti tábort, ezt személyes kudarcának tekinti, továbbá nem sikerült kellő mélységben és mértékben megértetni a magyar nemzetpolitika szereplőivel azt, hogy mi a Néppárt küldetésének igazi tétje. Mint kiderült, a tét bebizonyítani, hogy úgy is lehet sikeres egy erdélyi magyar párt, hogy a saját értékei szerint cselekszik, anélkül, hogy függne a többségi hatalomtól – utalt az RMDSZ-re. Kertész Melinda transindex.ro 2015. május 25.Active Watch: a hatóságok túlreagálják a magyar politikai törekvéseketUgyan nem szisztematikusak a magyarság elleni fellépések, de a hatóságok számos esetben próbálták korlátozni a magyarok szabad véleménynyilvánításának jogát. A választási kampány kontextusában és a Székelyföld területi autonómiatervezet bemutatását követően a romániai magyar közösség abban a helyzetben találta magát, hogy olyan alapvető emberi jogait kérdőjelezik meg, mint véleménynyilvánítás szabadsága – írja éves sajtójelentésében az ActiveWatch sajtófigyelő ügynökség, amely a sajtó és a hatóságok számára egy sor ajánlást is megfogalmaz, hogy a jövőben a jogtiprások elkerülhetőek legyenek. A jelentés a kisebbség helyzetének sajtóban történő ábrázolására egy teljes fejezetet szán. Megemlíti, az Európai Bizottság rasszizmus- és intolerancia-ellenes 2014-es országjelentése (ECRI) először tesz arról említést, hogy a magyar közösséget veszélyezteti a xenofóbia. Ebben a jelentésben a román hatóságok számára több javaslat is szerepel a nemzeti szimbólumok használatára vonatkozó toleráns és esélyegyenlőséget biztosító légkör megteremtését illetően, azonban ezeknek a javaslatoknak gyakorlatba ültetésére – az Active Watch szerint – nem létezik politikai akarat. Ebben a kontextusban egyre gyakoribb jelenség volt tavaly a magyarok véleménynyilvánítás szabadságának korlátozása. A legtöbb korlátozási szándék a magyarság politikai törekvéseihez kapcsolható, olyan törekvésekhez, mint például a magyarság helyi, regionális szimbólumainak a használatát szabályzó törvény elfogadásának szorgalmazása, vagy az etnikai alapú területi autonómia megteremtésének a témája. Az ECRI jelentésben a román állam felé megfogalmazott javaslatok ellenére a román hatóságok azon ügyködtek, hogy betiltsák a szimbólumok használatát, és meggátolják az autonómiával kapcsolatos közvitákat. Az Active Watch jelentése több jogsértést és kísérletet is ledokumentál. Egy szatmári esettel indít: 2014. január 24-én a kovásznai hajpántos kislány gesztusához hasonló eset történt a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban. A szatmárnémeti iskolában éppen a román fejedelemségek egyesülését ünnepelték, amikor egy diáklány egy improvizált magyar zászlót lobogtatott meg. A jelentés szerint a Szatmár Megyei Főtanfelügyelőség és az iskola vezetősége a kovásznai esethez képest aránytalanul durván lépett fel, a főtanfelügyelőség „azonnali és pontos” információkat kért az esetről, az iskola pedig egy kivizsgálóbizottságot állított fel, hogy azonosítsa a „vétkes diákot”. Az ActiveWatch jelentésében emlékeztet az ügyben kibocsátott állásfoglalására. Eszerint, noha egy másik ország zászlójának használatát egyesek sértésnek tekintik és provokációként értelmezik, attól a gesztus a CEDO által meghatározott szabad véleménynyilvánítás jogának a kereteit nem lépi át. Az a tény, hogy az eset kapcsán „vétkeseket, bűnösöket” kerestek, a szabad véleménynyilvánítás jogának gyakorlását fenyegette. A Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal tavaly betiltotta a Székely Szabadság Napi felvonulást Noha a 2013-ban megtartott Székelyek Nagy Menetelése nagyobb incidensek nélkül zajlott le, a marosvásárhelyi köztéri rendezvényeket engedélyező bizottság nem hagyta jóvá a Székely Nemzeti Tanács által kezdeményezett Székely Szabadság Napi felvonulást a városban - idézi fel jelentésében az Active Watch. A jelentés sajtóbeszámolókra hivatkozva azt írja: Valentin Bretfelean rendőrfőnök úgy nyilatkozott, csak a város utcáira tervezett felvonulást tiltották meg, a Székely Vértanúk emlékművénél való megemlékezést nem. Bár a felvonulásra nem volt engedély, több ezer személy vonult végig az előre leegyeztetett útvonalon. Volt rá példa, hogy a rendfenntartó erők meglökdöstek néhány magyar szélsőjobboldali jelképet viselő felvonulót. A sajtó arról számolt be, hogy a csendőrség 11 személy bírságolt meg. A felvonulást követően Corneliu Grosu, az akkori Maros megyei prefektus úgy nyilatkozott, hogy soha többé nem kerülhet sor olyan rendezvényekre, amelyeknek célja a román föld felszabdalása, és ezt törvény által kellene betiltani. Noha Grosu is elismerte azt, hogy a felvonuláson csak kis számban voltak jelen szélsőjobboldaliak, és a szervezők is elhatárolódtak ezektől a személyektől, 2015-ben sem engedélyezték a felvonulást a marosvásárhelyi illetékes hatóságok. Döntésüket azzal indokolták, hogy a felvonulók 2013-ban és 2014-ben is megsértették a szabad gyülekezést szabályzó 60/1991-es törvényt. Az SZNT elnöke a demokrácia elleni támadásként értékelte az engedélyeztetés megtagadását. A Kovászna megyei prefektus a magyar himnusz éneklése miatt bírságolt 2014 novemberében a Kovászna Megyei Prefektúra maximális, 5000 lejes bírságot szabott ki a Magyar Polgári Pártra, mert június 4-én, Sepsiszentgyörgyön, egy trianoni megemlékezésen elénekelték a magyar himnuszt. A bírság kirovását követő napokban mintegy 200 személy nap mint nap elénekelte a magyar himnuszt a prefektúra épülete előtt. Nemzeti szimbólum használata és autonómia-közvita Az Active Watch által vizsgált periódusban a parlamentben több olyan törvénytervezetet is benyújtottak, amelyek a magyarság jogait és általában a véleménynyilvánítás szabadságát korlátozná. Az egyik ilyen tervezet a közintézmények és hatóságok által Románia zászlójának, az ország címerének használatát és a himnuszéneklést szabályzó törvény módosítására vonatkozik. A módosítás a magánterületekre is kiterjesztené a tiltásokat, melyeknek értelmében nem lehetne kitenni egy, már nem létező zászlót, vagy olyan régiónak, területnek tulajdonított zászlót, aminek esetében létezik egy Románia által nem támogatott függetlenedési szándék. Az Active Watch jelentésében problematikusnak nevezi azt is, hogy a bírságok mértéke hatalmas: 30 ezer és 100 ezer lej közötti pénzbírságra számíthatnának azok, akik ezt a törvény megsértenék. A szenátus vita nélkül, hallgatólagosan elfogadta a módosító tervezetet, az ügyben a képviselőház tölti be a döntő fórum szerepét. A törvénymódosító tervezet megjelenésekor az Active Watch nyilvános állásfoglalásában nehezményezte, hogy benyújtói nem tudták megalapozni, milyen társadalmi igény miatt korlátoznak olyan alapvető jogokat, mint például a véleménynyilvánítás szabadsága, a magánélethez és a lelkiismereti szabadsághoz való jog. A jelentés megemlíti, Bogdan Diaconu Egyesült Románia Párti képviselő nevéhez négy véleménynyilvánítás szabadságát drasztikusan korlátozó törvénytervezet fűződik. A székely zászló, mint reklámfelület, amely sérti a román közösséget A zászlóháború 2014-ben is folytatódott, egyes helyi hatóságok megtiltották a székely zászló kitűzését. Miután 2013 végén az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot 30 ezer lejre bírságolta a Marosvásárhelyi Rendőrség, mert kitűzte a székely zászlót a székhelyére, 2014-ben már az EMNT elnöke, Tőkés László került célkeresztbe. Tőkést a Nagyváradi Rendőrség szólította fel, hogy vonja be a zászlót az EP-képviselői irodájának homlokzatáról, arra hivatkozva, hogy a székely zászló reklámbannernek minősül. A kihágás 30 és 50 ezer lej közötti bírsággal büntethető. Egy jelentős eset volt még az a Maros Megyei Ítélőtábla által hozott bírósági döntés, amely kimondta, hogy a székely zászló diszkriminatív a Hargita és Kovászna megyei románságra nézve. Ugyancsak tavaly született végleges bírósági döntés a Legfelsőbb Bíróság és Semmítőszéken a székely zászló ellen, amelyet egy 2010-ben kirobbant ügy folyományaként hoztak meg. 2012-ben három Hargita megyei román civil szervezet kérte az Országos Diszkriminációellenes Tanács határozatának a megsemmisítését, amely kimondta, hogy a székely zászló közterületen történő kitűzése nem diszkriminatív. Ennek az előzménye volt Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnökének egy 2010-es nyilatkozata. A megyeelnök egy március 15-i ünnepségen azt nyilatkozta, hogy a megyeházán lobogó székely zászló a Székelyföld zászlója. A bíróság helyt adott a román civil szervezetek keresetének, és kimondta, hogy mind a székely zászló kitűzése, mind a megyeelnök nyilatkozata „nacionalista-soviniszta propaganda”, amely ellenséges, megfélemlítő, degradáló, és megalázó hangulatot gerjeszt a román közösség ellen. A Legfelsőbb Bíróság tavaly október 10-én pedig helyt adott ennek az alsóbb szinten megfogalmazott bírósági döntésnek. A Legfelsőbb Bírói Tanács „betiltja” a területi autonómiáról való nyilvános vitát 2014 szeptemberében az RMDSZ közvitára bocsátotta a székelyföldi autonómia-tervezetét. A Legfelsőbb Bírói Tanács erre reagálva egy közleményében kijelentette, hogy bármely olyan, a tömegkommunikációs eszközökön véleményformálók által terjesztett téma, amely nem illeszkedik bele az igazságszolgáltatás alkotmányos kereteibe, potenciálisan veszélyezteti ennek függetlenségét, presztízsét, és a jogállamiság alapelveit támadja. Ugyanakkor az alkotmány 152-es, ennek módosítására vonatkozó cikkelyt is megemlítik, amely szerint nem módosítható az egységes nemzetállam fogalma, és az állam hivatalos nyelvére vonatkozó előírás. Válaszként az Active Watch további civil szervezetekkel együtt tiltakozott a CSM által megfogalmazottakra, és aláhúzta: „egy magát demokratikusnak beállító társadalomban a közvitának szabadnak kell lennie, a tolerancia és a véleménynyilvánítás szabadságának kereteit nem meghaladó témákat nem szabad tabuként kezelni”. A belügyminisztérium megbélyegzi az autonómiáról szóló vitát A belügyminisztérium egy Közrendi és -biztonsági Országos Stratégia 2015-2020 című tervezetében stigmatizálja az autonómiáról szóló törekvéseket, úgy állítva be a kérdést, mint a polgárok biztonságát és jólétét veszélyeztető tényezőt. „A rasszizmus, a xenofóbia, a szélsőségesség és az intolerancia egyéb formái, amelynek célja egy régió vagy terület etnikai alapú autonómiájának kivívása” megfogalmazás kétértelmű és olyan fogalmakat használ, amelyeknek nincs keresnivalójuk egy biztonsági stratégiában. Ezeket a fogalmakat az etnikai autonómiáról szóló közviták ügyével kötik össze, és azt a képzetet keltik, hogy azok a rasszista, idegengyűlölő vagy szélsőséges megnyilvánulások veszélyeztetik a leginkább a közbiztonságot, amelyek az autonómia igényléséről szólnak. Ennek az a rizikója, hogy diszkriminációt és feszültséget gerjesztenek a nyilvánosságban, és az autonómia témáját stigmatizálják, amely egyébként egy legitim közvita tárgyát képezheti bármely demokratikus társadalomban – fogalmaznak az ActiveWatch jelentésében. Az Active Watch a belügyminisztériumhoz fordult és kérte a mondatrész törlését, azonban választ nem kapott. A DIICOT bűnvádi eljárást indít terrorizmus vádjával Tavaly december 15-én terrorizmus gyanúja miatt bűnügyi eljárást indított az Országos Terrorizmus és Szervezett Bűnözés-ellenes Igazgatóság (DIICOT) a december 13-án, Marosvásárhelyen szervezett RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsán (SZKT) elhangzottak miatt. Az ügy kapcsán az Agerpres hírügynökség Antal Árpádnak, Sepsiszentgyörgy polgármesterének felszólalását közölte az eljárásáról szóló hírében: „Felkérem Frunda György urat, hogy kérje meg főnökét, Románia miniszterelnökét, hogy utasítsa Kovászna megyei helytartóját, hogy ne provokálja a magyarokat. A prefektusok tettei őt is minősítik (…) Ha ez nem történne meg, a Székelyföldön bekövetkezhet, ami 1990 márciusában történt Marosvásárhelyen. Később az RMDSZ közzétette az SZKT-n elhangzott beszédet és annak írott változatát. Kiderült, hogy az Agerpres hiányosan közölte Antal Árpád felszólalásának a témába vágó részét, amely a valóságban így hangzott el: „Végül pedig Frunda tanácsos úrnak szeretném mondani, hogy kérje meg a főnökét, a miniszterelnök urat, utasítsa a helytartóját, hogy ne provokálja az erdélyi magyarokat. Mert az, amit Kovászna megye prefektusa tesz, az minősíti a miniszterelnök urat is, és hacsak valakinek nem az az érdeke, hogy a magyarok Sepsiszentgyörgyön, Háromszéken, Székelyföldön valahol esetleg megint olyan helyzetbe kerüljenek, mint Marosvásárhelyen 90-ben, akkor egy minimális tiszteletet nyújtsanak az irányukba”. Az Active Watch következtetései és ajánlásai a hatóságok és az újságírók számára A következtetésekben a jelentés készítői elmondják, noha nem beszélhetünk a magyarok elleni szisztematikus fellépésről, számos olyan eset létezett, amikor a román hatóságok megpróbálták, néha sikerrel, korlátozni a magyar kisebbség szabad véleménynyilvánításhoz való jogát. Mind a sajtó, mind a hatóságok túlreagálják a magyarság politikai követeléseit, és már eleve szélsőségesnek tartják ezeket, és emiatt olyan közvita-témákat bélyegeznek meg, amelyek egy demokráciában legitimnek minősülnek. Az Active Watch egy másik következtetése szerint a román törvénykezés kiskapukat hagy a visszaélések számára, amelyeknek leggyakoribb elszenvedői a magyar kisebbség tagjai. Leginkább a nemzeti szimbólumaik használat és a himnuszéneklés korlátozásában nyilvánul meg ez a visszaélés. A hatóságoknak a jelentés készítői azt javasolják, hogy Románia tartsa be az ECRI-jelentésben megfogalmazott javaslatokat, kiemelten azt, amely a szimbólumhasználatra vonatkozó törvények pontosítására vonatkozik, és kezdeményezzenek valós párbeszédet a magyar közösséggel az interetnikus feszültségek elkerülése végett. Biztosítsanak egy olyan környezetet, amely lehetőséget teremt a magyar közösségnek többek között a politikai természetű kéréseik és követeléseik kifejezésére. Kezdeményezzenek a tolerancia, sokszínűség és kölcsönös megértés szellemében multikulturális oktatási programokat, amelyek révén megelőzhetőek a magyar és román közösség közötti konfliktusok. Az újságíróknak az Active Watch azt tanácsolja, hogy maximális odafigyeléssel ellenőrizzék a magyar közösségre vonatkozó információkat, a sajtón keresztüli hangulatkeltés elkerülése végett. Amennyiben lehetséges, kérjék ki a magyar közösség valamely képviselőjének a véleményét a magyar kisebbséget illető témák kapcsán. A román újságírók ugyanakkor igyekezzenek a magyarul elhangzó nyilatkozatok eredeti verzióját megszerezni, és egy független fordítást is kérni. Kertész Melinda Transindex.ro 2015. június 4.Jövőtől kötelező lehet Trianon-napot ünnepelniÖsszedobtak egy erre vonatkozó tervezetet, amelynek indoklása szerint a Trianoni békeszerződés visszajuttatta Erdélyt az Anyaországhoz. Nemzeti ünnepnappá nyilvánítaná a szenátorok jelentős része a trianoni békeszerződés megkötésének napját. Az erre vonatkozó törvénytervezetet a 171 tagú szenátusnak több mint a fele, 90 szenátor támogatja. A törvénytervezet indoklása úgy írja le a trianoni békeszerződést, mint a román nép számára kiemelt fontosságú jogi eszközt, egy olyan alapvető dokumentumot, amelyre ráépül a román-magyar kétoldalú kapcsolat. „A trianoni békeszerződés nemcsak Erdélynek az Anyaországhoz, Romániához való visszatérését szentesítette, hanem az ezen a területen többségben élő románok politikai és állampolgári jogait is elismerte” -áll az indoklásban, amely szerint ennek a dokumentumnak a fontosságát az állampolgárokkal is tudatosítani kell. Annál is inkább, mert – amint azt az kezdeményező szenátorok állítják - „az utóbbi időszakban számos példa van a trianoni szerződés kapcsán „egy ferdített szemléletnek a közvéleményre való rákényszerítésére”. Ugyanakkor leszögezik, „a történelem újraírására tett bármiféle kísérlet, a revizionista álláspontok hangoztatása az Európai Unióban, manapság már nem elfogadható". A kezdeményező szenátorok szerint a trianoni szerződés aláírása dátumának ünnepnappá való nyilvánításáról szóló törvénynek pedig elő kell írnia azt is, hogy – akárcsak a többi nemzeti ünnepen – a helyi és területi önkormányzatok kötelesek minden évben méltóképpen ünnepelni június 4-én, amikor mindenhová fel kell húzni a román zászlót. A tervezetet a szenátus közigazgatási és területrendezési bizottsága már pozitívan véleményezte, a kormány részéről is kedvező visszajelzés érkezett. A szenátusnak elvben 45 nap állna a rendelkezésére, hogy a tervezetet megvitassa és szavazzon róla, ellenkező esetben hallgatólagos elfogadással átkerül a döntő ház szerepét betöltő képviselőházba. Mivel közeleg az ülésszak vége, a hallgatólagos elfogadás dátuma átcsúszik az őszi ülésszakra. Markó Béla, az RMDSZ szenátusi frakciójának vezetője megkeresésünkre elmondta, a térségben a történelmet kétféleképpen lehet szemlélni, ki lehet emelni azt, ami közös vagy azt, ami elválaszt egymástól. Trianon, június 4. jelentése akkor is, és ma is szembeállította a két nemzetet, hiszen a magyaroknak veszteséget, a románoknak pedig hatalmas nyereséget jelentett a békeszerződés. Markó elmondta, június 4. a magyarok emlékezetében gyász, a románoknak viszont ünnepre ad okot. Hozzátette, eddig csak a december 1-je számított ilyen napnak, most úgy tűnik, hogy ráerősítenének erre. „Nem hiszem, hogy járható út lenne az, ha azt kezdenénk ünnepelni, ki mikor győzte le a másikat” - mondta. Markó szerint van rá esély, hogy a tervezetet megszavazza a parlament, a szenátus lehet, hogy nem fogja ebben az ülésszakban napirendre tűzni, de elfogadhatja, már csak abból is kiindulva, hogy a szenátorok többsége kezdeményezte a tervezetet, közöttük Vasile Blaga és Călin Popescu Tăriceanu pártvezetők is. Markó azt is elmondta, az RMDSZ megpróbál fellépni a tervezet ellen: figyelmeztetik a román pártokat, hogy ennek a tervezetnek a támogatásával megterhelik a közöttük és az RMDSZ közötti kapcsolatot, és ez visszaüthet akkor, amikor a szövetségre, mint koalíciós partnerre szükségük lesz. A szenátor szerint elképzelhető, hogy Titus Corlățean volt külügyminiszter ezzel a tervezettel próbált valamiféle választ adni arra a magyarországi törvényre, amely június negyedikét a Nemzeti összetartozás napjának nyilvánította. Kertész Melinda Transindex.ro 2015. július 13.2015-ös erdélyi magyar tabulexikon...avagy azoknak a témáknak a listája, amelyeket illik, muszáj, fontos, kényelmes, kötelező, elvárt, előzékenység agyonhallgatni. szerkesztette: Kertész Melinda Megismételtük 11 évvel ezelőtti ankétunkat az erdélyi magyar társadalom szent tabutémáiról. Újságíró kollégák véleményét kértük ki arról, hogy szerintük melyek azok a témák, amelyekről nem illik, kínos, vagy egyenesen veszélyes beszélni, a sajtós munka során tematizálni, vagy a ne szólj szám, nem fáj fejem típusú magatartás felöltésével kockázatmentesen lehet élni a hétköznapokat. A megismételt felmérés eredménye nem mutat szignifikáns eltérést a bő egy évtizeddel korábban készült tabulistához képest, az erdélyi magyar társadalom majdhogynem gondolkodási struktúrákba beragadt közösségnek tűnhet. Legfennebb egy-egy téma évült el időközben, például kipukkadt az Európai Uniós csatlakozástól várt Kánaán lufija, vagy a sajtó mindenhatóságáról alkotott kép meghiúsult - ehhez többnyire a politikailag elkötelezett hírtelevíziók járultak hozzá - és az utóbbi időszak történései miatt a meleg-téma sem számít már kifejezetten tabunak. Összesen 11 kolléga válaszolt a felkérésünkre, ábécésorrendben: Balázsi-Pál Előd, Dénes Ida, Farkas István, Gergely Zsuzsa, Kustán-Magyari Attila, Oborocea Mónika, Papp Attila Zsolt, Papp-Zakor András, Sarány István, Szabó Tünde és Szilágyi Szabolcs Nyilván nem tekinthető reprezentatívnak a felmérés, de szociológiai szempontoknak is próbáltunk eleget tenni: mintegy 40 kollégát kérdeztünk meg (de csupán egynegyedük válaszolt), fele-fele arányban férfiakat és nőket, nagy- és kisvárosiakat, székelyföldieket, közép-erdélyieket és partiumiakat, különböző politikai beállítottságúakat, főszerkesztőket, szerkesztőket, riportereket. A beérkező válaszokat összegeztük, majd egy listát állítottunk össze, és pontoztuk azt is, hogy egy-egy téma milyen gyakorisággal bukkan fel. Dobogós tabutémák Az erdélyi magyar politikusok korrupciója – 6 említés Az RMDSZ-féle Veled vagyunk, XY! jelenség – annak a látszatnak a keltése, hogy a magyar politikus csak becsületes lehet – 5 említés Az egyházak, egyházi méltóságok megkérdőjelezhetetlen tekintélye – 5 említés A magyar oktatásnak a román oktatáshoz képest is silány minősége, ami a szórványra kiemelten jellemző – 5 említés Az erdélyi magyarok intoleranciája, a másság gyűlölete – 4 említés Személyi kultusz, Szent Tehenek Wass Albert, Nyírő József, Orbán Viktor, Markó Béla, Bayer Zsolt, Szász Jenő, Tőkés László, Böjte Csaba, Ráduly Róbert, Barabási Albert-László, minden pap és lelkész, történész, néprajzos, helytörténész és képzőművész. Egyházhoz kapcsolható tabuk 1. Egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása - a sajtóban például még csak fel sem merül az kérdésként, hogy miért jobb a szentgyörgyieknek, ha a Székely Mikó épülete az önkormányzat tulajdonában marad. 2. Vallásoktatás – alapvető tartalmi kérdőjelek nem merülnek fel 3. Csíksomlyó vallási tartalomtól való kiüresedése 4. Antiszemita egyházi megnyilvánulások Sajtóhoz kapcsolható tabuk 1. Sajtómunkások, mint pártkatonák: számos példa van arra, hogy olyan újságírók, akik évekig vállaltak politikai szereplők, illetve pártok számára PR-munkát, hirtelen visszatérnek a sajtóba, mintha mi sem történt volna. 2. A sajtótermékek jövedelemforrása, az újságírók morális és anyagi kiszolgáltatottsága 3. A politikusoknak az őket kritizáló sajtóval, újságírókkal szembeni agressziója, „Aki tükröt tart, az ellenünk van” attitűd 4. Skanzensajtó – nem nyúl a tabukhoz Az erdélyi magyarság intoleranciája, mint tabutéma 1. Melegek - a tematizálása kapcsán az utóbbi napokban tört meg a jég,az Amerikai Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága döntésénekhatására, viszont a megfogalmazott számos vélemény nem a toleranciáról tanúskodott 2. Patriarchális berendezkedés és a nők ezzel együtt járó hátrányos helyzete a romániai magyar társadalomban – a nőnek a családi/magánszférához kötése a társadalmi valóság, a kétkeresős családmodell ellenére. A családdal, gyerekneveléssel járó feladatok a nő nyakába való zúdítása, és ezzel együtt a nő önfeláldozó magatartásának dicsőítése 3. Családon belüli erőszak magánügyként való kezelése, ami a közpolitikákban is megnyilvánul, például a családon belüli erőszak áldozatait szolgáló menedékhelyek, segítő programok hiányában 4. Idegengyűlölet, rasszizmus, a gyűlöletbeszéd Magyarországról való importálása 5. Roma-kérdés – bár nem mondható el, hogy nincs tematizálva, azonban a diskurzusban a romák vagy munkakerülő élősködők, vagy kizárólag a többségi rasszizmus áldozatai, aki nem ezen sémák mentén közelíti meg a problémát, azt valamelyik klub exkommunikálja 6. Segítségre szoruló magyarok – nem esik szó arról, hogy a fogyatékkal élők és a hajléktalanok körében a magyarok az etnikai arányukhoz képest felülreprezentáltak 7. Erdély, mint prosperáló régió, amely önerőből is fent tudja tartani magát, a Románia déli megyéi és Moldva hibáztatása, amiért "hátráltatják Erdélyt a fejlődésben" Kultúra terén megnyilvánuló magatartások tabusítása 1. Kulturális posvány magasztalása: a sajtó kritikátlanul áll hozzá számos szervezet tevékenységéhez, nem kérdőjelezi meg aktivitásuk minőségét, érdemként tüntetve fel az egyszerű létezésüket. Szórványban jellemző. 2. Elit kizárólagos hozzáférése a kultúrához: minimális az átjárhatóság a tömegkultúra- és a magaskultúra-fogyasztás közt; alig akad olyan nívós kulturális esemény, amely azok számára is kapaszkodókat nyújt a megértésben, akik nem jártasak a magaskultúrában 3. Kulturális fölény fitogtatása: székely élelmesség, a bánsági fölény, általában az erdélyi magyarság kulturális felsőbbrendűsége 4. Román kultúra lenézése 5. Az erdélyi magyarok szakmai felkészültségének idealizálása 6. Hagyományok fetisizálása, értékük felül nem vizsgálása, az a meggyőződés, hogy az egyetlen érvényes út a megőrzésük A távlati gondolkodás hiánya, mint tabutéma 1. Múltba fordulás, a jövőkép hiánya: nincs vagy sekélyes a közgondolkodás arról, hogy mihez kezdjünk magunkkal mint politikai-kulturális közösséggel 2. Autonómia – ennek mantrázása, panacea-szerű megoldásként való feltüntetése 3. Székelyföldi szegénység – hárítás, annak hajtogatása, hogy „Bukarest nem ad pénzt” 4. Fiatalok elvándorlása 5. Kisebbségi sorson való rágódás, kisebbségi komplexus 6. Trianon tabusítása – senki nem vizsgálja meg a monarchiabeli interetnikus viszonyokat 7. Virtuális magyar világ kialakulása, elszigetelődés a magyarországi és a romániai valóságtól Politikusokat övező tabuk 1. Politikai klientúra magyar berkekben 2. Korrupt magyar politikusok ügyei tematizálásának hiánya: nem "kifizetődő" olyan ügyekről beszélni a nyilvánosság előtt, amelyekben az erdélyi magyarság vagy annak prominens képviselője nem áldozat, hanem elkövető, néma cinkos, vagy felelőtlenül közönyös 3. Elnézzük az erdélyi magyar politikusoknak a pökhendiségüket, az általuk képviselt közösség felé tanúsítandó alázat hiányát 4. Magyar elöljárók kommunizmusban való tevékenységét mély csend övezi 5. A Communitas Alapítvány tevékenységét homály fedi 6. Politikai elit felelőssége a marosvásárhelyi helyzet kialakulásában 7. Az erdélyi magyar politikusok vagyonosodása 8. A politikusok üzleti és sajtókapcsolatainak agyonhallgatása Politikai, közszférai tabuk 1. Az etnikai párt, mint alapséma: nem merül fel a közbeszédben az a kérdés, hogy lesz-e ennek egyáltalán jövője? 2. A Fidesz nemzetpolitikájának a következményei 3. Az RMDSZ, amely feladta az emberjogi alapú diskurzust 4. Az etnikai jelző ráhúzása a teljes erdélyi magyar társadalomra: mindent nemzeti, soha sem osztályrétegződés szerint látunk 5. Patetikus diskurzusok: függetlenül attól, hogy politikai, kulturális vagy társadalmi diskurzusról van szó, információszegény, könnyfakasztó beszédek hangzanak el. A tények mellőzése elősegíti a félretájékoztatást, az önámítást. 6. A székelyföldi románok valós helyzete Oktatás terén felmerülő tabuk 1. Magyar oktatás gyenge minősége, különösen szórványban 2. Tinédzserek szexualitása, az erről való őszinte beszélgetés, a szexuális nevelés az iskolákban a biológia órai tananyaggal kimerül. 3. Felsőoktatás, a képzések megszervezésének gyenge minősége, aminek egyenes következménye, hogy sok fiatal külföldre megy tanulni 4. A BBTE magyar tagozata és Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem közötti viszály Futottak még: 1. Az élettér fokozatos leépülése 2. A magyar nyelv mellőzése a kereskedelemben, rossz megoldások 3. Közéleti személyek magánélete – Tőkés válása téma, ezzel szemben Markó válása tabu volt 4. Háború kitörésének veszélye Transindex.ro 2015. augusztus 5.Horváth Anna: a román tanácsosokból néha még előtör a magyarelleneségkérdezett: Kertész Melinda Az alpolgármester szerint a napi, közérdekű problémák a "magyar ügyeknél" is jobban foglalkoztatják a kolozsvári magyarokat. Nemcsak magyarként kell sokszor politikai csatákat vívnia a román többségű, sokszor soviniszta tanácsosokkal, mandátuma alatt azzal is szembe kellett néznie, hogy a kolozsvári magyarok egy része elfordult az RMDSZ-től. Felismerte, hogy a választók bizalmának visszaszerzését azzal kell kezdeni, hogy meg kell hallgatnia igényeiket. Ezek az igények pedig nem feltétlenül esnek egybe a politikum által oly sokszor felvállalt "magyar ügyekkel". Horváth Annát a városházán folytatott munkájáról kérdeztük. Emil Boc polgármester mindent megtenne, csakhogy elkerülje a többnyelvű helységnévtábla témáját. Legutóbb azt mondta, hogy ő nem tehet mást, mint betartani a bírósági határozatot. Azt már nem említette, hogy ő döntött az alapfokon született pozitív bírósági határozat megtámadásáról. Szerinte a városkapuk felirata megoldaná az összes többnyelvű városnévtábla feliratot illető vitát. Ön pedig csatlakozott a várostáblák többnyelvűsítése miatt indult kezdeményezéshez, az Ezer per tavaszához. Ebből a helyzetből kiindulva ön szerint hogyan alakulhat a helységnévtábla sorsa? - A törvény a polgármestert nem kötelezi semmire. Sem arra, hogy kitegye a táblát, de arra végképp nem, hogy ne tegye ki. A törvény 20%-on felüli kisebbségek esetében rendelkezik kötelező érvénnyel a kisebbségi nyelvi jogokat illetően. Ahol a nemzeti kisebbségek számaránya nem éri el a 20%-ot, ott lehetőség nyílik a többnyelvű várostábla kihelyezésére, ezt egyébként az alapfokon született ítélet indoklásában a bírónő is tételesen leírta: amit nem tilt a törvény, az megengedett. Tehát a törvény nem tiltja, hogy a polgármesteri hivatal kitegye a többnyelvű helységnévtáblát, és megadja a lehetőséget egy helyi közösségnek, hogy eldöntse, akar-e élni ezzel a lehetőséggel, vagy sem. Erre Brassótól Szászmedgyesig számos példa van országszerte, nem is érdemes őket sorolni. Aranyosgyéres esetében azt mondta a bíró, hogy nem lehet a törvényhez hozzátenni, tehát ami nincs benne a törvényben, az még nem jelenti azt, hogy lehet. - Aranyosgyéres esete tükrözi leginkább annak a következményét, amikor egy országban a bíró, vagy az ügyész a döntéséért nem tartozik semmilyen felelősséggel, hanem a saját meggyőződései, érzései és ellenérzései által befolyásolva leír valamit, amit később, 2015-ben saját bíró kollégája – gondolok itt a helységnévtábla-ügyben megszületett alapfokú döntésre - darabokra szed. Más önkormányzatoknak, akik hivatalos helységnévtáblát tettek ki, nem kellett szembenézniük ezzel a jogértelmezési problémával, hiszen senki nem támadta meg a döntésüket. Ugyanakkor, sok esetben, az önkormányzatok a település bejáratokhoz több nyelven feliratozott „városkapuk”, obeliszkek kihelyezése mellett döntöttek, mert ezzel az adminisztratív döntéssel elkerülhették a pereskedést. Egy ilyenszerű városkapuval próbálja Emil Boc polgármester áthidalni a problémát Kolozsváron is, mert ehhez nem szükségeltetik városi tanácshatározat. Ez egy adminisztratív döntés, de ennek az a hátulütője – és ide szeretnék kilyukadni a polgármester nyilatkozata kapcsán –, hogy nincs törvényes garancia: nem lévén egy tanácshatározat erről, egy következő városvezetés jóindulatának hiányában, neadjisten, rosszindulata esetén, a városkapukon szereplő többnyelvű felirat ugyanolyan könnyen levehető, ahogy azt kitették. Hogy látja, miért maradt a pereskedés az utolsó lehetőség, mi az oka annak, hogy politikai eszközökkel nem sikerült elérni azt, hogy Kolozsvár bejáratainál magyarul is kikerüljön a város neve a helységnévtáblákra? - Az elmúlt 25 évben igyekeztünk az ügy kapcsán partnert találni, ugyanis a román többség támogatása hiányában erről nem születhetett pozitív döntés. A román politikusok nagyon nehezen, és ritkán döntenek úgy, hogy véleményformálóként támogatnak egy kisebbségi ügyet, és a szavazótáboraik vélt vagy valós elvárásaiktól elvonatkoztatva, azt mondani: ez a normalitás része, ez egy európai opció. Emil Boc retorikájában azonban jelen vannak azok az elemek, hogy európaiság, kisebbség elismerése, békés együttélés, mégis a tábla ügye nem látszik megoldódni. - Én úgy egészíteném ki azt, amit ő mondott, hogy a városkapu többnyelvű feliratozása egy pozitív gesztus, egy lépés a normalitás és az európaiság irányába. Azért nem elég, és ezt neki valamilyen módon meg kell értenie, mert ez a vállalása nem foglal magába törvényes garanciákat. A kolozsvári magyar közösség – számát tekintve is, és a város fejlődéséhez, történelméhez való hozzájárulása okán is – kell legyen olyan értékű, hogy törvényes garanciákba is tudjuk foglalni a város többnyelvű helységnévtáblája ügyét. Azonban, amint azt az elmúlt évek tapasztalata is mutatja, ez nem fog menni anélkül, hogy a többségi román közösséget a mi oldalunkra állítanánk. Azért nem fog menni, mert a román politikusok arra koncentrálnak, hogy egy ilyen vállalás milyen hatást válthat ki az általuk képviselt közösségben. Ezért mondtak csődöt a politikai eszközök is az elmúlt években. A törvényes előírásoknak és feltételeknek megfelelően az RMDSZ 2011-ben 13500 aláírást nyújtott be polgári kezdeményezésű tanácshatározatra. A törvény értelmében egy adott közigazgatási egységben polgárok is kezdeményezhetnek tanácsi határozatot, ha a szavazati joggal rendelkezők legalább 5%-a aláírásával támogatja azt. Ezzel együtt, azóta sem került napirendre a helységnévtábla-tervezet. Románok és magyarok egyaránt aláírták a határozat-tervezetet, ami megérdemelne annyi figyelmet, hogy napirendre tűzze a tanács, hiszen egy egyértelmű támogató vagy ellenző szavazat hiányában egy folyamatos játszma folyik ebben az ügyben: senki sem mondja azt ki nyíltan, hogy „nem”. Februárban kiütötte a biztosítékot a PSD-frakcióban, hogy az Ezer per tavaszához való csatlakozásra buzdítottam az ügyet támogató kolozsvári román és magyarokat egyaránt. A tanácsülés másnapján kérték a lemondásomat. Ebben a kérdésben sajnos, a román politikusok kettős játszmát folytatnak: nem foglalnak állást a kérdésben, és nem hajlandóak támogatni, felvállalni azt, hogy ez egy olyan ügy, egy olyan pont, amin túl kell lépnünk. Ha nem oldjuk meg ezt a kérdést, akkor nem tudunk kulturális fővárosban gondolkodni. Például a Kolozsvári Állami Magyar Színház egy olyan intézmény, amely megoldotta a román feliratozás kérdését, úgy, hogy közben nem vár kölcsönösséget a román színháztól, mert úgy gondolja, hogy a román közönség felé is nyitnia kell. De amíg nem tudja a román többség is felmutatni ugyanezt a típusú hozzáállást, mentalitást, addig valóban csak üres szlogenekről beszélhetünk. A mutlikulturalitásról Európa-szinten lemondtak a társadalomkutatók, a vezető politikusok, és helyette az interkulturalitást ajánlják, szerintük ezt a kifejezést kellene feltölteni tartalommal. Kolozsvár esetében nem is lenne olyan nagyon rossz ötlet, mert a multikulturalitás fogalma már nem hangzik hitelesen Boc részéről. Ön szerint el kellene mozdulni az interkulturalitás irányába? – Jónak tartom azt, ha a szakemberek bizonyos fogalmakkal zsonglőrködnek, vagy játszanak, hiszen a fogalmakat időről időre – és ha a használati módozathoz, vagy a tartalmukhoz negatív konnotációk is kötődnek, akkor annál inkább – egy picit újra kell gondolni, de ezek még mindig csak szavak. Akár interkulturalitásnak, akár multikulturalitásnak nevezzük, mindkét esetben elsősorban a kultúrák egymáshoz viszonyított autonómiájáról kellene beszélnünk. Lucian Kovács Nastasă nagyon szépen fogalmazott, amikor azt mondta: ő abban hisz, hogy a különböző kultúrák legfennebb kölcsön tudnak kérni egymástól értékrendet, de nem kell egybefolyniuk, sem egybekapcsolódniuk. Én úgy fogalmaznék, hogy egymásból kellene építkezniük ezeknek a kultúráknak. Az egymás mellett élő közösségek megmaradása és a kulturális értékeinek újratermelése csak úgy valósulhat meg, ha egymástól függetlenek, létezik autonómiájuk, és ha intézményes keretek között is kapnak erre segítséget. Ilyen keret lehet például a Kolozsvári Magyar Napok, vagy a Kolozsvári Állami Színház és a Kolozsvári Magyar Opera. A következő helyhatósági választásokig egy szűk év van hátra. Visszatekintve, milyennek értékeli a három éves tevékenységét, és még mit kellene elvégezni a következő mandátumig? - A 2012-es választási kampányban azzal szembesültem, hogy a kolozsvári magyarok úgy érezték: az RMDSZ-frakció nem figyel eléggé rájuk, sokkal inkább a saját maga által felállított prioritások, célkitűzések, mint az emberek által megfogalmazott problémák, elvárások mentén tevékenykedik. Talán az is fokozta ezt az érzést, hogy nem tájékoztattuk őket rendszeresen, naprakészen, ezért ábrándultak ki a politikából, fordultak el az RMDSZ-től. Ugyanis nem elég csak a kampányidőszakban ráerősíteni a választókkal való kommunikációra, hanem rendszeresen jelen kell lenni a közbeszédben, a köztudatban, konzultálni kell, beszélni a megvalósításokról, vagy éppen a kudarcokról, annak okairól. Másrészt, talán túl sokat foglalkoztunk a szervezeti gondokkal, és ez elvont energiát attól, hogy odafigyeljünk az emberek mindennapi gondjaira. Én akkor jöttem rá, hogy nagyon nagy személetváltásra van szükség, amikor kétheti rendszerességgel elindult a Paprika Rádióban az interaktív műsorom, talán elsőként a mindenkori városvezetés történetében. Azt tapasztaltam, hogy a kérdések 90%-a napi, közérdekű problémákról szól. Majdhogynem egyáltalán fel sem merültek kizárólag a magyar közösséget érintő kérdések, hiszen jellemzően a városgazdálkodás, parkolók, forgalomszabályozás problémakörben mozogtak a kérdések. Ebből, persze, nem az következik, hogy a kolozsvári magyaroknak nem prioritás például az anyanyelvhasználat, a műemlékfeliratok, a magyar iskolák, egyházak, civil szervezetek támogatása, hanem, hogy úgy érezték, kiváltság és jó dolog az, ha van kihez rendszeresen forduljanak mindennapi gondjaikkal, javaslataikkal a polgármesteri hivatalban. Ettől kezdve részemről ez egy tudatos váltás volt, és az emberek egyértelműen pozitív változásként élik meg, hogy elérhető vagyok, a rendelkezésükre állok, feladatokat kapok és megoldásokat keresek ezekre. Másrészt viszont, a magyar bölcsődei helyek kérdéséről tudtam, hogy egy olyan hiányosság, amely a magyar közösséget húsba vágóan érinti. Persze az is történhetett volna, hogy gyorsan beindítunk egy-két csoportot, hadd látsszon, hogy foglalkozunk az üggyel – a többi meg, ha összejön jó, ha nem, más prioritások veszik át a helyét. Ehelyett folyamatos odafigyeléssel, hosszútávú következetes építkezéssel próbáltam elérni, hogy minden évben sikerüljön a bölcsődei helyek számát növelni, újabb bölcsődei helyszíneken magyar csoportokat beindítani. A folyamat maga nagyon nehézkes, egy bölcsőde beindításának kifutási ideje legalább egy év: be kell azonosítani az intézménynek megfelelő ingatlant, a jogi, vagyoni kérdéseket rendbe kell tenni, az épületet fel kell újítani. A fél szemem mindig rajta kellett legyen ezen a projekten, de ebben a polgármester gyakorlatilag szabad kezet adott nekem. Persze az sem mellékes, hogy kezdetektől nagyon jó volt az együttműködésem a bölcsődéket igazgató kolléganőmmel, aki először talált olyan alpolgármester-partnerre, aki ezt az ügyet a sajátjának tekinti. Ilyen körülmények között az sem zavarta, hogy én a saját közösségem érdekeit akarom érvényesíteni, hiszen ebben a helyzetben mindenki nyert. 2012 óta évente indult a lakónegyedekben újabb magyar csoport, sőt az elkövetkező két évre is folynak az előkészületek: idén a Mărăști tér közelében a Karjala (Coastei) utcában, jövőre a Donát út végén, 2017-ben a Hajnal negyedben nyílik újabb bölcsőde és indulnak be újabb magyar csoportok. A polgármesteri hivatal egy olyan intézmény, ahol sokféle ember dolgozik. Csaknem 80%-uk 15 éve itt van, legtöbbjüket az akkori polgármester, Gheorghe Funar semmiképpen nem a hozzáértés, kompetenciák, szakmai tudás alapján hozta ide, tisztelet a ritka kivételnek. A köztisztviselő egy nagyon alkalmazkodó fajta, legalábbis felszínesen, és a látszat erejéig nagyon képes az új retorikát elsajátítani, újszerűnek mutatkozni világnézeteiben és elképzeléseiben. Az egyetlen dolog, amiben nagyon nehéz ezt a váltást, változtatást eszközölni, az a szakmai hozzáértés, mert az vagy van, vagy nincs. S bár retorikailag mindenkinek könnyen megy az, hogy most nem divat gyűlölni, vagy nyíltan utálni a magyarokat, néha váratlan helyzetekben előtör belőlük, a tanácsosokból is a magyarellenesség. Zsigeri ez a magyarellenesség? - Nekem még mindig tudnak meglepetéseket okozni a városi tanácsban a kollégák. Az például, amikor egy liberális, nálam talán fiatalabb politikus azzal kezdi a mondatot, hogy a nagyapja magyar volt, és azzal folytatja, hogy őt „vérig sérti” az, hogy az Avram Iancu utca az számunkra Petőfi utca. Nem a magyar nagypapát, felmenőt nem tudom elhelyezni a képben, akit ő sűrűn emleget, hanem ezt a lelkiállapotát, hogy miért sérti, mitől tartja ő veszélyesnek, károsnak a magyar utcanév-használatot, arra hivatkozva, hogy mi a múltban élünk, és összezavarjuk a gyerekeinket a kettős utcanév-használattal. Hogy ez mennyire zsigeri, azt nem tudnám megmondani, de eléggé elkeserítő. Ebből a szempontból Bocról mi mondható el? - Úgy gondolom, hogy nekünk, magyaroknak, a jelenlegi helyi román politikusi kínálatból ő a legjobb és legelfogadhatóbb partner, és ide a politikai pártok teljes palettáját beleértem. Azt tapasztaltam, hogy benne nincs az a típusú ellenállás, ellenérzés, mint az említett kollégában. Októberben, a helységnévtábla-per kapcsán is elmondta: választási kampány van és ez egy olyan politikai kérdés, amit a pártja ebben a pillanatban nem vállalhat fel, mert ha ezt megtenné, szavazatokat veszíthet. Azt nem tudhatom, hogy milyen adatokra támaszkodik, nem tudok olyan felmérésről, ami a kolozsvári lakosok körében szakmailag megalapozottan, mindenféle szempontból mérte volna a nacionalizmus alakulását, de ugyanígy reagált valamennyi helyi tanácsos, illetve az ellenzék, a PSD meg is mutatta, hogy milyen könnyedén lő csípőből, még akár a saját érdekei ellenében is, amikor adódik egy általa jónak vélt helyzet, amikor a magyar kérdésből ügyet lehet csinálni. Gondolok itt arra a februári esetre, amikor a lemondásomat kérték. Azzal próbálták a mézesmadzagot elhúzni a polgármesternél, hogy jelezték neki: hajlandóak lennének nagykoalíciót kialakítani a leváltásomra, és megszavaznák utólag a helyembe tett liberális kollégát, azonban a polgármester erre nem volt kapható. Ők sem gondolták végig, hogy mit nyernének abból, hogy a teljes magyar közösség haragját, ellenérzését magukra vonnák, hiszen precedens nélküli lenne, hogy 14 év után nincs magyar alpolgármestere a városnak, ráadásul nem azért, mert nem végzi a dolgát, vagy valamit mulasztott a hivatali teendői közül, hanem azért, mert kiáll a táblaügy mellett, ami a világ legtermészetesebb dolga. A PSD azt vágta a fejemhez, hogy hogyan támadhatom meg azt az intézményt, ahol dolgozom, és ahonnan a fizetésemet kapom, és hogyan buzdíthatok arra embereket, hogy perbe hívják a polgármesteri hivatalt. Azonban ebben a tényállásban semmi ellentmondás nincs, mert ez a per nem valaki, vagy egy intézmény ellen indult, hanem egy ügyért, és azért kell folytatódnia, mert nincs politikai akarat a többnyelvű helységnévtábla kihelyezésére. A román jogrendben bízva akarjuk a tanács döntésének hiányát egy bírósági döntéssel helyettesíteni. A magyar közösség képviselete számomra elsőrendű, hiszen ők küldtek ide szavazataikkal, az intézményi munkából fakadó kötelességek csak ezután következnek. Nagyon ritka, hogy ez a két érdek ütközik, de ha alpolgármesteri tisztségembe is kerül, nekem nincs más opcióm, mint az általam képviselt közösség érdekeit prioritásként kezelni. Úgy gondolom, hogy ezt mára már megértették. A napokban azt kérdezték tőlem, hogy nem félek-e attól, hogy támadások érnek, amiért az Ezer per tavaszához csatlakoztam. Azt válaszoltam, hogy szerintem ezt a hibát senki nem fogja megismételni, azt gondolom, hogy mára a dolgok a helyükre kerültek a fejekben. Ön szerint mekkora az esélye, hogy jövőre, a helyhatósági választások után az alpolgármesteri tisztségben folytassa a munkáját? - Nagyon nehéz kimatekozni, hogy hány önkormányzati mandátummal válik megkerülhetetlenné az RMDSZ-frakció. Remélem, senki sem olyan naiv, vagy nem ringatja magát abban a hitben, hogy a mindenkori román polgármester úgy gondolja, hogy jár ez a tisztség a magyar közösségnek, mert ez nem igaz. Magyar alpolgármester akkor van, amikor a többséget velünk kialakítani tudó párt valamilyen politikai számításból úgy gondolja, hogy jó neki, ha köt egy ilyen alkut. Persze, sokat lehet köbözgetni, de én azt gondolom, hogy ahhoz, hogy valamelyes bizonyossággal lehessen alpolgármesteri tisztségre számítani – függetlenül, hogy én vagyok az, vagy más – legalább hatszemélyes RMDSZ-frakcióra van szükség. Ha a tanácsra leképezzük a kolozsvári magyar közösség 16%-os számarányát, akkor az a 27 tanácsosból négy, jó esetben öt magyar tanácsost jelent. Ahhoz, hogy ebből hat legyen, vissza kell térni azokhoz a 90-es évek eleji állapotokhoz, hangulathoz, amikor a funari veszélyérzet, nyomás hatására, vagy más logikák mentén a kolozsvári magyar közösség példásan tudta mozgósítani magát a választásokkor. Akkoriban, azokon a településeken, ahol az elöljárói hitelesek tudtak lenni, a magyar közösség sokkal nagyobb arányban ment szavazni mint a román. Nem értékelhető mégis pozitív fejleményként az, hogy ma már nem létezik az a félelem, ami ezt a nagy mozgósítást generálhatná, és, hogy az emberek nem gondolják azt, hogy nagy veszteséget jelentene vagy veszélyes lenne számukra, ha nem mennének el szavazni? - Nagyon szomorú lenne, ha arra a következtetésre kellene jutni, hogy csak a félelemérzet az, ami ilyen példás, arányainkon felüli mozgósítást ki tud váltani. Én hiszek abban, hogy az elkötelezett munkavégzés és az őszinte odafordulás a választók felé, az elvárásaikra való figyelés meghozza a várt eredményét és az emberek megértik, hogy el kell menni szavazni. Megértik, hogy meg kell fogni egymás kezét, mertszükség van a hat tanácsosra ahhoz, hogy a román politikusok ne tudjanak játszani velünk, ahogy azt 2008 és 2012 között tették, amikor a PDL-nek egyedül is bőségesen megvolt a többsége, amikor az RMDSZ szavazatára majdhogynem csak kirakatból volt szükség. A magyar alpolgármestert pozitív gesztusként támogatták és szavazták meg, de az RMDSZ-frakció sokkal kisebb súllyal tudott fellépni bármilyen olyan ügyben, amit a politikai koalíciós partner kényelmetlennek tartott valamilyen oknál fogva. Úgyhogy nagyon nehéz volt ilyen körülmények között dolgozni, sokkal nehezebb volt eredményeket felmutatni. Ebben a ciklusban – noha csak négyen vagyunk – egy nagyon szerencsés konjunktúra folytán lehet, hogy jobb a helyzetünk, mint az 5 tanácsosnak 2008 és 2012 között. Azonban nem hiszek a sorozatos és visszatérő szerencsében, azt gondolom, hogy egyfelől nekünk, önkormányzati képviselőknek kutyakötelességünk észrevenni, hogy mivel nem voltak megelégedve a magyar választópolgárok, és változtatni a viszonyulásunkon, a munkastílusunkon. Áttérnék a Nőszervezet-beli tevékenységére, arra, hogy a nőket érintő kérdések mennyire vannak napirenden az önkormányzati munkájában. Például a háromszázezernél is több lakosú Kolozsváron nem működik menedékközpont a családon belüli erőszak áldozatainak. Fontosnak tartja pótolni ezt a hiányt? - Egy ilyen központ kétféle módon jelenhet meg és kellene megjelenjen egy településen, egy városban. Az egyik módja, hogy egy civil szervezet, amelyet az önkormányzat anyagilag támogat, felvállalja és működteti ezt a központot. A másik módja, hogy maga az önkormányzat találja meg annak a módját, hogy működtessen egy ilyen központot. Jelen pillanatban nincs döntés arról, hogy melyik irányba kellene elindulnunk, de jövőre, akár európai forrásokat is felhasználva meg kell találni a megoldást erre a kérdésre. Nemcsak az utcahálózati javításokra, és a közszállítási rendszer korszerűsítésére, hanem egy ilyen központ megnyitására is fel kell használni a pályázási lehetőséget. A 2008-ban bekövetkezett megszorító intézkedések, munkahely-befagyasztások miatt ezt a kérdést nem tudta az önkormányzat megoldani. Az európai város szerepében tetszelgő Kolozsváron a kutya-kérdés még mindig nincs megoldva, noha egy közvitát is szervezett az ügyben a városháza. Egyik sarkalatos kérdés az volt, hogy a gazdák utazhatnak vagy sem ezentúl a buszon a kutyáikkal. Mi történt ezzel a tanácsi határozattervezettel? - Néhány hónap megfeneklett vita után a polgármesternek sikerült döntést hoznia, így hamarosan a tanács elé kerül a szabályzat-tervezet. A közviták szakítópróbájának bizonyult, hogy a közszállítási eszközökön utazhassanak, vagy nem a kutyákkal közlekedők. Ebben a kérdésben rengeteg pró és kontra érv felsorakozott és végül a kutyatartók irányába billent el a mérleg, azaz megpróbáljuk, működőképes-e a közszállítási eszközökön kutyával utazni. A kolozsváriak eléggé nehezen viselik, hogy a fesztiválszezon közepén, az ifjúsági főváros évében a város központja leginkább egy építőtelepre hasonlít. Bár soha nem jön jókor a közlekedés számára egy ekkora munkálat, a helyzetet súlyosbítja, hogy nagyon sok helyszínen dolgoznak. Miért időzítették ilyen szerencsétlen időpontra a munkálatokat? - Tavaly az önkormányzat két opció közül választhatott: vagy elveszíti azt a nagyjából 20-30 millió eurónyi vissza nem térítendő támogatást, amelyet a megkésve jóváhagyott, ezért egymásra csúszott európai projektek jelentettek, vagy vállalja, hogy ezek a munkálatok egyszerre zajlanak és kellemetlenséget okoznak a város lakóinak. A projektek kiterjednek a teljes villamosvonal mentén az utcahálózat, a járdarész és úttest feljavítására, emellett a Király utca, az Unió utca, a Mócok útja, illetve a Petőfi utca feljavítására is. Akkor úgy döntöttünk, hogy vállaljuk a közfelháborodást, de nem mondunk le a finanszírozásról. Nagyon sok tényezős az, hogy kinek a hibája, hogy megcsúsztak a pályázatok és a munkálatokat most egyszerre kell elvégezni. A minisztériumokban késett éveket a jóváhagyás, illetve a finanszírozási szerződések megkötése. Emellett lassította az eljárást, hogy össze kellett hangolni a munkálatokat, például a gázvállalat munkálataival. Ezekkel a cégekkel nehéz volt együttműködni, mert nem alárendelt intézményekről van szó. Gyakorlatilag a tárgyalásokon és a jóindulatukon múlik az, hogy a németországi székhelyű E.ON Gaz hajlandó-e összehangolni velünk a munkálataikat. A belváros legalább az ősz beálltáig így fog kinézni. Igyekszünk meggyőzni a kivitelező vállalatokat, hogy a lehető legjobban, leggyorsabban dolgozzanak, és próbáljuk minimálisra csökkenteni a kellemetlenségeket. Sokszor úgy tűnik, hogy senki nem dolgozik egy-egy útvonalon, de ez csak a látszat, mert vannak olyan munkaszakaszok, amikor az egyik a másikat be kell várja, vagy el kell telnie néhány napnak, mint például a Petőfi utcában, ahol a 80 centi mélyen kiásott, elhordott és helyére behozott új alapot ledöngölik, és az megroskad. Vannak olyan munkaszakaszok, amelyek betartásától függ az elvégzett munka tartóssága. Transindex.ro 2015. október 20.Így épül az önálló magyar iskola SzamosújváronA 2016-os tanévtől ez lesz a Mezőség zászlóvivő oktatási intézménye a Téka Alapítvány tervei szerint. „A szemközti épület a polgármesteri hivatal tulajdonában van, hamarosan le fogják bontani” – hajol ki az épülő iskola második emeleti folyosójának egyik ablaküregén Balázs-Bécsi Attila. Kaviccsal felszórt, méretes telek tárul elénk, az egyetlen zöld folt egy diófacsemete, ami túlélte az építőtelepi létet: a Téka Alapítvány elnöke nem engedte kivágatni, így ez a fa lesz az első növény az iskolaudvaron. Önálló magyar iskola épül Szamosújváron a 2016-os tanév kezdetén már fogadhatja a diákokat az önálló magyar iskola. A diákok – mind a mezőségi szórványból származó kollégisták, mind a helyi magyar gyerekek – most Szamosújvár több, vegyes nyelvű tanintézményében tanulnak, azonban mihelyt felépül az új iskola két épülete, a városból minden magyar osztály ide fog átkerülni. Balázs-Bécsi Attila előzetes számításai szerint 450 diák tanulhat majd az új iskolában. „Ebbe az iskolába a Szamosújváron, három iskola öt épületében tanuló magyar diákok osztályait fogjuk összevonni, létszám tekintetében nincsenek gondjaink. A két épületben helyezzük el az előkészítő, elemis, 5-8-as és a líceumi osztályokat. Összesen 21 osztályterem van, ez azt jelenti, hogy az 5-12-es osztályoknál párhuzamos osztályok indulnak. Ezenkívül az épületben található adminisztratív termek lesznek kialakítva, ugyanakkor lesz aula, előadóterem, és, ha minden jó megy, akkor szeretnénk új felszereléssel is ellátni, hogy a Szamosújváron iskolába járó diákok a legkorszerűbb körülmények között tanulhassanak” - mondja. Nem csupán iskolát, hanem egy jövendőbeli szellemi központot építenek Az épülő tanintézmény a mezőségi szórvány szimbolikus intézménye lehet. Balázs-Bécsi Attilának mindenképpen ez a terve az új épülettel. „Nemcsak azért fontos ez az iskola, hogy különváljunk és külön adminisztratív egységben foglalkozzunk a gyerekekkel. Azt szeretnénk, hogy ez az iskola egy mezőségi oktatási központ is legyen. Erdélyben nagyon sok régiónak megvan a zászlóvivő oktatási intézménye a Székelyföldtől a Bánságig, a Mezőségnek viszont nincs ilyen. Nehéz feladat az iskolaépület felépítése, de még nehezebb lesz az, hogy olyan minőségi oktatást tudjunk biztosítani, ami idevonzza a jó tanárokat, megerősíti a helyi oktatást. Az a cél, hogy a ó Mezőségnek egy tényleges katalizátora legyen ez az intézmény, amely nemcsak egy iskola, hanem egy valóságos szellemi központ. Két ország hozzájárulása egy iskoláért Az új iskola picit távol esik a városközponttól, mert a belvárosban az iskola számára ekkora telket már nem talált az önkormányzat. A telket a polgármesteri hivatal ingyen bocsátotta az alapítvány rendelkezésére, az épület építési költségeit a magyar kormány fedezi: mintegy kétmillió euróból épül fel az ingatlan. A kész épület átkerül a városi önkormányzathoz, amelynek a továbbiakban meg kell oldania a fenntartását. „Az iskola finanszírozása, fenntartása a román állam feladata lesz, tehát az alapítvány felépíti és átadja az épületet az önkormányzatnak. Magát az intézményalapítást is elkezdtük, és reméljük, hogy jövő tavaszig meg is kapjuk a minisztérium engedélyét arra, hogy ez az intézmény létrejöjjön” - mondja Balázs-Bécsi Attila. A mezőségi szórvány és Szamosújvár adja a tanulókat Szamosújvári kiszállásunkat a Téka Alapítvány székhelyén kezdtük. A rendezett udvart takaros épületegyüttes veszi körül. A hátsó épületben található a kollégium, amelyet 2006-ban adtak át, és több mint száz szórványvidéki kollégista lakhelye. Nekik a szamosújvári Téka Alapítvány nyújtja az egyetlen esélyt az anyanyelven történő tanuláshoz. A Téka Alapítvány 2000-ben csatlakozott a mezőségi oktatási programhoz, amit Válaszúton a Kallós Alapítvány indított el. Szamosújváron ekkor már két éve a Református Egyház működtette a programot, ám az egyház 2004-ben kilépett belőle. Ekkor vált szükségessé, hogy a Téka Alapítvány építsen egy új kollégiumi épületet, hogy befogadhassa a korábban az egyháznál elszállásolt gyerekeket is. „2006-ban, amikor átadtuk a kollégiumot, már akkor megfogalmaztuk: a Téka Alapítvány által működtetett oktatási programnak csak akkor lesz finalitása, ha a kollégium mellett egy önálló magyar iskola is létrejön. Itt a kollégiumban mi nemcsak szállást, ellátást biztosítunk, hanem megpróbáljuk nevelni is a gyerekeket. 2010-ben határozottabban kiállt a magyar kormány az elképzelésünk mellett, és le tudtuk tenni az alapkövet. Négy éven keresztül elég lassan folyt az építkezés, amit egy tavalyi kormánydöntés következtében sikerült felgyorsítani, és úgy néz ki, hogy 2016 őszén beköltözhetnek a diákok az új iskolába” - mondja el Balázs-Bécsi Attila. Ide vonzanák és itt tartanák az oktatókat Pillanatnyilag az oktatók a szamosújvári iskolák között ingáznak, hogy megtarthassák az óráikat, az új épülettel ez a rohangálás megszűnik. „Nagyon szeretnénk azt, hogy minél több helyi oktató kerüljön be a rendszerbe, mert ha többen vannak, több idejük lesz odafigyelni a gyerekekre, és a tanítás mellett a neveléssel is tudnak foglalkozni. Természetesen megpróbálunk olyan motiváló lehetőségeket is keresni, ami végső soron képes itt tartani a jó pedagógusokat” - magyarázza az alapítvány elnöke. Szerinte ez az eljárás méltányos, hiszen ha egy városi szórványban tanuló diáknak ingyenes az oktatás, akkor egy falusi szórványból származó diáknak is megvan a joga ahhoz, hogy ingyen járjon iskolába. Az 5-8 osztályos diákok esetében van egy minimális hozzájárulás, az a szülők által kapott gyermekpénz értéke” - mondja Balázs-Bécsi Attila. Tavaszra más csak a területrendezés marad Az iskola udvarát nem egy steril betonozott helynek képzelik el. A kisiskolásoknak játszóteret építenek, pergolákat építenek, ahol a nagyobb diákok tanulhatnak. Egy fűszerkertet is terveznek, amelyet a tanulók közösen gondoznak. Az új iskolába legalább 100, falusi szórványból származó gyerek jár majd A Téka Alapítvány kollégiumában az idei tanévben 107 5-12-es diákról gondoskodnak. A 9-12 osztályban ingyenes a kollégium, eddig a családok jövedelmi helyzetének függvényében számították ki a hozzájárulást. Egy gyerekre fordított havi költség mintegy 700 lejre rúg, ez az összeg magába foglalja a szállás-, fűtési, étkezési költségeket, de benne van a délutáni oktatás és foglalkozások költsége is: a pedagógusok segítenek a lecke előkészítésében, foglalkoznak a gyerekekkel. „A legtöbb, amit ebből a 700 lejből kértünk, az 200 lej volt, de a középiskolások számára idén elértük, hogy alanyi jogon járjon nekik a kollégium. A költségeket magyar kormánytámogatásból fedezzük” - számol be Balázs-Bécsi Attila. Szerinte ez az eljárás méltányos, hiszen ha egy városi szórványban tanuló diáknak ingyenes az oktatás, akkor egy falusi szórványból származó diáknak is megvan a joga ahhoz, hogy ingyen járjon iskolába. Az 5-8 osztályos diákok esetében van egy minimális hozzájárulás, az a szülők által kapott gyermekpénz értéke” - mondja Balázs-Bécsi Attila. A kétemeletes, manzárdosított új iskolaépületek tavaszra elkészülnek, hamarosan nekilátnak a beltéri munkálatok elvégzésének. A belső terekben a vezetékek már a helyükön vannak, a gletteléssel is végeztek többnyire a munkások. A Téka Alapítvány elnöke egy rakomány csempét szemlél, közben arról beszél, hogy a belső kialakításról, például a falak színéről a pedagógusokkal együtt döntenek, a falak dekorálásába pedig a diákokat is bevonják, hiszen az a cél, hogy azok, akik itt tanulnak vagy tanítanak, minél otthonosabban érezzék magukat, a magukénak érezzék a teret. Kertész Melinda Transindex.ro 2016. február 9.Brassai a lapokat osztotta volna MarosvásárhelyenUtánajártunk annak, hogy miért borította majdnem fel Brassai Zsombor a nehezen összehozott többpárti politikai alkut a városban, és mit nyerhetett volna belőle. Kommunikációs malőrnél több lehetett a hátterében annak a kijelentésnek, hogy Soós Zoltán RMDSZ-es színekben indul a polgármesteri tisztségért. A nyilatkozatot Brassai Zsombor, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke dobta be múlt csütörtökön, napra pontosan egy héttel azután, hogy Kelemen Hunor szövetségi elnök egy sajtótájékoztatón azt mondta: nem kívánják Soós Zoltánt, a marosvásárhelyi előválasztások nyertesét politikailag az RMDSZ számára kisajátítani. Brassai bejelentése, amihez a politikai intrikákhoz nem értő Soóst is sikerült néhány óra hosszat becsatornáznia, nagyot szólt több párt- és érdekképviseleti irodában, és szinte megtorpedózta a pártok vezetői által érzékenyen összehozott alkurendszert. Brassai politikailag logikátlannak tűnő lépése kapcsán erősen kérdéses a miért. Megvizsgáltuk a történések hátterét és reprodukáltuk a motivációkat azok segítségével, akik közelről látják az eseményeket. Brassai Zsombor Kelemen Atilla utódjaként és bizalmi embereként vette át a megyei RMDSZ-t. Az elvárások nagyok voltak, de jelentős volt a politikai támogatottság is. Ennek ellenére az új elnök nem tudott az építkezés embere lenni, és a szervezeten belüli feszültségeket sem tudta kezelni. Forrásaink szerint regnálása alatt Brassainak nem sikerült épkézláb politikai projekteket összeraknia, és rádöbbent arra, hogy politikai népszerűsége messze elmarad Vass Levente jelenlegi marosvásárhelyi választmányi elnökétől vagy Peti András alpolgármesterétől, eldöntötte, hogy úgy próbálja konszolidálni pozícióját, hogy a lehető legtöbbet hozza ki az előválasztás projektből. Itt azért is nagyot kellett alakítani, mert az előválasztás az alacsony részvétel miatt különben sem éppen nevezhető sikertörténetnek. A lehetőségek abból adódtak, hogy meglehetősen zavaros volt a kommunikáció arról, hogy miről is szól ez az előválasztás: a polgármester-jelöltségről? És ha igen, akkor az előválasztás nyertese pártszínekben, vagy esetleg független jelöltként indul? Mi lesz a tanácsosi listával? Lesz egy RMDSZ-es lista, vagy több magyar lista? Esetleg egy más konstrukcióban indulnának? Koalíciós lista lesz? (Azóta ez utóbbi opcióról tudjuk, hogy esett, hiszen az RMDSZ vezetősége néhány hete közölte, nem vállalja ennek rizikóját: a helyhatósági választási törvény nem fogalmaz eléggé egyértelműen, így nem biztos, hogy a nemzeti kisebbségek szervezetei indulhatnak koalícióban egy párttal, így kockázatosnak tartják bevállalni ezt a fajta együttműködést. Ha ugyanis valaki megtámadja a koalíciós listát a bíróságon, a bíróság döntése nyomán elkaszálhatják a tanácsosi jelöltlistákat). Brassai a meglehetősen ködös “összefogás” kódnéven kommunikálta az előválasztásokat, és ez a köd még mindig nem szállt fel, legyen szó jelöltről, szövetségről, vagy listáról. Most Brassai arra számított, hogy Kelemen Hunor kényszerhelyzetbe kerül és áldását adja arra, hogy Soós Zoltán RMDSZ-színekben induljon. Azonban ezt benézte, mert Kelemen Hunor egyáltalán nem fogadta jól a dolgot. Úgy tudjuk, hogy korábban, amikor Kelemen rákérdezett arra, hogy létezik-e egy háttér-megállapodás az EMNP és az RMDSZ között, akkor Brassai ezt letagadta. Azonban egyéb forrásokból arra lehetett következtetni, hogy Brassai még a nyáron legalább egy szóbeli megállapodást kötött az MPP-vel és az EMNP-vel az összefogásról és a koalíciós listáról. Ezt azonban a tusványosi előválasztás-jelölt vitán is tagadta, ahol Soós helyett vett részt. Bizalmi válság (?) Úgy tudjuk, hogy miután Brassai elutasította, hogy tiszta képet adjon arról, mi történik a megyében, Kelemen Hunor keresett egy módot arra, hogy jelezze: Brassait nem tartja politikai partnernek. Ezekre a bizalmi problémákra abból is lehet következtetni, hogy a december 21-i, az EMNP elnökségével való egyeztetésre nem Brassait, hanem a Maros megyében nagy népszerűségnek örvendő Péter Ferencet, Szováta polgármesterét hívta, akinek a találkozón való jelenlétét a RMDSZ Maros Megyei Szervezetének politikai alelnöki és a Székelyföldi Önkormányzati Tanács elnöki minősége is legitimálta. Az EMNP elnökségével január 28-án is találkozott az RMDSZ elnöksége, azonban semmiben nem sikerült megállapodni. Azonban történt aznap egy fontos közlés: Kelemen Hunor egyértelműsítette, hogy az RMDSZ nem kívánja kisajátítani Soós Zoltánt az RMDSZ számára. Pontosan egy hét múlva, február 4-én Brassai egy Soós Zoltánnal és Biró Zsolt MPP-elnökkel közösen tartott sajtótájékoztatón, az RMDSZ elnökségével mindenféle előzetes egyeztetés nélkül bejelentette, hogy Soós Zoltán RMDSZ-es jelöltként indul. A dolog pikantériáját az adja, hogy fél évvel ezelőtt Soós és Brassai arról győzködte az RMDSZ elnökét, hogy egyezzen bele az összefogás megvalósításába, és most, amikor az RMDSZ elnöke az összefogást szorgalmazta, akkor ők ennek ellenkezőjét közölték a sajtótájékoztatón. A bizarr nyilatkozat Brassai részéről érkezett, Soós pedig a helyzetet nem ismerte fel, és mivel úgy tartotta, hogy a koalíciós lista nem jöhet létre a szövetségi elnök által megjelölt törvényi akadály miatt, vagy egyszerű naivságból röptében átvette a témát, igaz, egy napra rá, február 5-én igyekezett korrigálni. Azt írta, hogy reméli, sikerül megtalálni azt a jogi keretet, aminek köszönhetően a magyar politikai erők közötti összefogás megvalósulhat és amennyiben ez nem sikerül, utolsó változatként felmerül annak lehetősége is, hogy független polgármesterjelöltként méretkezik meg a választáson. Mi vezérelhette Brassait a bejelentés megtételében? Minden nyilvánvaló logika ellenére, Brassai úgy gondolta, megengedheti magának azt, hogy bejelenti Soós RMDSZ-színekben való indulását. Ennek két oka lehet: tegyük fel, hogy nem zajlik megfelelően a kommunikáció az RMDSZ megyei és országos szintjei között, azért az mégiscsak nehezen hihető, hogy a megyei elnök sajtót sem olvas. Kelemen Hunor pedig a január 28-i egyeztetés után a sajtó előtt egyértelművé tette az RMDSZ álláspontját arra vonatkozóan, hogy nem akarja kisajátítani a jelöltet. Tehát Brassai nyíltan szembement az egy héttel azelőtti szövetségi elnöki állásponttal, ami Kelemen hitelességét bomlasztja, és támadási felületet szolgáltatott ezzel a politikai ellenfeleknek. Brassai vélhetően az országos vezetés felé azt akarta bizonygatni, hogy Maros megyében ő osztja a lapokat. A másik okot elektorális szempontok szolgáltathatták: mivel a koalíciós indulás témája lekerült a napirendről, egyszersmind felerősödött annak a rizikója, hogy ha Soós nem RMDSZ-es színekben indul a polgármesterségért, akkor nem lehet rajta az RMDSZ-es tanácsosi listán. A törvény értelmében ugyanis a szövetségi tanácsosi listán csak akkor szerepelhet, ha a szövetség színeiben indul a polgármesteri tisztségért. Noha később az RMDSZ ügyvezető elnöke nyilatkozatának hatására, vagy egyszerűen azért, mert rádöbbent, hogy politikailag vállalhatatlan nyilatkozatot tett, Brassai visszakozott, és már másnap azt mondta a Transindexnek, hogy végső soron nincs eldöntve semmi, hiszen a Vass Levente által elnökölt Marosvásárhelyi Választmánynak kell eldöntenie, hogy milyen konstrukcióban indul a választáson Soós Zoltán. Erre a felvetésre azonban Vass Levente háborodott fel, és kijelentette, elzárkózik attól, hogy a választmányt arra használják fel egyesek, hogy a testület révén kommunikációs malőrjeiket kezeljék. Mit mond most Soós? Soós Zoltán a Transindexnek február 8-án, hétfőn azt nyilatkozta, a politikai összefogás megvalósult azáltal, hogy Marosvásárhelynek van összmagyar polgármester-jelöltje. A jelölt bízik abban, hogy a pártok bölcs megoldásra jutnak. A maga részéről, ha a helyzet úgy kívánja meg, akkor a független jelöltséget is szívesen vállalja, nincs ez ellen kifogása, még akkor sem, ha nem választják meg, és akkor tanácsosi mandátumra sem tarthat igényt. "De ezzel a lehetőséggel nem foglalkozom. Természetesen nyerni akarok" - mondta Soós Zoltán. Kertész Melinda. Transindex.ro 2016. február 11.Parászka Boróka ellen indított petíciót egy hobbiújságíróFerencz Zsombor kirúgatná az újságírót, mert nem ért egyet az általa megfogalmazott véleményekkel. A szakma ezt a szólásszabadságot ért támadásként értékelte. Internetes aláírásgyűjtést indított egy marosvásárhelyi lakos Parászka Boróka újságíró ellen. A petíció gyorsan téma lett a Facebookon az újságírók körében, mert a kezdeményező, Ferencz Zsombor - noha bevallása szerint nem tartja magát újságírónak - több ízben is publikált a Központ nevű Maros megyei hetilapban, és a Krónika is több alkalommal hozta írásait. A témához hozzászóló újságírók közül volt, aki azt találgatta, hogy valóban egy szakmán belüli személy kelti-e egy kollégája ellen a hangulatot, és kéri a kirúgatását az őt foglalkoztató médiumok vezetőitől, úgy, hogy ehhez online petícióban próbál tömegtámogatást szerezni. És teszi mindezt azért, mert nem ért egyet a Parászka Boróka írásainak, műsorainak a tartalmával. Az Elegünk van Parászkából! című petícióban Ferencz nem nevezte meg a címzetteket, a Parászka Borókának „közvetlen formában médiafelületet biztosító érintett személyeket” emleget csupán, akiktől azt kéri, hogy „ne járuljanak hozzá a bomlasztó, közösségromboló és általános ellenszenvet kiváltó cikkeinek, műsorainak, üzeneteinek a népszerűsítéséhez”, mert szerinte az újságíró Magyarországról importált balliberális ideológiák mentén magyarellenes személeteket terjeszt. “Az erdélyi magyar közéletben nincs szükség a behozott ideológiák erőszakos meghonosítására, a nemzeti értékek kigúnyolására, a székely autonómiatörekvések - magyarok által irányított - megakadályozására, a közösségi érdekek lenullázására. Parászka, az eddigi ideológiai vesszőfutását mindössze az őt tudatosan befogadó és felfuttató sajtóorgánumoknak köszönheti, de mivel egyre agresszívebben és egyre sértőbben támadja mindazt, ami erdélyi és magyar, legyen az szimbólum, állampolgársági jog vagy Wass Albert regény, most már elegünk van az erdélyi magyar közéleti szerepléséből. Elég!” - fogalmaz a petícióban Ferencz Zsombor. Az ügy több szempontból is figyelemre érdemes: amellett, hogy a szólásszabadságot korlátozni kívánó kezdeményezésről van szó, súlyosbító körülmény, hogy célkeresztbe vesz egy személyt, egy újságírót, akire hangulatkeltéssel próbál nyomást gyakorolni, pusztán azért, mert az újságíró neki nem tetsző véleményt fogalmaz meg. Innen az internetes mobbingig eljutni már csak egy lépés, elég beleolvasni a petíció alatti kommentekbe. Utánajártunk annak, hogy mi állhat a történet hátterében, és megkérdeztük az érintetteket. Parászka Boróka megkeresésünkre elmondta, bár felismerné az utcán, személyesen nem ismeri Ferencz Zsombort, aki eddig semmilyen formában nem jelezte, hogy kifogása lenne az írásaival, munkájával kapcsolatosan. Azonban szerinte ez az ügy túlmutat az ő személyén. Az ilyen megnyilvánulások szerinte már szindróma szintűek, volt példa arra, hogy lejáratókampány indult olyan személyek ellen, akiket ezért vagy azért magyarellenesnek bélyegeztek meg. Ilyen volt Török Zsolt hegymászó esete, akit azért gyaláztak, mert a román zászlót vitte fel a Mount Everestre, illetve Nágó Zsuzsa is a célkeresztbe került, amikor kijelentette, hogy visszaadja magyar állampolgárságát, mert nem ért egyet a magyar kormány bevándorlóellenes politikájával. A napokban pedig Gyerő Dávid unitárius lelkész, főjegyző is „megkapta a magáét” a melegházasság témájában írt véleménynyilvánítása miatt. Parászka Boróka szerint a közösséget minősíti, ha ezeket a megnyilvánulásokat tolerálja. A maga részéről fontolgatja, hogy hogyan fogja kezelni az ellene irányuló lejáratókampányt, azonban nem hagyja, hogy ez a napi munkájáról elvonja a figyelmét. Hangsúlyozta, közösségi felelősségnek tartja, hogy ha bántalmaznak valakit - akár a fizikai valóságban, akár az interneten - akkor fellépjünk az agresszor ellen, és ne fordítsuk el a fejünket. Ferencz Zsombort szintén megkerestük az ügyben, a petíció indítója elmondta: kiáll a kezdeményezése mellett, sőt, megjegyezte, hogy sokan támogatják azt. A cikkünk megjelenésekor az aláírók száma már közelített az 500-hoz. Kérdésünkre elmondta, bár több éve írt és ír véleményanyagokat, nem tartja magát újságírónak, és jelenleg nem tartozik egyetlen laphoz sem. Elismerte, a petíció nem az első anyag, amit Parászka Boróka ellen írt, például a Központ hetilapban és a Krónikában is közölt olyan írásokat, amelyekben kritizálta az újságírót. Rostás Szabolcs, a Krónika felelős szerkesztője megkeresésünkre elmondta, hogy noha Ferencz Zsombor véleményanyagait alkalomadtán leközölte a lap, semmilyen szerződéses viszonyban nem állnak vele. Elmondta, Ferencz minden egyes anyagáról külön dönt, hogy megjelenhet-e vagy sem a lapban. Arra a kérdésünkre, hogy ezek után Ferencz kap-e felületet publikálásra a Krónikában, Rostás elmondta, hogy nem látta a petíciót, informálódnia kell az ügyről. A témára a Facebookon felhívták a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete vezetőségének is a figyelmét. Rácz Éva MÚRE-elnök megerősítette, hogy tudtával Ferencz Zsombor nem újságíró, és egészen biztosan nem MÚRE-tag. A MÚRE szerdán délután állásfoglalást közölt a témában, amelyben elítélte a szólásszabadság és a véleménynyilvánítás korlátozására tett kísérletet. Az állásfoglalásban felhívják a közvélemény figyelmét a gondolati és a véleményszabadság, valamint a véleménynyilvánítás szabadsága, illetve a tájékoztatáshoz és tájékozódáshoz való jog alkotmány által való garantálására. „Meggyőződésünk, hogy ezek a cikkelyek mindenkire érvényesek, de különösen fontosak a sajtó és annak munkatársai esetében. Az alkotmányos jogot senki nem írhatja felül: nem lehet korlátozni senki hozzáférését a nyilvánossághoz, sem jogát a véleménynyilvánításhoz” - áll a nyilatkozatban. Az állásfoglalásban az egyesület etikai kódexének idevágó részét is idézik: „A sajtó szabadsága azt jelenti, hogy az állampolgárok alapvető joga a tájékozódás, a véleménynyilvánítás és az alkotások nyilvánosságra hozása. Az újságírók, mint állampolgárok számára, a sajtószabadság jogokat és kötelezettségeket jelent, de az újságírói szakma egyben előjogokkal és felelősséggel jár. Minden újságírónak etikai kötelezettsége, hogy ragaszkodjon a sajtószabadság által biztosított jogaihoz, hogy teljesítse kötelezettségeit.” Kertész Melinda. Transindex.ro 2016. február 23.Kovács Péter: utolsó pillanatig nyitva hagyjuk a lehetőséget, hogy az EMNP-sek feljöjjenek a listáraAz RMDSZ ügyvezető elnöke bízik abban, hogy az EMNP elfogadja az RMDSZ tanácsosi listájára vonatkozó ajánlatát. Az RMDSZ ügyvezető elnöke, Kovács Péter utoljára akkor szólt bele a marosvásárhelyi önkormányzati választás apropóján kialakult feszült hangulatú történésekbe, amikor Soós Zoltán egy sajtótájékoztatón azt helyezte kilátásba, hogy RMDSZ-es jelöltként indulna a polgármesteri tisztségért. Az RMDSZ álláspontja azonban az, hogy Soóst nem sajátítják ki a szövetség számára, hanem ő lesz minden magyar marosvásárhelyi ember polgármesterjelöltje, aki megtestesíti az összefogást. Az RMDSZ ügyvezető elnökét arra kértük, hogy az RMDSZ szempontjából értékelje ki a marosvásárhelyi helyzetet. Kovács Péter: – Marosvásárhelyen megvalósult az összefogás Soós Zoltán személyében. Nagyon fontos, hogy minden marosvásárhelyi magyar embernek megadatott a lehetőség, hogy beleszóljon ebbe a jelölési folyamatba. Úgy értékelem, hogy nem az számít, hányan mentek el, hanem tudatosítani kell, hogy bárki elmehetett szavazni. Nemcsak RMDSZ-tagok, hanem minden marosvásárhelyi magyar ember. Jelenleg azon dolgozunk, hogy elmélyítsük az összefogást, hogy az RMDSZ listáján ott legyenek az EMNP és az MPP jelöltjei is. Két körben már találkoztunk a Néppárttal, én úgy értékelem, hogy van még lehetőség arra, hogy továbbra is egyeztessünk. Az RMDSZ-nek volt egy felajánlása, azt mondtuk, hogy jelenleg van 10 magyar tanácsos a marosvásárhelyi önkormányzatban, fel tudjuk ajánlani a 8. helyet, ami biztos bejutónak számít, illetve a 12. helyet. Mi úgy értékeljük, hogy ha az RMDSZ el tudott érni 10 helyet, akkor ha az RMDSZ és a két magyar párt együtt indul, jó mozgósítással, vagy az összefogáson alapuló mozgósítással bejöhet a 12. hely is. A néppártos kollégák első körben visszautasították az ajánlatunkat, én bízom abban, hogy mind a marosvásárhelyi magyaroknak az érdekét, mind a saját pártjuk érdekeit figyelembe fogják venni, és elfogadják a mi ajánlatunkat, annál is inkább, mert jelenleg nincsenek ott az önkormányzatban, 2,5%-os eredményt értek el, tehát meg sem közelítették a bejutási küszöböt. Portik Vilmosnak az volt a fenntartása a helyek elfogadását illetően, hogy a frakción belül az EMNP-sek nem élveznének autonómiát. Mi az álláspontja ebben a kérdésben az RMDSZ-nek? – Egy frakciófegyelem létezik, akár az önkormányzatok szintjén az RMDSZ-tanácsosok szintjén, akár a parlamenti frakciókat vesszük. Ennek az a lényege, hogy vitassuk meg a fontosabb kérdéseket, vagy akár minden kérdést, ami napirendre kerül majd az önkormányzati testületben saját köreinkben. Vitázzunk akár reggeltől estig, estétől reggelig, de az elfogadott többségi álláspontot képviseljük. Magyarán így van ereje egy frakciónak egy önkormányzati csoportban, ha egységesen lép fel. Ha minden egyes alkalommal egyik vagy másik erővonal, csoport másként szavaz, akkor a súlyunkat elveszítjük, és gyakorlatilag a román többség játékát játsszuk. Azt ajánlottuk az EMNP-nek és az MPP-nek, utóbbiakkal alá is írtuk, hogy megőrizhetik párttagságukat, politikai identitásukat. Marosvásárhelyen egységesen kell fellépni. Mese nincs, mikor arról kell dönteni, hogy kétnyelvű utcanévtáblák, akkor elvárjuk a néppárti kollégáktól, hogy egységesen szavazzanak az RMDSZ-es tanácsosokkal. De lehet, hogy a néppárti kollégák tudják kialakítani a frakción belüli többséget, én ezt nem kétlem, hogy lehetséges. Vannak olyan ügyek – nem mindegyik, de főleg a magyar képviselethez köthető ügyek – ahol nagyon nagy valószínűséggel a románok ellenünk fognak összezárni mindenféle egyeztetés nélkül, minden más ideológiai érdek nélkül, és akkor mi egységesen kell fellépjünk. Ezt várjuk el tőlük. Mit gondol, van esély arra, hogy megszerezze az RMDSZ-lista a többséget a városi tanácsban, ha az EMNP és az MPP jelöltjei is fenn lesznek a listán? – A 12. helyet nem véletlenül ajánlottuk fel a néppártnak, mert az már többséget jelentene a városi tanácsban. Ha Soós Zoltán esetében jó lesz a mozgósítás, akkor az a listát is húzná magával, és akkor van esély arra, hogy többségünk legyen a tanácsban. Ha az EMNP végül úgy dönt, hogy saját listát állít, mit gondol, milyen hatással lenne a mozgósításra, a szavazási kedvre? – Nézve az elmúlt választások eredményeit, nem egyértelmű számomra, hogy mi mozgósít, vagy demobilizál inkább: az egységes indulás vagy a verseny. Azt láthattuk 2007-ben az EP-választásokon, amikor külön indult az RMDSZ és Tőkés László, szavazatszámban ugyanannyi szavazat gyűlt össze, mint 2009-ben, az EP-választásokon, amikor megtörtént az összefogás, és Tőkés László volt a listavezető. Mindkét esetben a szavazatszám hasonló volt. A néppárt létrehozásakor az volt a logika, hogy a verseny mozgósít. Ők azt hangsúlyozzák, amióta megalakították a pártot, hogy a verseny mozgósít. Mi azt mondtuk, hogy akkor sincs tragédia, ha van RMDSZ-es és EMNP-s lista is. Versenyezzünk, lehetőleg ne egymással foglalkozzunk, és az RMDSZ ezt tudja vállalni, hogy nem az EMNP-ről fog szólni a választási kampánya, amennyiben nem sikerül megegyezni. Ha az EMNP is bejut a tanácsba, akkor vagy az lesz, hogy pontszerűen egyeztetünk a magyar ügyek tekintetében, vagy akár létre lehet hozni egy összefogást, egy megállapodást, és nincs ezzel semmi baj. A kampányra való készülés intenzíven zajlik, naponta érkeznek hírek arról, hogy mi az újdonság a tanácsosi lista körül. Ugyanakkor kevés szó esik Soós Zoltán indulásáról, programjáról, a közös jelölt nincs jelen markáns nyilatkozatokkal, megnyilvánulásokkal a közéletben. Ez miért történik? – Soós Zoltántól azt kérte a kampánystáb, és az RMDSZ országos politikai vezetősége is, hogy legyen inkább jelölt, és kevésbé politikus. Nagyon fontos, hogy ő megtestesíti az összefogást, ezentúl az RMDSZ és a két magyar párt ügye az, hogy sikerül vagy nem sikerül megállapodni. Soós Zoltánnak a várossal kell foglalkoznia, a lehető legtöbb emberrel kell találkoznia, és lehetőséget kell biztosítani arra, hogy magyar vagy román emberek tudjanak találkozni vele. Tudniuk kell, hogy mit akar tenni a várossal, hogyan képzeli el a város következő négy évét. Soós Zoltán ezt a feladatot vállalta, a következő periódusban sokkal többet fog megjelenni, sokkal többet fog a városról és a céljairól kommunikálni. Gyakorlatilag ő arról kell beszéljen, hogy hogyan akarja az izolálásból kihozni Marosvásárhelyt, abból a zsákutcából, amelybe Dorin Florea négy mandátuma alatt belevezette a várost. Mi az utolsó határidő az RMDSZ számára, amikor még nyitott az EMNP-vel való tárgyalásra, és mikor mondja azt, hogy lezárja a listát, és vállalja, hogy ezzel megy a választásra? – Elmondtuk az EMNP-s kollégáknak, hogy az utolsó pillanatig nyitva hagyjuk a lehetőséget, hogy feljöjjenek a listára, és elfogadják a felajánlott biztos bejutó helyet, és jó mozgósítással megszerezzék a 12. helyet is. Az utolsó pillanat naptár szerint április 17., van egy belső szabályozásunk, hogy ez a legutolsó időpont, amikorra a listákat véglegesíteni kell. Május elején kezdődik a választási kampány, azt megelőzően néhány nappal iktatni kell a listákat. Tehát április 17-ig ezt a kérdést le szeretnénk zárni. Az interjú készítését követően, hétfőn a városi EMNP azt a javasolta az RMDSZ-nek, hogy a tanácsosi listájának a 3. helyét adják át Portik Vilmosnak, azonban Vass Levente, az RMDSZ marosvásárhelyi választmányának elnöke elmondta, az RMDSZ továbbra is a tanácsosi lista 8. és a 12. helyet adná át az EMNP-nek. Kertész Melinda 2016. március 11.A románságnak üzentek Tőkésék a területi autonómia hasznosságárólKolozsváron, külföldi meghívottjaikkal együtt tartott sajtótájékoztatóból leginkább az derült ki, hogy az önrendelkezés, az autonómia nem ördögtől való. Az autonómia témájában tartott külföldi meghívottjaival sajtótájékoztatót az EMNP, az SZNT vezetője és Tőkés László EP-képviselő Kolozsváron, az elhangzottak leginkább a román sajtó számára hozhattak újdonságot: a szónokok azt az üzenetet próbálták átadni, hogy az önrendelkezés, az autonómia nem ördögtől való, a magyar közösség ügyének rendezése nem jár együtt Románia területi integritásának megsértésével, sőt, mi több, Nyugat-Európában az autonómia egy bevett, hétköznapi közigazgatási modell, amit elsősorban a hatékony szervezés eszközének kell tekinteni. Elhangzott, a román kormány minél inkább megtagadja az autonómiáról szóló párbeszédet, annál nagyobb szolgálatot tesz az ügynek, hiszen arra fogja kényszeríteni a magyar közösséget, hogy még inkább kiálljon követelése mellett. A sajtótájékoztatón részt vett Tőkés László, Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke, Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke mellett Marc Gafarot i Monjó, a Katalán Demokratikus Párt képviselője, Günther Dauwen, az Európai Szabad Szövetség (EFA) igazgatója, valamint José Mari Etxebarria, a Baszk Nemzeti Párt képviselője. Szilágyi Zsolt bejelentette, három héten belül, a korzikai EFA kongresszuson az EMNP az európai pártcsalád teljes jogú tagja lesz. Izsák Balázs elmondta, a csütörtöki nap fontos nap volt a székelyek számára. Tegnap elmondása szerint 15 ezer személy gyűlt össze Marosvásárhelyen a Székely Vértanúk Emlékművénél, az önrendelkezés igényének kinyilvánítása végett. "A székelyek ezen kérése beépíthető Románia jogrendjébe, és meggyőződésem, hogy egy stabil közigazgatási reform a helyi lakosság bevonása nélkül elképzelhetetlen. Ha a székelyek azon joga, hogy beleszóljanak a régiósítással kapcsolatos vitába, nincs tiszteletben tartva, akkor nem beszélhetünk demokráciáról" - mondta. Reméli, hogy a társadalmi párbeszéd újrakezdődik, hiszen ez képezi a jogállam alapját. Tőkés László szerint a kisebbség-többség viszonya tekintetében ritkán merül fel a többség felelőssége. Szerinte Románia kormánya provokálja a székelyeket, a magyarokat, ezt jól példázza a kézdivásárhelyi HVIM-es fiatalokkal való bánásmód és a székelyföldi városok polgármesterei ellen induló hatósági eljárások. Tőkés arra is emlékeztetett, hogy a 90-es évek elejétől javasolta, hogy létrejöjjön egy román-magyar kerekasztal a többség-kisebbség viszonyának rendezésére, amelynek tagsága reprezentatív a magyar közösségre nézve, tehát nem korlátozódik arra, hogy az RMDSZ és a kormány közötti párbeszéd zajlik. Szerinte Romániának rendelkeznie kellene kisebbségpolitikával, amely az általános rendszerváltás része kellene, hogy legyen. Emellett párbeszéd, partnerségi kapcsolat kellene legyen a többség és a kisebbség között, és nem utolsó sorban az autonómiának helye kell legyen a demokratikus rendszerben. Günther Dauwen, az EFA igazgatója szerint európai kontextusban az autonómia a 21. század demokráciájának a része. Ő maga is jelen volt a csütörtöki Székely Szabadság Napján, a felvonuláson tapasztalt rendőri túlerő azt sugallja számára, hogy Bukarest fél megváltoztatni a status quot. Azt üzente Bukarestnek, hogy ez a félelem alaptalan. Emellett a román hatalom régiósítási törekvései, amely révén beolvasztanák a magyarlakta területeket egy román többségű régióba, csak egy oligarchiában vagy diktatúrában történhetnek meg, ahogy az is, hogy visszavonják az állami kitüntetést valakitől csupán csak azért, mert több tiszteletet követel a magyarság számára. Jose Maria Etxebarria, a Baszk Nemzeti Párt képviselője szerint az önrendelkezés alapvető jog, Európa pedig védi ezeket a jogokat. Felszólalásában Marc Gafarot i Monjó a Katalán Demokratikus Pártot képviselte a sajtótájékoztatón. Elmondta, az autonómia a legjobb módszer arra, hogy a fejlődés, a gazdasági fellendülés és a béke megteremthető legyen egy régióban. Ő is utalt Tőkés érdemrendjének visszavonására, mondva, hogy nem Tőkés az áruló, hanem azok a politikusok, akik drákói törvényeket hoznak saját állampolgáraik ellen. Az autonómia a legjobb módszer a korrupció csökkentésére, a közigazgatás hatékonyságának növelésére és a demokratikus, hatékony bürokrácia biztosítására, éppen ezért Bukarestnek meg kell értenie, hogy saját érdeke védeni a magyar etnikumú állampolgárait. Szilágyi Zsolt, az EMNP elnöke szerint fel kell ismerni, hogy mind a magyar, mind a román emberek legnagyobb ellensége nem a másik közösség, hanem a korrupció, és meglátása szerint a korrupcióval szemben a magyar elitnek sem volt markáns kiállása, sőt, a korrupció a magyar közösség elitje körében is elterjedt. Kertész Melinda. Transindex.ro 2016. március 25.Kelemen: választási évben mindig fel lehet korbácsolni a „gyilkos ösztönöket”Az RMDSZ elnöke szerint az utóbbi időszakban megnyilvánuló kisebbségellenesség 2016-ban sem gyakoribb, mint korábban, csak most jobban figyel a közvélemény. Csütörtökön néhány szenátor előterjesztett egy törvénytervezetet, amely szerint börtönbüntetésre ítélhetőek azok a személyek, akik gyalázzák Romániát és a román nemzetet, a hét elején pedig a legionárius mozgalom mellett állt ki a parlament mikrofonjánál több törvényhozó. A március 15-i kolozsvári ünnepen Erdély zászlójának bevonására szólították fel a rendőrök azokat a résztvevőket, akiknél ilyen zászló volt, öt nappal azelőtt Marosvásárhelyen, a Székely Szabadság Napján több mint 80 személyt megbírságoltak. Azelőtt Bogdan Diaconu magyarnyelv-használat ellenes törvénytervezetétől volt hangos a sajtó. December elején pedig Románia nemzeti ünnepekor terrorizmussal vádolták meg a HVIM kézdivásárhelyi vezetőit, amelyről egyes sajtóorgánumok áthallásosan tudósítottak], a teljes magyar közösségre ráhúzva a terrorizmus vádját. Kelemen Hunor RMDSZ-elnököt arról kérdeztük, hogy mi okozza ezeket a nacionalista, szélsőséges és kisebbségellenes, az utóbbi időszakban nagy gyakorisággal előforduló megnyilvánulásokat. Az RMDSZ elnöke szerint ezeket a megnyilvánulásokat korántsem kell új, 2016-os jelenségként felfogni, az történt csupán, hogy idén ezekre a történésekre jobban odafigyelt a közvélemény. A kisebbségellenesség évek óta jelen van a román politikai életben. "Számtalanszor figyelmeztettük erre nemcsak a mi közösségünket, vagy a román közvéleményt, hanem a nemzetközi közvéleményt és a partnereinket is. Néha itthon kicsit cinikusan, kicsit lekezelően újságírók, politikai elemzők úgy próbálták ezt beállítani, mintha sa érelmi politizáláshoz tértünk volna vissza, mintha ez egy olyan típusú siránkozás, nyafogás lenne, ami valamit helyettesít. Most nem azt akarom mondani, hogy nekünk lett igazunk, de érdemes a dolgokat alaposan, minden egyes alkalommal megnézni, és érdemes a diagnózison túl a kiutat is keresni" - mondta. Hozzátette, hol egyéni, hol csoportos kezdeményezések révén beterjesztett, tucatnyi törvénytervezet van a parlamentben, amelyek a megszerzett jogok megcsorbítását, visszavonását célozzák és azt, hogy megbüntessenek mindenkit, aki nem úgy viselkedik, ahogy egyik vagy másik nacionalista politikus gondolja vagy elképzeli. "Az etnikai képviseletet beszüntetnék, és a magyar képviselet vezetőit eltiltanák 10 évre a képviselet lehetőségétől. Szóval butábbnál butább és veszélyesebbnél veszélyesebb kezdeményezések vannak, amelyek visszavetik Romániát a 1950-es évek kommunizmusának sötét korszakába. Ez elfogadhatatlan, és én szeretném azt hinni, hogy ahogy eddig meg tudtuk akadályozni az ilyen típusú törvénytervezetek törvénnyé válását, ezután is meg fogjuk tudni ezt tenni. Azon leszünk, hogy meggyőzzük a román politikusokat, hogy nem lehet ilyesmit támogatni 2016-ban" - mondta. Kérdésünkre, hogy ez a nacionalizmus összefüggésbe hozható-e valamilyenféle bizonytalansággal, Kelemen úgy vélekedett, tetten érhető valamilyen korreláció. Úgy véli, a gazdasági válság után, annak közepette, hogy egy óriási menekültáradat tart Európa felé, amikor az emberek jelentős része nem lát hosszútávon javulásra lehetőséget, a zsigeri, ösztönszerű félelmeket könnyen fel lehet korbácsolni, és könnyen lehet olyan célpontokat, indokokat keresni, amiket, vagy akiket ki lehet kiáltani a baj okozójának. "Ez mindig feszültségekhez, és nagyon gyakran kisebbségellenességhez vezet. Mivel Romániába Szíriából, Kis-Ázsiából, Afrikából nem jönnek tömegesen, ezért a félelem a nemzeti kisebbségek és elsősorban a magyarok irányába csapódik le, bennünk találják meg a célpontot. Másrészt vannak, akik tudatosan szítják a hangulatot, gondolván, hogy így tudnak szavazatokat szerezni. 2012-ben és 2008-ban is, és előtte is volt erre példa" - mondta az RMDSZ elnöke, azzal példázva kijelentését, hogy Vadim Tudor valamikor az államelnöki választás második fordulójába került, és pártja, a PRM több mint 20%-os támogatottságot élvezett a parlamentben. Emellett választási esztendőben vagyunk. "Ilyenkor mindig fel lehetett korbácsolni ezeket az ösztönöket - idézőjelben mondom, de nagyon gyakran, a történelem folyamán idézőjel nélkül is lehet használni -, gyilkos ösztönöket" - mondta. Szerinte ezek ellen a megnyilvánulások ellen harcolni kell a magyar közösség biztonságának garantálása érdekében, és sokszor ez nem könnyű feladat. "Az a feladatunk, hogy eszközeinknek és tudásunknak függvényében maximalizáltan próbáljunk meg a közösség szolgálatában állni a parlamentben, és a parlamenten kívül" - nyilatkozta Kelemen. A március 15-i incidensekkel kapcsolatosan elmondta, az egy vicc, hogy egy történelmi régió zászlóját a rendőrök egy rendezvényen eltetetik, nem fogadják el, ez olyan, mintha megtagadnák, hogy Erdély egy történelmi régiója Romániának. "A történelmi régióknak, Moldvának, Havasalföldnek, Erdélynek vannak régi, történelmi zászlói. Románia így állt össze különböző történelmi régiókból, amelyeknek erős identitása volt, és ezeket az identitásokat a kommunizmus sem tudta felszámolni. Ezekre az identitásokra szükség van, ezeket meg kell erősíteni, ezért szinte az abszurddal határos, amit Kolozsváron csináltak a rendőrök. Szerintem ez rendőri túlkapás, butaság, nem is tudom, minek lehet nevezni, de racionális döntésnek semmiféleképpen" - mondta. Elmondta, felszólították a rendőrséget, hogy nyilvánosan is indokolja meg, miért büntetett Marosvásárhelyen. Szerinte a marosvásárhelyi hatósági fellépés súlyos túlkapás, mert a bírságolással bizonyos szabadságjogokat akarnak korlátozni, például a gyülekezési vagy a szólásszabadságot, olyan körülmények között, hogy sem rendbontás nem történt, sem olyan cselekedet nem ment végbe, ami törvénybe ütközne. "Ahhoz, hogy rendőrség a hitelességét meg tudja őrizni, meg kell hogy indokolja a fellépését. Tudomásom szerint ezt mindeddig nem történt meg" - mondta az RMDSZ elnöke. Arra a kérdésünkre, hogy hivatalos kérést iktattak-e a rendőrségen, Kelemen elmondta, ennek gyakorlati hasznát nem látja. Ha egy politikai szervezet a rendőrség felé a nyilvánosság előtt egy ilyen kérdést megfogalmaz, akkor a rendőrségnek kellene válaszolnia. "Ha írásban leadjuk a kérést, akkor borítékolható, hogy a formális válaszban tucatnyi törvényt sorolnak fel, és azzal az ügynek pontot is tesznek a végére, tehát azzal nem érünk semmit. Sokkal fontosabb az, hogy a nyilvánosság előtt elmondjuk a véleményünket, minthogy elküldjünk egy levelet, amiről nekünk és a rendőrségnek van csupán tudomása, és erre kapjunk egy törvénycikkek felsorolásából álló választ" - válaszolta a politikus. Elmondta, hivatalos levelet számtalanszor küldött már az RMDSZ, és ezekre rendre semmitmondó válasz érkezett. Szerinte a közvéleményt és a magyar közösséget kell érzékennyé tenni a problémára. Egy demokratikus jogállamban akár egy politikai szervezet, akár egy civil szervezet jelzésére a rendőrségnek választ kell adnia. Azonban az a mód, ahogy a rendőrség eljár, a demokratikus jogállamot kérdőjelezi meg. Az RMDSZ elnöke elmondta, sok megbírságolt ember esetéről van tudomása az RMDSZ-nek, követik ezeket az eseteket, tartják a kapcsolatot az érintettekkel, de nem mindenkiről van tudomásuk, mert a megbírságoltak közül sokakat furcsa és elfogadhatatlan módon videofelvételek, fényképek útján azonosított a rendőrség, és a lakcímükre küldte a büntetést. "Ez azt jelenti, hogy őket követték, figyelték, beazonosították, tudják a címüket, személyi számukat, ami nagyon súlyos kérdéseket vet fel" - emelte ki a szövetségi elnök. Arról, hogy gondolkodnak-e a kisebbségek képviselőivel vagy a civil társadalom képviselőivel egy összehangolt fellépésben ezek ellen a megnyilvánulások ellen, Kelemen elmondta, a kisebbségek parlamenti képviselőivel volt közös fellépése az RMDSZ-nek, de elképzelhető, hogy nem fognak tudni minden esetben közösen fellépni. Amikor oktatási kérdésekről van szó, akkor bizonyos szintig tudnak közös frontot alkotni, de van, amikor erre nincs lehetőség. A kisebbségi törvényt hozta fel példának: "A kisebbségi törvényt el tudnák fogadni a parlamenti kisebbségi képviselők is, de csak a kulturális autonómia fejezete nélkül, azonban ez számunkra nem megoldás. Amikor a legionárius mozgalommal szimpatizáló beszéd hangzik el a parlamentben, és amikor a két világháború közötti időszak antiszemita és kisebbségellenes politikusait dicsőítik, akkor mi a zsidó közösség képviselőjével egyféleképpen viselkedünk, a többiek viszont közömbösen nézik, hogy mi történik. Tehát 18 kisebbség érdekeit összehangoltan megjeleníteni hihetetlenül nehéz. Van, amiben egyet tudunk érteni, és együtt lépünk fel, de van, amikor nincs lehetőségünk várni rájuk" - mondta a szövetségi elnök. Kertész Melinda. Transindex.ro 2016. április 20.Kovács Péter: az egyfordulós választás 8-10 polgámesterrel többet jelenthet az RMDSZ-nekA 9000 RMDSZ-jelöltről, a visszaszerezhető városokról, a szórványban indulókról és a nők politikai szerepvállalásáról kérdeztük az ügyvezető elnököt. Lezárta az RMDSZ az önkormányzati választási jelöltlistákat: 9000 jelölt pályáz meg helyi vagy megyei tanácsosi, vagy polgármesteri mandátumot az RMDSZ részéről a június 5-i helyhatósági választásokon. Az egyfordulós polgármester-választás hatásáról, a szórványvidékeken induló esélyekről, és a női jelöltek számáról Kovács Pétert, az RMDSZ ügyvezető elnökét, kampánykoordinátort kérdeztük. - A parlamenti herce-hurca ellenére idén is egyfordulós lesz a polgármester-választás. Ez elsősorban azokon a településeken lehet kedvező a magyar képviselet számára, ahol a magyarság jelentős arányban, de nem többségben van jelen. Milyen esélyei vannak az RMDSZ-nek a Partiumban polgármesteri tisztséget szerezni, hányat szerezhetnek vissza a meglévők közül? Kovács Péter: – 2012-ben végeztünk egy szimulálást a választásokkal kapcsolatosan, úgy, hogy összehasonlítottuk az azelőtt négy évvel lezajlott kétfordulós választások eredményét ezzel az első olyan választással, amely egyfordulós volt. A magyar képviselet szempontjából az egyfordulós választás nem állítja a feje tetejére a helyzetet, tehát az egyfordulós polgármester-választás további 8-10 polgármestert jelent az RMDSZ számára. Egyértelmű, hogy egy olyan város, mint Szatmárnémeti, Marosvásárhely vagy Szászrégen esetében szinte egyedüli esély a győzelemre az, hogy egyfordulós a választás, mert a második fordulóban a román pártok, a román szavazók összezárnak és etnikai szavazással elviszik a választásokat. Nekünk elsősorban elvi kifogásaink voltak, amikor elleneztük a kétfordulós választás bevezetését, mert a választási törvényt egy évvel a választások előtt nem módosítjuk. Erre van egy Velencei Bizottsági ajánlás, van egy román alkotmánybírósági döntés, és nekünk elsősorban az elvvel, nem pedig a matematikával volt kifogásunk. A két fordulónak akár magyar szempontból is lehetne előnye, mert ha egy településen semmi esély nincs arra, hogy a magyar polgármesterjelölt nyerjen, akkor a második fordulóban annak a polgármester-jelöltnek a támogatására biztathat, akivel egy alpolgármesteri tisztségre vonatkozó, vagy más jellegű politikai egyezséget lehet kötni. - Szatmárnémeti kapcsán megjegyzendő, hogy 2012-ben az RMDSZ jelöltje, Ilyés Gyula az USL-szimpátiahullám miatt nem nyerte el a polgármesteri tisztséget. Itt tehát most van reális esély arra, hogy a magyar jelölt nyerjen. – Igen, Ilyés Gyula 2012-ben több szavazatot kapott, mint a korábbi két alkalommal, amikor elnyerte a polgármesteri tisztséget, azonban a magyar szavazatokat arányaiban felülmúlták a román szavazatok. - Mi történik Marosvásárhelyen, ahol, ha a magyarok számarányát tekintjük, jobban állnak, mint Szatmárnémetiben, ennek ellenére a korábbi választások tapasztalata azt mutatja, hogy sokkal nehezebb feladat megszerezni a polgármesteri tisztséget? – A politikában egy plusz egy nem mindig kettő. Nem elég csak a matematikát nézni. Azt láttuk, hogy jelentős arányú az átszavazás, tehát jelentős számú magyar szavaz Floreára. Így volt ez négy évvel ezelőtt, de nyolc évvel ezelőtt is. Az viszont nem tapasztalható, hogy a románok átszavaznak a magyar jelöltre, legalábbis nagyon-nagyon kis mértékben. - Ha a választási részvételre vonatkozó statisztikákat megnézzük, azt láthatjuk, hogy minden egyes választáson kevesebb és kevesebb magyar ember ment el szavazni. Egy másik adatsor, a 2011-es népszámlálási adatok is csökkenést mutatnak, ez esetben a szórványmagyar településeken látszik a drasztikus fogyás. Ha ezeket az adatokat összevetjük, akkor a szórvány szórványában, például Beszterce-Naszód, Fehér, Hunyad, Szeben megyékben milyen esély van arra, hogy az RMDSZ megőrizze az önkormányzati szintű képviseletét? – Ebben a négy megyében jelenleg nincs megyei tanácsi képviseletünk, egyedül Beszterce-Naszód megye az, ahol akár vissza is lehet szerezni a megyei tanácsi képviseletet. Emellett vannak települések, ahol eséllyel indulnak a magyar jelöltek, akár polgármesterségre is. Beszterce-Naszód megyében, illetve Fehér megyében van egy-egy magyar polgármester. Itt arra számítunk, hogy nagyon sok helyen, ahol 5% körüli a magyar közösség aránya, ott a részvétel segíthet, mert az RMDSZ-nek itt megvan a törzsbázisa, tehát, ha alacsony a részvétel, és a magyarság nagyobb arányban megy el szavazni, akkor elérhető az a bizonyos 5%-os küszöb. - A Nőszervezet egy picit több jelöltre számított Erdély-szerte. Nem sok nő került listavezetői pozícióba, de befutó helyen sincs túl sok nő. Bár több kezdeményezés is volt a nők politikai szerepvállalásának elősegítése érdekében – például a Nőket az RMDSZ-be kampány, és persze, nagyon fontos fejlemény volt az is ilyen téren, hogy megalakult a Nőszervezet, ennek ellenére ebben a tekintetben nem látványos az előrelépés. Hogy értékeli ezt a helyzetet az RMDSZ? – Ebben a pillanatban ezt így nem tudnám kijelenteni, és úgy gondolom, hogy a Nőszervezet minapi álláspontja is elhamarkodott volt. Április 26-ig kell iktatni a választási listákat, és jelenleg sem az ügyvezető elnökségen, sem a Nőszervezet országos központjában nincs egy teljes statisztika arról, hogy milyen arányban vannak képviselve a hölgyek a listákon. Tehát az, hogy felsorolunk egy-két települést, vagy felsorolunk néhány pro vagy kontra érvet, hogy a nők ott vannak, vagy nincsenek ott, attól még semmiképpen nem általánosítható. Tehát én azt mondom, hogy ne siessük el, várjuk meg a végleges adatokat. Én úgy gondolom, hogy a Nőszervezetünk munkájának nem egyik napról a másikra, vagy egyik évről a másikra jön meg az eredménye. Igen, az RMDSZ mulasztott akkor, amikor ilyen későre hozta létre a Nőszervezetet, hiszen látványos és jó munkát végeznek, de kár lenne elhamarkodottan kijelenteni azt, hogy nincsenek megfelelő arányban nők a listán akkor, amikor ezeket a számokat, adatokat nem ismerjük. - Ön ügyvezető elnökként, a kampány koordinátoraként mit gondol, mi lenne a „megfelelő arány”? – Nem is egy számot mondanék, hanem egy tendenciát. Az lenne számomra a megfelelő, ha évről évre, választásról választásra nőne ez a szám. - A PNL például számszerűsítette a minimális női részvételt, amikor benyújtott egy törvénytervezetet, amely egy 30%-os kvótára vonatkozik. – Ez az arány-kérdés is érdekes. Az RMDSZ második embere nő (Biró Rozália szenátor, SZKT-elnök, a Nőszervezet elnöke, szerk.) Most mi fontosabb: hogy tíz kicsi településen legyen tíz tanácsos, vagy az, hogy az RMDSZ második embere nő? Ezt nagyon nehéz matematikával értékelni, de én hangsúlyozom azt, hogy egy folyamatról kell beszélni. Azt kell látnunk, hogy, igenis, mulasztott az RMDSZ, és ezt belátjuk. Az a jó, hogy erről most már a nyilvánosság előtt is beszélünk. Egy párhuzamot vonnék: én azt láttam ifjúsági vezetőként, hogy nem lehet egyik napról a másikra megváltoztatni a rendszert. Az lehet sikeres, aki távlatokban gondolkodik és rengeteget dolgozik. A Nőszervezet elindult ezen az úton, ez biztató, minden támogatást meg kell kapjanak ebben a munkában. - Milyen mechanizmusok által támogatja az RMDSZ a Nőszervezetet? Biró Rozália arról beszélt, hogy sokszor nem engedik helyzetbe kerülni a nőket egy-egy megyei, vagy települési szintű szervezetben akkor, amikor az önkormányzati választási listákat összeállítják. - Ezelőtt 10 évvel, amikor ifjúsági vezető voltam, azt mondtam társaimnak, hogy akkor leszünk a listán, amikor annyit dolgozunk, hogy megkerülhetetlenek leszünk. Megnézhetjük, hogy az akkori ifjúsági szervezetben tevékenykedők most vezetői tisztségeket töltenek be. - A két kategória között azért nem vonnék párhuzamot, mert az ifjúsággal szemben nem ugyanazok az előítéletek működnek társadalmi szinten, mint a nőkkel szemben. – Semmiképpen sem hibáztatnám a társadalmat ebben a kérdésben. - Az RMDSZ tart-e kampányindító rendezvényt? – Szombaton 10 órától Szatmárnémetiben az SZKT ülésével egybekötött kampánynyitót tart az RMDSZ. Bemutatkoznak a szövetség kiemelt polgármester-, megyei és helyi tanácsosjelöltjei, és az eseményen díszmeghívottak is lesznek. Kertész Melinda Transindex.ro 2016. május 5.Sikertelen az a társadalom, amely nem bízik polgáraiban - beszélgetés Kelemen Hunorralkérdezett: Kertész Melinda Az RMDSZ elnökét a belpolitikában új erőre kapott és egyre erősebben érezhető magyarellenesség kapcsán kérdeztük. Egyre gyakrabban nyújtanak be a parlamentben olyan tervezeteket, amelyeknek a címzettje burkoltan vagy kevésbé burkoltan a magyar közösség. Súlyosbítja a helyzetet, hogy ezek a jogszabálytervezetek lassan nem magánakcióba menő törekvések: a román törvényhozók tucatjai írják alá ezeket. Egyre gyakrabban születnek a magyar közösségi szimbólumok ellen bírósági határozatok, és amikor éppen nem az ingatlan-visszaszolgáltatást gátolják, akkor a székelyföldi elöljárók ellen az igazságszolgáltatás eszközeivel lépnek fel. A december 1-jei kézdivásárhelyi történések azt mutatják, hogy a hatóságok – a hírszerzés, az ügyészség – attól sem riadnak vissza, hogy a show-műsor, a látványosság eszközét is bevessék. A parlament pulpitusától pedig legionárius költők sorait szavalják, a PNL egy legionárius nézeteket valló főpolgármester-jelölttel rukkolt elő – igaz, vissza is vonta, de ezzel az esetet nem tette meg nem történtté. Persze, mondhatnánk azt, hogy választási év van, azonban ezt a kisebbségellenes trendet jó ideje a mainstream politika sem „szégyelli” diskurzusába beépíteni. Az utóbbi időszakban szinte kivétel nélkül minden RMDSZ-rendezvényen elhangzik: megrendült a magyarok biztonságérzete. Az új kisebbségellenes hullámról, okairól és az elmozdulási lehetőségekről Kelemen Hunorral, az RMDSZ elnökével beszélgettünk. - Hogyan értelmezhető ez a hangulat a román állam viszonyulását tekintve: a román hatóságok az RMDSZ megerősödésétől tartanak, és erre érkezik a válasz, vagy ellenkezőleg, inkább az az oka a támadásoknak, hogy úgy érzik, megtehetik, mert meggyengült az érdekképviselet? Kelemen Hunor: – Szerintem nem az a kérdés, hogy ők azt érzik, hogy meggyengült vagy megerősödött az RMDSZ, mert mindkét állításra lehet érveket találni: arra is, hogy erősebb, mint máskor, és arra is, hogy gyengébb. A 2012-es választások után 120 emberrel lett magasabb a parlament létszáma, ennek következtében az RMDSZ parlamenti súlya lecsökkent. Ez az egyik ok, a másik az, hogy nem vagyunk kormányon, s bár ez a saját döntésünk volt – de emiatt egyesek szemében gyengébbnek tűnhet az RMDSZ, de nem gyengébb. Másrészt pedig az RMDSZ az összes támadást, amit az elmúlt 10 évben innen vagy onnan ellenünk intéztek, nemcsak, hogy túlélte, hanem bizonyos értelemben, azt gondolom, meg is erősödött. Másrészt folyamatban van egy újratervezés, egy fiatalítás, nagyon sok új ember jön be, harmadrészt, a nemzetközi kapcsolatainkat újravettük, újragondoltuk és megerősítettük. Ez, azt gondolom, hogy az RMDSZ súlyát megemelte, erősebbé tette az RMDSZ-t, hogyha csak a washingtoni látogatásainkra és az azt követő történésekre gondolok, akkor az már elegendő érv lenne, de ez igaz akkor is, ha az európai, különböző szintű kapcsolatépítési próbálkozásainkat és eredményeinket nézzük a FUEN-en keresztül – hiszen a FUEN-ben alelnökünk van, ilyesmi nem volt az előző huszon-akárhány évben. Bár a polgári kezdeményezésünk a luxemburgi bíróságon várja a tárgyalást, mégiscsak fel tudtunk mutatni egy olyan szolidaritást az őshonos kisebbségek között, amelyre nem volt példa az elmúlt negyed században, illetve Brüsszelben különböző szinteken, parlamentben, bizottságokban folyamatosan jelen vagyunk az erdélyi magyar közösség problémáival, akár a visszaszolgáltatásról, akár a közösségi, kollektív jogokról, autonómiáról, nyelvhasználatról, oktatási problémákról beszélünk és vannak partnereink. Tehát nem ez az igazi kérdés. Az igazi kérdés az, hogy Románia az Európai Uniós csatlakozást követően és azt követően, hogy az Amerikai Egyesült Államokkal megerősödött a stratégiai partnersége, amit mi magunk támogattunk, mert úgy éreztük, és úgy érezzük, hogy biztonságpolitikai szempontokból még mindig az Egyesült Államok jelent garanciát arra, hogy ne sodródjon Románia az orosz érdekszféra irányába. De hát ez annyira megerősítette Romániát, hogy úgy gondolták egyesek, hogy ennek a partnerségnek az ernyője alatt megengedhetnek maguknak bármit. Én inkább ezt az értelmezést tartom helyesnek. Fokozatosan próbálkoznak, újabb és újabb kísérletet tesznek arra, hogy visszavonják azokat a kisebbségi jogokat, amiket a román politikusok jelentős része engedménynek tekint. Nem szeretnék általánosítani, nem azt mondom, hogy a román politika összességében, de egy jelentős számú román politikus úgy gondolta, hogy engedményeket tettek a magyaroknak akkor, amikor a NATO-csatlakozás, az EU-csatlakozás előtt a kisebbségi és nyelvi jogok területén elfogadtak egyébként jó és fontos szabályokat. Úgy vélik, hogy most ezeket az engedményeket vissza lehet venni, mert nincs elvárás, kész, bejutottunk az elit klubba, az Észak-Atlanti Szövetségbe, az Európai Unióba, és ha már bent vagyok, szankció nem létezik az ejnye-bejnyén kívül, és megengedhetjük magunknak, hogy ezeket az engedményeket immár lenullázzuk. Én inkább ezt az olvasatot tartom helyesnek, erre a konklúzióra jutottam, nem ebben az esztendőben, hanem tavaly-tavalyelőtt, ezt megfogalmaztam, és ezért is tartottam aggályosnak mindazt, ami történik. Az igazságszolgáltatás döntéseit beszélünk – és ez az egyik szelete a történetnek, beleértve a Mikó-ügyet, de beleértve a nemzeti kisebbségek szimbólumhasználatának tiltására vonatkozó bírósági döntéseket is – végrehajtják minden rendszerben. Egy politikus a bírósági döntésekkel egy rendszerben nem tud mit kezdeni. Másrészt pedig a törvénykezdeményezések – akár egyéni, akár csoportos kezdeményezések – mindkét irányból jönnek: jön a liberálisoktól is és a szociáldemokratáktól is, ne legyünk naivak, ne gondoljuk azt, hogy egyik vagy másik helyen nagyobb empátiával figyelnek ránk. Esetleg vannak olyan politikusok, egyének mindkét pártban, akik nyitottabbak, de összességében, ha az összképet nézzük, akkor gond van. Nyilván, ilyen törvénytervezetekkel tele van a parlament, az összképpel van a baj. Mert ha csak az ingatlanokkal lenne a probléma, ha csak a Mikó-ügy lett volna, akkor azt mondanánk, és mindenki így értelmezné Washingtontól Brüsszelig és Budapestig, hogy ez egy egyedi eset. Ha csak a nyelvi jogok esetében lett volna valami, vagy csak a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem tekintetében nem alkalmaznák a törvényt, de minden jól menne egyébként, akkor azt lehetne mondani, hogy ez egy egyedi eset, nézzük meg. Viszont itt az összkép romlott el, mert minden egyes területen látszik a visszarendeződés szándéka, illetve azok a kezdeményezések, amelyek arra vonatkoznak, hogy amit el lehetett az első húsz-egynéhány évben érni, azt most próbálják visszavenni. Ezért mondom azt, hogy a erdélyi magyar embereknek a biztonságérzete rendül meg akkor, amikor az etnikai kérdésekről, az identitáshoz való jogról beszélünk egyrészt, másrészt pedig a kisebbség-többség viszonyt az a bizalmatlanság jellemzi, ami nem tesz jót hosszútávon sem a többségnek, sem a kisebbségnek. - A bizalom és a biztonság hiányára az RMDSZ egyre gyakrabban tesz utalást a kampányrendezvényein, a kampány kulcsszavaivá avanzsáltak. Miért fontosak ezek a kulcsszavak a szövetségnek? – Egy amerikai filozófus a bizalomra utal, amikor a sikeres társadalmakról beszél. Bizalomra épülnek a gazdasági értelemben vett sikeres társadalmak. Például Japán vagy Németország a bizalomra épül, és a bizalom határozza meg a társadalmon belüli viszonyokat. Minden olyan társadalom esetében, amely hosszútávon sikertelen, amely bizonytalan, ez arra a bizalomhiányra vezethető vissza, amely a társadalmat jellemzi, akár az egyének, akár kisebb-nagyobb csoportok között. Ha nincs bizalom, nem lehet egy társadalom sikeres, és a bizalom alapja a biztonság. De ez igaz az egyszerű emberi, baráti, családi kapcsolatokra is: amelyik nem bizalomra épül, az előbb-utóbb szétesik, megszűnik, nem fog működni. És ez igaz a táradalomra is, és ebből kell kiindulni. Ezért mondom azt, hogy a többség-kisebbség viszony rendezése hosszútávon másképp nem képzelhető el, csak ha egymásban megbíznak. Akkor bíznak meg egymásban a románok és a magyarok, ha egy pillanatig sem érzik azt, hogy a másik el akar tőlük valamit venni. Sem Erdélyt, sem a boldogulásukat, sem a szabadságukat, és én azt gondolom, hogy ezt milliószor bebizonyítottuk, elmondtuk, de még mindig létezik ez a bizalmatlanság a többségi társadalom részéről. Illetve ha a magyarok elhiszik, hogy a románok nem akarják asszimilálni őket, nem akarják az etnikai identitásuktól megfosztani, és erre, ugye, még nem kaptak elég garanciát, mert volt egy hosszú, több, mint negyven esztendős diktatúra, ami egészen határozottan arra törekedett, hogy a másságot megszüntesse, és egy homogén etnikai államot hozzon létre. Az elmúlt 25-26 esztendőben pedig volt példa arra, hogy elindultak a dolgok jó irányba, de megakadtak, és az emberek kollektív emlékezetében rögzült, hogy hányszor próbálkozott a román állam azzal, hogy az etnikai biztonságukat megkérdőjelezze. Most nem abban az időszakban vagyunk, amikor a bizalom visszaállításának, megerősítésének kísérletét látnánk, hanem pont ellenkezőleg, a leépítését látjuk mindazon keresztül, ami körülöttünk, velünk történik néhány esztendeje. - Nem hagyhatjuk ki a PNL legutóbbi próbálkozásait, amikor szélsőséges, nacionalista tömegeket akart a szavazótáborának részévé tenni. Ez a választási kampány számlájára írható csupán, vagy a választások után is folytatódhat ez a tendencia? A kampányfogáson túl komolyan gondolja ezt az irányt a Nemzeti Liberális Párt? - Ma nem lehet jósolni, hogy a választások után mi lesz. Azt látni lehetett, hogy a szociáldemokrata párt néhány esztendővel ezelőtt a Nagyrománia Pártot integrálta. A PSD számos politikusa a PRM-ből jön, de a liberális pártban is megtalálhatóak ezek az emberek. A liberális párt teljesen tévesen arra a következtetésre jutott, hogy akkor veheti fel a versenyt a PSD-vel, ha ő maga is hasonló retorikát folytat. Másrészt nem szabad elfelejteni, hogy a volt demokrata pártban (PD, PDL) és a volt liberális pártban mindig voltak hasonló tendenciák a 90-es évek második felében és a 2000-es években is, de ezek soha nem voltak uralkodó eszmék. Volt arra példa, hogy a PSD a PRM-vel, az akkor még vezérként jelen levő Vadim Tudorral kötött megállapodást, abból egyértelműen látszik, hogy mire számítottak. Másrészt Traian Băsescu 2004-ben a Nagyrománia Párt szavazataival nyerte meg a választást, tehát azt láthatjuk, hogy mindkét oldalnak van kapcsolata a szélsőségesekkel. A legnagyobb probléma akkor van, amikor ez a hangulat az egész pártot eluralja, és a liberálisok olyan politikusokat próbálnak bekebelezni, magukhoz vonzani, akik a két világháború közötti nagyon rossz ideológiai hagyományhoz, a legionárius hagyományokhoz nyúlnak, amely nemcsak kisebbségellenes, hanem antiszemita, szélsőséges, és minden benne van abból, ami tragédiához vezetett a múlt században. Ha ők ezzel a retorikával mennek tovább, akkor a választók 70%-a ezt fogja hallani, és ez előbb-utóbb visszhangra talál a társadalomban. Ez a legnagyobb kockázat. Nagyon fontosnak tartom azt a döntést, hogy ők végül Marian Munteanuról lemondtak, és nem őt indítják főpolgármesternek Bukarestben, de nem elegendőnek. Ez ugyanis azt mutatja, hogy a párton belül vannak olyanok, nem is kevesen, akik el tudják képzelni, hogy a liberális párt ideig-óráig egy ilyen retorikát, ideológiát, attitűdöt a magáévá tegyen. Ezzel az a baj, hogy ha egyszer erre a pályára ráálltál, akkor nagyon nehéz erről leszállni. De azt, hogy ez az irány a választások után ki fog-e tartani, nem tudom megmondani, csak remélni tudom, és bízni abban, hogy nem. - Milyen kiutat lát az RMDSZ ebből a fokozódó magyarellenes hangulatból? – Az RMDSZ egyrészt fenntartja a párbeszédet azokkal a politikai szereplőkkel, akikkel érdemes, függetlenül attól, hogy melyik oldalon vannak, és nem engedi, hogy elszigeteljék: az elmúlt évtizedekben mindig volt erre kísérlet, szándék. Másrészt figyel arra, hogy fenntartsa az erdélyi magyar közösségnek azt a fajta ébrenléti állapotát, ami szükséges ahhoz, hogy a közösségi szolidaritás megmaradjon. Mert azt látni kell, hogy ha a dolgok egy kicsit jó irányba kezdenek menni, akkor az emberek hajlamosak azt hinni, hogy most már baj nem történhet. És amikor a baj kezd megtörténni, még mindig nem hiszik el, csak akkor ébrednek fel, amikor tragédia van. Amikor mi azt mondjuk, hogy rossz irányba megy az ország, azt nem azért mondjuk, hogy mi a sérelmeinket felsoroljuk. Azt akarjuk felmutatni mindenkinek, a románoknak, magyaroknak, és a nemzetközi partnereinknek is, hogy Románia tér le a jó útról, a jogállamiság útjáról. Ha megnézzük az árnyékjelentést, annyi példa van benne, hogy nem lehet azt állítani, hogy egy-két baleset történt az elmúlt öt-hat évben, azt lehet látni, hogy egy tudatos, vagy tudatosnak tűnő jogsértés-sorozat az, ami egy rossz összképpé összeállt. - Az a tény, hogy a SRI egyre inkább jelen van a Székelyföldön, hogyan hat azokra a dolgokra, amelyek a többség-kisebbség viszonyát meghatározzák? – Legalább két dolgot érdemes tisztán látni. Mi, akik Székelyföldön élünk, tapasztaljuk, érezzük, látjuk ezt. De az egész országban ez van egyébként, bár lehet, hogy a Székelyföldön inkább érezhető. Akár egy kis rendezvényen is egyértelmű, hogy ott vannak, lefilmeznek. Tudják a szervezők, tudjuk mi is, hogy ki az, aki nem a sajtónak, nem nekünk rögzíti, filmezi az eseményeket. Másrészt, ha megnézzük a szolgálat költségvetését, és arányosan összehasonlítjuk a brit, a franciaországi vagy a németországi belügyi hírszerzés költségvetésével, akkor azt látjuk, hogy Romániában arányaiban nagyobb költségvetésről beszélhetünk. Ez azt mutatja, hogy nagyobb létszámmal, nagyobb figyelemmel próbálják ellenőrizni a társadalmat. Ezt nem lehet cáfolni. A legnagyobb probléma az én megítélésemben az, hogy egyrészt az erdélyi magyar közösségnek ez a megerősített jelenlét is azt bizonyítja, hogy a román állam nem tekinti partnernek, hanem problémának, rizikófaktornak, kockázati tényezőnek tekinti, és folyamatosan az ellenőrzése alatt akarja tartani. De ugyanezt teszi a román társadalom tagjaival is. A román társadalom igazi nagy gondja az, hogy az állampolgárait az állam nem tekinti partnernek, hanem egy olyan entitásnak tekinti, amely ki kell szolgálja az államot, és az államnak cserébe nem kell neki semmit adnia. Az állam polgárait olyan bűnözőnek tartja, akiről meg van győződve, hogy hibázott, bűnt követett el, és még nem kapta el, de ez csak idő kérdése. A magyar közösségre nézve ez fokozottan érvényes, és ezt tartom a legnagyobb problémának. Ezt a viszonyulást elárulta az a közbiztonsági stratégia is, amelyet ezelőtt egy évvel közvitára bocsátott, és amely kiverte a biztosítékot nálunk is és másoknál is, aztán néhány hónap múlva vissza is vonták a belügyminisztérium honlapjáról. Ebben a dokumentumban egy az egyben le volt írva, hogy az erdélyi magyar közösség törekvései kockázatot jelentenek a közbiztonságra. Ha egy ilyen stratégiában ezt leírják, és a közvitára bocsátott változatban ez megjelenik, akkor az, amit én mondok, ezzel alátámasztható. Én ezt látom a legsúlyosabbnak, a legnehezebben megváltoztathatónak. És itt ismét a bizalomhoz térünk vissza: hogy a román állam kockázati tényezőnek tekinti a kisebbségeket, elsősorban a romániai magyar kisebbséget. Transindex.ro 2016. május 6.Hogyan cselezte ki a román hatalom a Mikó visszaszolgáltatását?kérdezett: Kertész Melinda A Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatása a törvényértelmezések útvesztője miatt eddig meghiúsult. Veress Emőd ügyvéd elmondja, hogy miért. A sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatásának ügye nemrég visszakerült a restitúciós bizottság elé. Ennek előzménye, hogy a ploiesti-i büntetőbíróság határozatában elismerte, hogy nem áll hatáskörében a tulajdonjog megállapítása, így a kollégium akár a református egyházé is lehet. Emiatt a bírósági döntésben szereplő megjegyzés miatt a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága azt a választ adta a hozzá forduló Erdélyi Református Egyházkerületnek, hogy az ügy rendezése érdekében nem merített ki minden jogi lehetőséget Romániában. Így az EREK ismét a restitúciós bizottsághoz fordult. A Mikó ügyét Veress Emőd ügyvéd képviselte a két héttel ezelőtt lezajlott meghallgatáson. Az ügyvédet arról kérdeztük, hogy mért volt fordulópont a restitúciós folyamatban a Mikó ügye, milyen jogértelmezés vezetett a református egyház számára kedvezőtlen döntéshez, és ez a fajta jogértelmezés hogyan befolyásolja a teljes visszaszolgáltatási folyamatot. - Két héttel ezelőtt a történelmi magyar egyházak bemutatták az ingatlan-visszaszolgáltatási folyamatot ismertető, úgynevezett Fehér Könyvet, amelyben egyebek mellett a Mikó ügyét is ismertették. Milyen célból készült el ez a kiadvány? - Veress Emőd: Az egyházi ingatlanrendezés folyamatában eddig nem készült olyan összefoglaló kiadvány, amelyből kiderülne, hogyan is állunk. Sem a pozitív fejleményeket, sem a negatívakat, sem a felmerülő, megoldandó problémákat nem összesítette senki. A most elkészült kiadvány ezt a mérleget angol nyelven tartalmazza, éppen azért, hogy olyan rétegeket is tájékoztatni tudjunk az ingatlanrestitúció állásáról, amelyek egyébként nem részesülnek részletes és pontos informálásban. Míg az erdélyi közönség a sajtó révén vagy nagyon sok egyéb csatornán keresztül azért értesül a restitúciós ügyekről, addig a diplomáciai testület tagjai vagy külföldi szakértők már kevésbé jutnak hozzá ezekhez az információkhoz. - A restitúció akadozik, sőt, lassan az is elmondható, hogy le is állt. Milyen akadályokkal szembesülnek az egyházak a restitúciós procedúra során? - A restitúció kérdéskörével nagyon sok probléma van. Létezik egyfelől a megengedő, korrekt, összehasonlító jogi szempontból is akár példamutatónak tekinthető, nehezen megszületett jogszabály. Másfelől a jogszabály alkalmazása mindig is nehézkes volt, számos gond merült fel a gyakorlatban. Már első pillanatoktól kezdve alapvető probléma volt, hogy a visszaszolgáltatott ingatlanokat sokszor csak peres úton adták át, a törvényes szabályok automatikus alkalmazása helyett. Ebben a problémakörben újabb fordulópontot jelentett a Mikó-ügy, ugyanis ebben az ügyben a büntetőbíróság értelmezni próbált egy nagyon komoly, összetett polgárjogi kérdést, mégpedig azt, hogy a különféle egyházi szervezetek nevére telekkönyvezett ingatlanokat ma az egyház visszakérheti-e vagy sem, tekintettel arra, hogy ezek az egyházi szervezetek tulajdonképpen az államosítás következtében megszűntek. Noha ezek az egyházi szervezetek már abban a formában, ahogy valamikor léteztek és működtek, nincsenek meg, viszont megvan a megfelelő fölérendelt egyházi szervezet, amelynek tulajdonosként való elismerése korábban nem jelentett problémát. Mindig megállapították, hogy létezik jogfolytonosság. A Mikó-ügy büntetőbírósági megközelítése következtében felmerült, hogy ez így mégsincs rendben, tehát nincs jogfolytonosság, legalábbis az elsőfokú büntetőbírósági határozat szerint. Ezt az alapfokú határozatot végül is másodfokon megváltoztattak, és azt mondták, hogy a büntetőbíróság nem jogosult ezeket a tulajdonjogi problémákat tisztázni. Viszont ennek ellenére az egész restitúciós gyakorlat megváltozott. Megváltozott olyan szempontból, hogy a restitúciós bizottság a különböző ingatlanokra vonatkozó határozataiban elkezdte visszautasítani ezeket a kéréseket, azzal az indokkal, hogy az a korábbi egyházi struktúra ma már nem létezik, és az egyházak nem bizonyítják a jogfolytonosságot. Ez ismétlődő és alapvető visszautasítási indokká vált. A Mikó-ügyben kimondott határozat után a restitúciós folyamat irányt váltott, olyannyira, hogy ma már ezek a típusú döntések számítanak mindennaposnak. Ez az értelmezés nem helyes. Hogy miért nem helyes, annak nagyon sok oka van. - Melyek ezek az okok? - Ahhoz, hogy megnyugtató választ kapjunk erre az egész kérdéskörre, több szempontot kellett elemezni. Elsősorban elemezni kellett ezeknek az egyházi intézményeknek, iskoláknak, öregotthonoknak, bentlakásoknak, könyvtáraknak vagy egyéb intézményeknek a pontos egyházjogi státusát. Ez az egyik nézőpont. A vizsgálatok következtében mind a református, mind a római katolikus egyház esetében arra a következtetésre kellett jutnunk, hogy ezek az intézmények az egyház szerves részét képezik, az egyházhoz tartozó struktúrák, és egyházi felügyelet alatt működtek. Ezen egyházi kontroll keretei között rendelkezhettek némi autonómiával, – mondjuk egy iskolának volt bizonyos kérdésekben önálló döntési jogköre – de ezek soha nem voltak az egyháztól elkülönülő intézmények. A református egyház estében még jogi személyiségről sem beszélhetünk, hiszen ezeket az egyház rendszeréhez tartozó belső testületként kezelték, és nem volt olyan állami vagy egyházi szabályzás, amely saját jogi személyiséget biztosított volna ezeknek az intézményeknek. Ezek vallási vagy világi célokat ellátó szervezetek voltak, és soha fel sem merült, hogy ezeknek valamilyen elkülönült, önálló, az egyházi szervezettől idegen jellegük lenne. Ez az egyházjogi megközelítés. A másik megközelítés, amit szintén vizsgálni kellett, az a telekkönyvezés pillanatában hatályos jognak a kérdése. Mivel a 19. század végén, a 20. század elején megszületett telekkönyvi bejegyzésekről van szó, meg kellett nézzük az akkor hatályos magyar jognak a válaszait, és meglepődéssel tapasztaltuk, hogy az egyházi tulajdonjog kérdése éppen a református iskolák kapcsán merült fel. Az akkori magyar állam, bármiféle érdekeltségtől mentesen, arra az álláspontra helyezkedett, hogy az egyház a tulajdonos. Egy 1911-es keltezésű, a magyar igazságügyi minisztérium által kiadott hivatalos dokumentumban az áll, hogy a telekkönyvezésben szereplő megnevezés tulajdonképpen az ingatlannak a rendeltetését rögzíti. A dokumentum emellett azt is kimondta, hogy ha a bejegyzésből világosan kiderül, hogy az az iskola melyik egyházhoz tartozik, akkor annak az egyháznak a tulajdonjoga semmilyen szempontból nincs veszélyeztetve. Tehát a 20. század elején sem merült fel, mint probléma, hogy az egyház tulajdonos vagy nem, minden jel arra mutat, hogy az akkori jogrendszer egyértelműen elismerte az egyház tulajdonjogát. - Hogyan viszonyul a román állam ehhez a jogértelmezéshez? - A román állam viszonyulásának alakulása időben változott, ez a harmadik kérdés. Az első világháborút lezáró szerződések után a román államnak semmilyen problémája nem volt az iskolák tulajdonjogának elismerését illetően. Ez több szempontból vizsgálható. Azonosítottunk egy olyan ügyet, amely egy református iskola kapcsán a két világháború közötti periódusban zajlott. A szászvárosi református kollégiumról van szó, amelynek az épületében az állam román tannyelvű iskolát szervezett, és a református egyház tulajdonjogi igénnyel lépett fel. Ebből keletkezett egy per, viszont a perben a román állam és a református egyház megállapodtak a per lezárásáról, mégpedig úgy, hogy a református egyháztól a román állam megvásárolta az ingatlant, elismerve eladóként a református egyházkerületet. Ebben a telekkönyvben is a Szászvárosi Református Kollégium, nem pedig a református egyház szerepelt, mégis a tulajdonszerzésre az államnak alkalmas volt az Erdélyi Református Egyházkerülettel szerződést kötnie. A két világháború közötti periódusban még egy nagyon fontos referenciapontunk van, amelyet a román államnak a magánoktatásról szóló 1925-ös törvénye teremtett meg. Fontos, mert ez a törvény nem ad ezeknek az iskoláknak az alapítótól és a fenntartótól elkülönülő jogi személyiséget. Kimondja, hogy ki hozhat létre magánoktatási intézményt, és gyakorlatilag itt a jogi személy, amely az egyházkerület, létrehozhatott és fenntarthatott magán oktatási intézményeket. Viszont magának az oktatási intézménynek nem volt a két világháború között hatályos román jog alapján saját elkülönült jogi személyisége, amely az egyháztól különválasztaná, és külön vagyonjogi entitásként jelenítené meg. Ez jelenik meg egyébként az akkori tanügyminisztérium által kiadott működési engedélyekben is, hiszen ezeknek az iskoláknak működési engedélyeket adtak ki, és például a sepsiszentgyörgyi Református Kollégium esetében világosan szerepel, hogy az iskola tulajdonosa az Erdélyi Református Egyházkerület. Tehát az állam többszörösen, jogszabályok, engedélyek útján elismeri az egyház tulajdonjogát. A román állam későbbi viszonyulása szempontjából is nagyon fontos, hogy az oktatás és annak tartalma fölött teljes kontrollt szerezni kívánó kommunista diktatúra az adott egyházzal szemben foganatosította az államosítást. Ha az egyház megfelelt a tulajdonjog elvonására, a jogban érvényesülő szimmetria alapelve szerint a tulajdonjog visszaszolgáltatására is meg kell, hogy feleljen. A román állam a rendszerváltás után, a Mikó-ügy előtti időszakban a tulajdonjogi kérdéseket megfelelően kezelte. Megszülettek azok a döntések, amelyek esetében a restitúciós bizottság az egyházak tulajdonjogát elismerte. Azt is fontos elmondani, hogy ez a telekkönyvezési procedúra nem a római katolikus vagy a református egyházak sajátossága. Ha megvizsgálja valaki Erdélyben az ugyanebben a periódusban telekkönyvezett görög katolikus vagy ortodox ingatlanokat, hasonló típusú telekkönyvi bejegyzéseket fog találni. Ez azért van így, mert ezek az épületek számos esetben az egyház javára történt közadakozásból épültek, az egyház a hívekre támaszkodva hozta létre és működtette az oktatási, szociális vagy egyéb intézményeit. A közadakozás során begyűjtött pénzt tulajdonképpen csak a kijelölt célra lehetett fordítani, és ez a típusú telekkönyvezés azt szolgálta, hogy akár a tulajdonos egyházzal szemben is rögzítse, hogy kizárólag mire szabad azt az ingatlant használni. Ha az került be egy telekkönyvbe, hogy az épület az református kollégium, akkor ebből az következett, hogy csak a kollégiumi oktatás céljaira lehet használni, és nem lehet az ingatlan rendeltetését eltéríteni más célra. Noha az egyház a tulajdonos, nem bír teljes döntési szabadsággal, mert annak az ingatlannak a rendeltetése, célja rögzítve van a telekkönyvben. Ezen érvrendszer keretében azt is nagyon fontos megjegyezni, hogy ezek az intézmények miért nem léteznek ma is. Azért nincsenek meg ma is, mert a kommunista diktatúra intézkedései következtében megszűntek. Itt nem arról van szó, hogy az egyház önkéntesen visszalépett volna valamilyen feladatától és rábízta volna az államra e feladatok ellátását, hanem arról, hogy diktatórikus, önkényuralmi eszközökkel ezeket a iskolákat vagy egyéb intézményeket megszüntették. Első pillanattól kezdve kiálltunk emellett az álláspontunk mellett, és amellett is, hogy a Mikó-ügyben a büntetőbíróság nem rendelkezik hatáskörrel a tulajdonjog megállapítására. A büntetőbíróság erre a végén rá is jött, de úgy gondolta, hogy az eljárás a Mikó-ügyben mégsem volt jogszerű. Az Erdélyi Református Egyházkerület szerint a büntetőjogi döntések nem voltak törvényesek. Sajnos a restitúciós bizottság egykori tagjait véglegesen elítélték. Nagyon korlátozottak az eszközök arra, hogy ezen változtatni lehessen. Viszont a tulajdonjogi kérdést most újra tisztázni lehet, jelenleg a Mikó-ügyet a restitúciós bizottság vizsgálja, negatív döntés esetén pedig bírósághoz lehet fordulni. Ha ez a kérdés polgári úton megfelelően tisztázódik, talán a büntetőügyben is lesz lehetőség a perújrafelvételre. - Hogy zajlott a restitúciós bizottságnál a meghallgatás? - A restitúciós bizottság ülésén gyakorlatilag az történt, hogy meghallgatták az álláspontunkat, részletesen elmondtuk, hogy miért nem kérdőjelezi meg az egyház tulajdonjogát az adott telekkönyvi bejegyzés. Részletesen ismertettük jogi érveinket. A döntést elhalasztották, mert valószínűleg meg szeretnék ismerni az általunk elmondott érveknek a súlyát, és csak ezt követően döntenek. Annak függvényében, hogy mi lesz ez a döntés, az egyház meg fogja fontolni, hogy mit lép. Ha negatív döntés születik – amire van esély – akkor közigazgatási perben lehetőség van a bíróság előtt is fenntartani és megvédeni az álláspontunkat. Arra, hogy a restitúciós bizottság mikor hoz döntést, nincs határidő, de szerintem a közeljövőben döntés fog születni, hiszen a bizottság rendelkezésére áll minden információ, ami a döntéshez szükséges. - A Batthyáneum ügyében nemrég elhalasztották a döntést, és a közvélemény egy része a perben részvevő kulturális tárcának a visszaéléseként értelmezte ezt. Mennyire tekinthető tényleges visszaélésnek a kormány részéről? - Önmagában véve sem pozitív, sem negatív tartalma nincs annak, hogy elhalasztották az ítélethirdetést. Ez mindössze procedurális tény. A Batthyáneum esetében ugyanaz a típusú probléma merül fel, mint a Székely Mikó Kollégium esetében. A telekkönyvi bejegyzés ott a római katolikus csillagvizsgáló és könyvtár nevére szól, és pontosan azt mondta ki – tévesen - a restitúciós bizottság, hogy a római katolikus egyház nem jogosult a visszaigénylésre. De a római katolikus egyház esetében a kánonjog világosan leírja, hogy ha egy egyházi struktúra megszűnik, akkor a vagyonát a fölérendelt egyházi struktúra veszi át. Ha az államosítás megszüntette a Batthyáneumot, akkor a fölérendelt egyházi szervezeti struktúra, jelen esetben a római katolikus érsekség igenis jogosult a restitúcióra. A kánonjog rendelkezéseit a román állami jog is elismeri. Vagyis el kellene ismernie, ha jóhiszeműen közelítené meg a kérdést. Viszont a törvény végrehajtása során most már a restitúció megakadályozására alkalmas kiskapuként kezelnek egy sajátos telekkönyvezési módot. A restitúciós jogszabályok értelmezésének szerintem egyetlenegy alapelven kellene nyugodnia, mégpedig a jogszabály reparatív, kárpótló jellegén. Valamennyi restitúcióról szóló jogszabály kifejezetten rögzíti, hogy az államosítás visszaélés volt, és ez az értelmezésnek az irányát is meg kellene, hogy szabja. Ha restitúciós szabályozást értelmezünk, akkor szerintem annak a javára kell értelmezni, akivel szemben az állam valamikor elkövetett egy törvénytelenséget és most próbálja azt kiigazítani. Jelenleg a restitúciós folyamat megtorpant. Reméljük, hogy sikerül a felmerült problémákat megfelelően tisztázni ,és sikerül az egyházi ingatlanrendezés folyamatát felgyorsítani. De nagyon sok, túl sok a valódi, erős jogállamokat nem jellemző bizonytalanság. Transindex.ro 2016. június 7.Vass Levente: minden EMNP-re leadott szavazat a román pártokat erősítette MarosvásárhelyenAz RMDSZ vásárhelyi választmányának elnöke szerint az EMNP külön listája miatt úszott el a tanácsban az RMDSZ többség, és Dan Mașca miatt nem lett Soósból polgármester. s Levente, az RMDSZ választmányának elnöke szerint kárba vesztek azok a szavazatok, amelyeket a megegyezés és a közös lista hiányában az Erdélyi Magyar Néppárt kapott meg. Vass Leventét arra kértük, hogy értékelje ki a tanácsosi lista által elért eredményeket. Vass Levente: – A lehetőségekhez és az országos mutatók által jelzett szavazási kedvhez mérten elégedettek vagyunk a marosvásárhelyi magyar részvétellel a választásokon. A nagyobb régiók, nagyvárosok, városok közül a mozgósítás tekintetében Marosvásárhely a lehető legjobban szerepelt. Ez, valószínűleg összefüggésben van azzal is, hogy eléggé erős kopogtatós, door-to-door kampányt folytattunk. Emellett buszokra szálltak fel jelöltjeink, és elmondták az utasoknak, hogy egy új, emberközelibb RMDSZ-t próbálunk az elkövetkezőkben Marosvásárhelyen építeni. - Mit gondol, az a tény, hogy Soós Zoltán függetlenként indult, befolyásolta az RMDSZ-es listára leadott szavazatok alakulását? – Nehéz volt úgy vinni a kampányt, hogy Soós Zoltán független jelöltként kampányolt, azzal együtt is, hogy világossá tettük, hogy a mi támogatásunkat élvezi. Minden egyes rendezvényünkre meghívtuk Soós Zoltánt, minden rendezvényünkön többször elhangzott a neve. Lehetőséget teremtettünk számára, hogy bemutatkozzon és választási programját ismertesse. Úgy gondolom, hogy egy példás közös munka zajlott, és sajnos, nem rajtunk múlott, hogy nem sikerült megnyerni a polgármesteri tisztséget. Ugyanis Dan Mașca, a Szabad Emberek Pártjának a jelöltje, aki Dorin Florea polgármester ellenlábasaként mutatkozott be, 5882 szavazatot vitt el, úgy, hogy Soós Zoltán polgármester és Dorin Florea között mindössze 1700 szavazat volt. Soós Zoltán több, mint 25 ezer szavazatot kapott, míg Florea szűk 27 ezret. Dan Mașca azt hangoztatta, hogy a legfontosabb célja Dorin Florea leváltása. Volt ugyan a magyar közösség felé is néhány üzenete, de engedjék meg nekem, hogy a közösség egyik politikai vezetőjeként feltegyem a kérdést: az az ember, aki akkor, amikor a polgármester leváltásáról van szó, nem elég bölcs ahhoz, hogy visszalépjen és Soós Zoltánt támogassa, vajon lesz-e elég bölcs, hogy a kampányban a magyar ügyek támogatására tett ígéreteit betartsa? Szkeptikus vagyok, és azt javasolom magunknak, politikusoknak, és a marosvásárhelyi, erdélyi magyar médiának, hogy kövessük és kérjük számon napról napra, hogy betartja az ígéreteit, vagy nem. - Az RMDSZ 10 mandátumot kapott, tehát nem szerzett többséget a 23 tagú tanácsban. A következő négy évben várhatóan kivel fognak a szövetségi tanácsosok együttműködni? Lát ön lehetőséget arra, hogy Dan Mașca frakciója és az RMDSZ-es frakció közeledjen egymáshoz a városi tanácsban? – Az elkövetkező négy évben az emberekkel fogunk együttműködni, azokkal a marosvásárhelyi magyarokkal, akik megszavaztak bennünket, akik kinyitották az ajtókat a kopogtatós kampány alatt, akik beengedtek és nagy szeretettel fogadtak. Ha az elején ódzkodtak is, végül megértették, hogy mit szeretnénk és támogattak a szavazatukkal. Azokkal a marosvásárhelyi magyar emberekkel is együtt dolgoznánk, akik nem szavaztak meg bennünket, de valamilyen okuk van erre, és mi szeretnénk ezt kideríteni, illetve megoldást nyújtani a számukra, mert 25 ezer leadott szavazat nem mondható soknak egy 57 ezres magyar közösséggel rendelkező városban. Csak másodsorban szeretnénk megvizsgálni azt, hogy Dorin Florea utolsó – és én bizakodó vagyok, hogy utolsó – mandátumát milyen pártkoalícióban, kivel együtt dolgozva fogjuk majd a tanácsban eltölteni. Úgy gondolom, hogy ennek az ideje még nem érkezett el, meg kell várni, hogy a tanács alakuljon meg, mi is rendezzük a sorainkat, kipihenjük a fáradalmainkat, megköszönjük az embereknek, hogy támogattak minket, és majd meglátjuk. - Összehozható lett volna egy tanácsi többség, amennyiben az EMNP nem indított volna külön listát? – Én voltam az, aki nagyon határozottan azt mondtam az egyeztetéseken, hogy a Néppárt fogadja el a 8. biztos bejutó és a 12. lebegő helyet az RMDSZ tanácsosi listáján. Én azt gondolom, hogy a mostani választás sajnos bebizonyította azt, hogy nekünk volt igazunk. Sajnálatos az, hogy az EMNP által elvitt 2400 szavazattal, ha közösen indultunk volna, megkaphattuk volna a 11. mandátumot, és a visszaosztásokból a 12. helyet is, és így a városi tanács 23 tagú testületében többséget szerezve vezethettük volna a várost. Nagyon fontos, hogy a mostani választásokon az RMDSZ első körben, tehát szavazat-visszaosztás nélkül kapta meg a 10 tanácsosi helyet, és ez az emberközeli kampánynak tudható be. Mivel nem volt közös lista, nem kaptunk mandátumot a visszaosztásokból, így minden EMNP-s listára leadott szavazat a román pártokat erősítette. Kertész Melinda Transindex.ro 2016. június 17.Június 28. lehet az újságírók napja Romániában. Úgy tűnik, hogy csak a románokéA tervezet beleillik abban a törvényhozási módozatba, amely véletlenül (?) megfeledkezik a kisebbségekről. Jelen esetben az újságírókról. Június 28. lesz az újságírók napja Romániában, ha a parlament megszavazza az erről rendelkező tervezetet. Elolvastuk a törvény megalkotásának indoklását, és hát nagyon kihagyva érezzük magunkat a buliból. Még hagyján, hogy a szöveg minősége egy ötödik osztályos dolgozatára emlékeztet, viszont nagyobb baj, hogy tartalmát tekintve csak a romániai román kollégákra vonatkozik. Az indoklás szövege tökéletesen illeszkedik Románia Alkotmányának első cikkéhez. Románia nemzetállam, ergo itt csak románok élnek. Románoknak román történelmük, sajtótörténetük, nemzeti költőjük, sajtókultúrájuk, újságíró érdekképviseletük van. És saját újságíró ünnepnapjuk. Magával az ünnepnap kijelölésének tényével nem is lenne baj, hiszen az utóbbi időszakban nagyon ráálltak a parlamenti képviselők és szenátorok arra, hogy bizonyos szakmák gyakorlóit elismerjék egy-egy saját nappal, miért éppen az újságírók maradnának ki? Viszont a tervezet indoklása egy remek állatorvosi ló: a román törvényhozóknak eszükbe sem jut a kisebbségre gondolni, és csak a román érdekképviseleti szervezetekkel konzultálnak. A parlamenti bizottságban a magyar érdekképviselet, vagyis RMDSZ nem lép fel korrekciót kérő erőként. Nincs értelme, mert a törvénytervezet maga olyan, amilyennek lennie kell egy ilyen ünnepnapot előíró szövegnek, kár potyára hangulatot kelteni. Csakhogy ez itt egy elvi kérdés. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy a kisebbségi újságíró-szervezetekkel erről az ünnepnapról miért nem konzultált senki. A tervezet Az újságírók napját kijelölő tervezetet 27 törvényhozó kezdeményezte, a szenátust már megjárta, ott elutasították. A képviselőház mondja ki az ügyben az utolsó szót, egyelőre a kulturális bizottság vitatta meg a dokumentumot a héten, és elfogadására tett javaslatot. A törvénytervezet három bekezdésből áll, az első kimondja, hogy június 28-án ünnepeljük ezentúl az újságíró napját, a második bekezdés szerint a helyi és a központi hatóságok ünnepségeket szervezhetnek erre a napra, az utolsó bekezdésben pedig azt írja, hogy a közszolgálati tévé és rádió témába vágó tartalmakat közvetíthet. Az indoklás Az indoklás olvasása közben az merült fel bennünk újra és újra, hogy miként kerülnek olyan emberek az ország legfelsőbb fórumába, akik ilyen szövegeket képesek produkálni. Jelen esetben Haralambie Vochițoiu. Megpróbáltuk hitelesen lefordítani, hogy senki ne maradjon ki az élményből: „A román újságíró a történelem folyamán a népe lelkiismereteként az első vonalban harcolt a függetlenségért, társadalmi szabadságért, újraéledésért és a nemzeti egyesülésért. A román újságíró politikai rezsimtől függetlenül került a legfélelmetesebb testi-lelki agresszió célpontjába. Koncepciós perekben hurcolták meg, csak azért, mert nem félt gondolkodni, és írásaival leleplezni a butaságot, a képmutatást, a lopást, a korrupciót, a hazugságot és a hazaárulást. A román újságíró az Egyház, a Történelem és a nemzeti Függetlenség hithű védelmezőjeként a román nemzet nagy Hadseregének tagja, a Román Nyelv szolgálója (nagybetűs kiemelés az indoklás írójától). A román újságíró megértette a legrégebbi és legdrámaibb időktől fogva, hogy szakmájának szeretettel és hittel való művelése által ugyanabban a mértékben emelkedik fel, amilyen mértékben feláldozza magát az Igazság oltárán. A kommunista totalitarista rendszer egyes román újságírókat nehéz és hosszú börtönévekre, másokat halálra ítélt véleménynyilvánításuk miatt, és szilárd elhatározásuk miatt, hogy a tisztességességet és az igazságot szolgálják. Éppen ezért a román államnak morális és becsületbeli kötelessége a Román Újságíró Napjának megalapításával háláját kifejezni ezek iránt a mártír újságírók iránt, akik az igazságot és a román népet szolgálták munkájukkal, megerősítették a jogállamot, a demokráciát és az általános emberi értékeket: az igazságot, a tiszteletet, a toleranciát, a szolidaritást és a szabadságot”. A tervezet az Újságírók Egyesülete javaslatára jelölte meg az ünnepnap dátumaként június 28-át. Ez, az indoklás szerint egy jeles, fontos nap a román újságírók számára, hiszen ezen a napon írt utolsó alkalommal a Timpul nevű újságba Mihai Eminescu román nemzeti költő, a téma a sajtószabadság volt, és ugyanezen a napon „lopták el az ország egyik részét”. Vagyis ezen a napon csatolták el Besszarábiát. A törvénytervezet írója szerint ezen a napon a román újságírónak éreznie kell a román állampolgár támogatását. Kertész Melinda Transindex.ro 2016. július 22.Ha folytatódik az RMDSZ „tájba simulása”, Ráduly Róbert kilépA kormányzati szerepvállalás hajszolására értette ezt a Csíkszeredai polgármester. Tamás Sándor szerint az EMNP-nek nincs esélye bejutni, de 5% alá nyomhatja az RMDSZ-t. Bár Demeter Szilárd moderátor arra kérte a Választások után a Székelyföldi önkormányzatokban című tusványosi kerekasztal résztvevőit, hogy a „pártpolitikai rizsát” felejtsék el, mert az önkormányzati vezetői nézőpontjukra kíváncsi, ez a vonulat mégsem hiányzott teljes mértékben a beszédekből. Volt közöttük olyan RMDSZ-es helyi vezető is, aki beszólt a szövetség parlamenti képviselőinek. Volt olyan is, aki „elmagyarázta” az EMNP-nek, hogy hogyan működik a választási logika mind helyi, mind országos szinten. És természetesen arról is beszéltek, hogy mit várnak az őszi parlamenti választások után. Molnár Tibor Szentegyháza új polgármestere, aki az elmúlt két mandátum során alpolgármesteri tisztségből vezette a várost. Arról, hogy mit vár az ősztől, elmondta, el kell varrni a múlt szálait, és reméli, hogy ősztől továbbra is lesz, akihez fordulni Bukarestben. Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke a helyi közigazgatás szintjén az autonómia, valós decentralizáció hiányára hívta fel a figyelmet. Véleménye szerint ezt a problémát sürgősen meg kell oldani, rá kell venni Romániát, hogy ezen a téren is tartsa be vállalásait. Elmondta, lendületes polgármester-csapat van Hargita megyében, ahol a pártpolitikai szintet is túl tudják lépni. Bízik abban, hogy az RMDSZ és a többi politikai szervezet markánsabban foglalkozik az elkövetezőkben az ifjúságpolitikával a munkahelyek létesítése és a fiatalok elvándorlásának megelőzése érdekében. Zakariás Zoltán EMNP-s Hargita megyei tanácsos elmondta, az várható ősztől, hogy ugyanúgy folytatják az önkormányzati tevékenységet, mint eddig. Reméli, hogy az önkormányzatok erősítése bekövetkezik, és egyetért Borboly Csabával azzal kapcsolatosan, hogy a mostani helyi autonómia limitált autonómia, elég csak arra gondolni, hogy az önkormányzati alkalmazottak létszámának megállapítása, a költségvetés kialakítása Bukarestben dől el. Reméli, hogy a települések érdekében a pártpolitikai vitát félre tudják tenni. Gálfi Árpád, Székelyudvarhely polgármestere elmondta, egy másfajta viszonyulásra, nyitottságra, párbeszédre, partnerségre van szükség, ezt várja ősztől. Szerinte a munka eredményességét meghatározza az a tény, hogy a különböző politikai szereplők le tudnak-e ülni egy asztalhoz. Az autonómia-törekvésekről elmondta, híve és támogatója ennek a törekvésnek, „gondolom, hogy mindnyájunknak az a célunk, hogy a törvényes keretek között kivívjuk azt, amit megfogalmaztunk több évtizede” Nagy Zoltán, Gyergyószentmiklós polgármestere szerint vízválasztóhoz érkezett az erdélyi magyarság, hiszen az idei önkormányzati választásokkor kiderült, hogy a küszöb elérése nem magától értetődő. Viszont az nem elég, hogy bejut a magyar képviselet a parlamentbe, fontos, hogy a megfelelő emberek kerüljenek ezekbe a tisztségekbe. Szerinte ahhoz, hogy egységesen meg tudjanak oldani bármilyen feladatot, egységesen kell tudjanak fellépni, akár a közösségi szimbólumok használata, akár egyéb közösségi ügyek képviseletéről legyen szó. Éppen ezért elsősorban szakmai képviseletet vár ősztől. Antal Árpád András, Sepsiszentgyörgy polgármestere elmondta, ma már minden döntésnek van biztonságpolitikai vonatkozása, és szerinte Székelyföld az elkövetkező évtizedekben felértékelődik. A bizalom, szolidaritás és eredményesség kell, hogy a következő időszak kulcsszavai legyenek. Az egyik kihívás a közigazgatási átszervezés, Székelyföld versenyképességének növelése, és az, hogy közösségként milyen válaszokat adunk a hatósági zaklatásokra: „azt váltják ki, hogy megyünk tovább az utunkon, vagy azt, hogy meghátrálunk” - kérdezte. Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke elmondta, a parlamenti és az önkormányzati választások összefüggnek. Ha a helyi, megyei és az országos vezetés valamelyikén hiányzik a képviselet, akkor a teljes képviselet megbicsaklik. A választások eredményéből arra a következtetésre jutott, hogy a Székelyföldön belüli közösség vezetésének felelőssége az RMDSZ vállán nyugszik. Az RMDSZ felelőssége az is, hogy milyen a többi politikai szervezettel és az emberekkel a viszony. Miután számokban és arányokban is felírta egy fehér lapra, hogy hogy áll jelenleg az RMDSZ, az MPP és az EMNP a választott helyi képviselet tekintetében, elmondta, annak ellenére, hogy az RMDSZ szinte mindent vitt, és ezt látni lehetett a választások előtt is, mégsem számolták, hogy ki milyen mértékű támogatottságnak örvend. És, ahol úgy látták, hogy az MPP-s jelöltet érdemes támogatni, mert úgy ítélték meg, hogy ő a megfelelő ember, akkor ezt tették. Hangsúlyozta: nem ért egyet azzal, hogy a EMNP önállóan akar indulni a parlamenti választásokon. Mint mondta, az önkormányzati választásokon pártpolitikai szempontból látja a verseny értelmét, de a parlamentbe nem fog bejutni a Néppárt. Viszont indulásával le tudja nyomni 5% alá az RMDSZ-MPP összefogás listáira leadott szavazatok arányát, ami azt eredményezi, hogy csak az alternatív küszöb révén lesz magyar törvényhozó a parlamentben, és így jelentősen meggyengül a parlamenti képviselet. Emlékeztetett: Háromszéken is felajánlottak egy képviselői helyet az MPP-nek a 3 befutóból, és ezt az ajánlatot a továbbiakban is tartani fogják. Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere is a helyi közigazgatás Bukaresttől történő függőségének problémájával indított. Szerinte egy „aljas” központosítás megy végbe, és Székelyföldön különösen elvernék a port a Bukaresti hatóságok. „Három székre volt szükség ehhez, de nem arra, amit Tamás Sándor vezet. Ez a három szék a Számvevőszék, a törvényszék és a szekusszék. A törvényszék dönti el, hogy mi a primărie magyar megfelelője, a szekusszék dönti el, hogy ki vezeti Gyergyószentmiklóst”. Szerinte a júniusi önkormányzati választáson két katarzis következett be: új személyt választottak polgármesternek mind Szentegyházán, mind Székelyudvarhelyen. Ezen a két településen most nagy lehetőség van a változásra, és reméli, hogy ezzel a megújulás irányába indult lehetőséggel a helyi önkormányzati testület és a polgármesterek is élni tudnak. „Az igazi katartikus élmény Marosvásárhely visszahódítása lehetett volna. Akkor lett volna teljes ez a csapat – mutatott végig a panelbeszélgetésen résztvevő helyi vezetőkön – ha Soós Zoltán is a polgármester-csapat része lenne. A kérdés az, hogy lesz-e, és mikor lesz székely-magyar arculatot képviselő csoport a parlamentben, mert most a kormányra kerülés, a tisztségek vadászata tölti ki a munkájukat, nem az, hogy hatásköröket vívjanak ki és adjanak át a Székelyföldi önkormányzatnak” - kritizálta az RMDSZ parlamenti képviseletét a Csíkszeredai polgármester. Szerinte súlypontváltás kell, amikor az önkormányzatok felértékelődnek. „Ne ők (parlamenti képviselet, szerk.) mondják meg, hogy hány óra, hanem mi hívogassuk fel őket, hogy a parlamentben mit, és hogy sikerült megoldani. A zászlótörvény egy agyrém. Most, hogy zászlója legyen Csíkszeredának, a Bukaresti kormány kell erre rábólintson. Vagy arculatváltás lesz, vagy, ha a tájba simulás folytatódik, én nem kérek belőle. Ha az RMDSZ-MPP kormányra megy, a 120 RMDSZ-es polgármesterből 119 mArad, és eggyel nő a független polgármesterek száma” - mondta Ráduly, és a Tamás Sándor által felírt számokat ennek értelmében módosította a kifüggesztett papírlapon. Soós Zoltán Marosvásárhelyi volt polgármesterjelölt elmondta, masszívan elcsalták Marosvásárhelyen a választásokat. A polgárok tucatjával jelentették a visszaéléseket. Az egyik választási iroda munkatársát például tetten érték, amint szavazócédulákat érvénytelenített. Elmondta, az az érzése, hogy a román törvények Marosvásárhely határánál megszűnnek, nincs politikai akarat a törvények betartatására, ehhez hozzájárul a regnáló polgármester, Dorin Florea is, aki érdekcsoportjával rátelepedett a városra. „Kérdés, hogy meg lehet-e győzni a Bukaresti kormányt, hogy hagyja Marosvásárhelyt fejlődni” - mondta. Antal Árpád, reagálva Ráduly Róbert képviselő és szenátor kollégáikat érintő kritikájára, elmondta, az asztalnál többen is ülnek, akik törvényhozók voltak, többek között ők ketten is. „Ha úgy érezzük, hogy a Bukaresti kollégák nem végzik jól a munkát, akkor vissza kell menni a parlamentbe, és el kell végezni a munkát helyettük”, mondta. Kiemelte, nagyon fontos, hogy az ésszerűség mentén alakítsák ki a közpolitikákat, hogy azok eredményeket is hozzanak. „Közösségi vezetők is kell legyünk, nem csak menedzserek. Kell jövőkép, autonómia, nincs más választás, ezt ki kell mondani. Ott kell lenni a parlamentben, de nem mindegy, hogy ott mit képviselünk” - sommázott a politikus. Kertész Melinda Transindex.ro 2016. július 28.„Magyarország nem tekinthet demográfiai tartalékként a határon túli magyarokra”A bérkiegyenlítődések miatt mind a romániai magyar közösségekből, mind Magyarországról elsősorban Nyugatra emigrál az erdélyi diplomás munkaerő. Bár több mint 3 millió román állampolgár él külföldön, elsősorban Nyugat-Európában, és a rendszerváltás óta mintegy félmillió személlyel csökkent az erdélyi magyar lakosság száma, jó eséllyel megelőzhető a kivándorlás mértékének növekedése Romániában, ha Bukarest képes tartani a gazdasági növekedést. Ehhez képest Magyarországon a kilátások borúsabbak. Itt az utóbbi 34 évben 850 ezerrel csökkent a lakosság száma annak ellenére is, hogy a Vasfüggöny leomlását követően Magyarország lett az első számú célpont a nyugati országok felé induló erdélyi magyarok számára – hangzott el a 27. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor egyik, Európán belüli és kívüli migrációról és ennek a folyamatnak a demográfiai hatásairól szóló Migráció és emigráció – demográfiai jóslat Közép-Kelet-Európáracímű kerekasztal-beszélgetésen. A párhuzamos társadalmak helyzetéről, a magyarországi hatalmi klikkek alakulásáról, a magyarországi magyar és a több Kárpát-medencei magyar közösségek kapcsolatáról és a kvótareferendumról értekezett Kapitány Balázs, a KSH Népességtudományi Kutatóintézet igazgatóhelyettese, Bárdi Nándor, a Magyar Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézete Kisebbségtörténeti és Etnopolitikai Osztályának tudományos főmunkatársa, osztályvezetője, Veresné Novák Katalin, a magyarországi Emberi Erőforrások Minisztériumának család- és ifjúsági ügyekért felelős államtitkára, és Lajtai Mátyás, a Nézőpont Intézet vezető elemzője. A beszélgetést Csinta Samu újságíró moderálta. Kapitány Balázs elmondta, Magyarország esetében az elvándorlást súlyosbítja, hogy Ausztriához képest négyszeres a bérszakadék, a szomszédos ország elszippantja a munkavállalókat, emiatt egy elképesztő munkaerőhiány alakult ki az országban. A kivándorlás jelenségének állandósulása pedig visszafogja a gazdasági növekedés. Ezen a bérnöveléssel lehetne változtatni, viszont ha nőnek a bérek, az a versenyképesség rovására mehet. A kedvezőtlen gazdasági helyzet miatt Magyarország az erdélyi magyarok szempontjából elveszítette a vonzerejét, kiegyenlítődtek a két országban a bérek: vannak olyan román-magyar határ menti magyarországi régiók, ahol alacsonyabbak a fizetések, mint a szomszédos román megyében. Például Temes megyeben a nettó átlagbér eléri a 2400 lejt, míg a szomszédos Békés megyében az átlagbér 118 ezer forint (kb. 1700 lej) körül mozog. Ha a Székelyföldet is eléri a bérnövekedés, és az átlagbér 1500 lejről eljut 1700-1800 lejre, akkor még inkább elveszíti a vonzerejét Magyarország. A bérkiegyenlítődések miatt mind Magyarországról, mind a romániai magyar közösségekből elsősorban Nyugatra emigrálnak, az erdélyi diplomás munkaerőt Magyarország nem tudja megfogni. Az erdélyiek ráadásul nagyobb eséllyel indulnak a nyugat-európai munkapiacon, hiszen sokkal jobban állnak a nyelvtudás szempontjából, mint a magyarországiak. Veresné Novák Katalin elmondta, a magyar kormány az otthonteremtési programjával azt a kivándorló réteget próbálta megszólítani, akik azért mennek külföldre dolgozni, hogy 10-20 év alatt megalapozzák a létüket, és visszatérjenek Magyarországra. Így nekik már nem kell elmenni, ha 10 éven belül három gyereket vállalnak, akkor majdhogynem ingyen vásárolhatnak lakást. Emellett a családtámogatási rendszer is azért volt kitalálva, hogy a fiatal családosokat itthon tudja tartani. Mi történik a nemzetpolitika terén? Nemzetpolitikai vonatkozásban Bárdi Nándor elmondta, a harmadik Orbán-kormány alatt az tapasztalható, hogy bár egyre többet beszélnek róla, nem tudjuk pontosan, mi történik: önálló magyar politikai közösségként kell-e a határon túli magyar közösségekre tekinteni, vagy a Magyarországi politikai közösségnek a folytatásaként. Szerinte ennek az lehet a magyarázata, hogy egy kormányzati túlfeszültség tapasztalható Magyarországon, legalább három erőközpont köré szerveződik a politika. Az egyik erőközpontot Kövér László képviseli, az ő koncepciója szerint egységes politikai közösség a magyar közösség. Szász Jenő által mondatta ki, hogy a külhoni politikai elitek már nem tudják artikulálni a közösség érdekeit, ezért Budapestről kell megmondani, hogy melyek ezek az érdekek. Németh Zsolté a másik koncepció, aki egy szerződéses nemzetben gondolkodik. Ennek a lényege, hogy van hét határon túli közösség, akiknek a vezetőivel ki kell találni egy sajátos stratégiát. Van egy harmadik, nyíltan nem vállalt vonulat is, a Matolcsy-Varga-Lázárkoncepció, akik egy szakigazgatási integrációban gondolkodnak, pontosabban azon, hogy miként lehet a munkaerő-piaci problémákat regionálisan megoldani. Szerinte a magyarországi politikai szétszakítottságnak és dezintegráltságnak egyfajta retorikai kompenzációjával állunk szemben akkor, amikor a határon túli magyar nemzeti egységről beszélnek, és ezt a magyarországi médián keresztül rendre közvetítik a magyarországi közönség felé. Ilyen értelemben a kettős állampolgárságra vonatkozó törvény benyújtását egy kényszerhelyzet szülte. Az előzménye a 2000-ben létrehozott magyar igazolvány intézménye volt, hogy a migráció ne induljon meg Magyarország felé. Később bebizonyosodott, hogy az autonómiatörekvések, a kormánykoalíciós részvételek a szomszédos országokban nem hozzák meg a várt eredményeket, a párhuzamos társadalom kiépítése nem működik, és a kivándorlást sem tudták megállítani. Így, ha nem a FIDESZ nyújtotta volna be a kettős állampolgárságra vonatkozó törvényt, akkor a Jobbik tette volna ezt meg. Veresné Novák Katalin szerint az erőviszonyoktól és koncepcióktól eltekintve a kormány feladata az, hogy a határon túli magyar közösségeket erősítse és segítse a helyben mAradását. Történelmi bűnnek nevezte azt, hogy fel tudott nőni egy olyan generáció Magyarországon, amelynek fogalma sem volt arról, hogy a határon túl is élnek magyar közösségek. Ezt próbálják korrigálni a Határtalanul program révén, amely magyarországi gyerekek utaztatását támogatja a határon túli közösségekhez. A kormány intenciója megteremteni annak premisszáit, hogy a mostani fiatal, iskoláskorú generációból majdan kikerülő vezetőkben leljenek partnerre a határon kívüli közösségek. Hangsúlyozta, a magyarországi demográfiai helyzet javítására nem lehet megoldás a határon túli magyarok Magyarországra való vonzása. „Mindenkit igyekezünk abban az országban támogatni, ahol él és élni kíván. A nemzetpolitikánknak tulajdonképpen ez a mozgatórugója” - mondta. Bárdi elmondta, az tapasztalta, hogy a Nemzetpolitikai Államtitkárság hozzáállásával is egybecseng az otthonmAradás támogatásának szándéka. Abszolút jó szándékkal úgy élik meg, hogy az otthon mAradást támogatják. Viszont a Budapesti egyetemista, Székelyföldi diákokkal beszélgetve számára az derült ki, hogy olcsóbb Budapesten a kollégiumi élet, mint Kolozsváron. Ehhez hozzáadódik a Székelyföldi diákok esetében a román nyelvtudás hiánya, és ebből kifolyólag könnyebb egy magyarországi életet biztosítani maguknak, mint vállalni a kétnyelvű környezetet Romániában. Ezeket a fiatalokat az ország, az erdélyi magyar közösség már nem tudja visszavonzani. Migráció – emigráció Lajtai Mátyás elmondta, a Nézőpont Intézet által készített felmérés szerint a határon túli magyarokat fogadnák be legszívesebben a magyarországiak. A magyar társadalom szegmentáltan látja a bevándorlás kérdését, és a határon túli magyarokra nem úgy tekintenek, mint a többi potenciális bevándorlóra. Veresné Novák Katalin szerint meg kell különböztetni a legális, Európán belüli migrációt a szabályozatlanul, ellenőrizetlenül történő, Európán kívülről érkező személyek beáramlásától. Szerinte az első az jó, hiszen fontos az, hogy a fiatalok elmenjenek, tapasztalatot gyűjtsenek, világot lássanak tanuljanak, de ez a megélhetési kényszer nélkül történjen. Szerinte kormányzati szinten senki sem mossa össze a határon túli, Magyarországra érkező magyarokat azokkal, akik Európán kívülről érkeznek. A migrációs kommunikációnak a határon túli magyarok nem áldozatai. Szerinte nem állja meg a helyét az, hogy bárki azzal vádolja a magyar kormányt, hogy migránshisztériát szít, hiszen több tízmillió potenciális bevándorlóról kell beszélni az Európán kívülről érkezők esetében. Másrészt, szerinte a magyar kormány már egy jó ideje „kongatja a vészharangot” a migrációval kapcsolatosan, hiszen azok, akik meghívólevelet intéztek az Európán kívülről érkezőkhöz, azok nem mérték fel, hogy hány embernek szól ez a meghívás. Másrészt szerinte a magyar kormány különbséget tesz azok között, akik egy jobb jövő reményében érkeznek Európába, azaz a gazdasági okokból migrálók és a valódi menekültek között, vagyis azok között, akik az életüket mentik. Kapitány Balázs az Európán belüli migráció kérdéséhez kapcsolódva elmondta, egyrészt Magyarország nem tekinthet a határon túli magyarokra demográfiai tartalékként. Azonban a mutatók javítása érdekében felléphet, viszont nem úgy, hogy a Magyarországról elvándorlók megfékezésére kell törekednie, hiszen sem Magyarország, sem a többi állam, ahol jelentős a kivándorlás, ezt a folyamatot demokratikus módszerekkel nem tudja megakadályozni. Szerint az ellentétes irányú migráció érdekében léphetnek fel hatékonyan a Közép-Kelet-Európa államai, olyan ösztönző programokkal, olyan környezet megteremtésével, amely segíti a hazatérni kívánók számára a visszaintegrálódást. Nem kell feltalálni a spanyol viaszt, elegendő lenne megnézni a működő gyakorlatokat, ilyen szempontból Lengyelországtól lenne, amit átvenni, hiszen rengeteg módszert kipróbáltak, és már 6-7 éve próbálkoznak az állampolgáraik hazahívásával. Kertész Melinda Transindex.ro 2016. augusztus 9.Mi történik, ha nem lépi át az 5%-os küszöböt az RMDSZ?kérdezett: Kertész Melinda llyés Gergely politológus szerint a mandátumok számából jelentősen nem veszítene a szövetség, de gyengülnének tárgyalópozíciói. - Az RMDSZ az önkormányzati választásokon nem érte el az 5%-os küszöböt. Azzal összevetve, hogy az önkormányzati választáson nagyobb a választási hajlandóság, viszont a Kárpátokon túli megyékből nem érkezett most szavazat, mi vetíthető elő: eléri vagy sem a parlamenti választáson az RMDSZ az 5%-os küszöböt? Illyés Gergely: – A legutóbbi parlamenti választásokon, 2012-ben az RMDSZ képviselőjelöltjeire a szavazatok 5,13 százaléka, a szenátorjelöltjeire pedig 5,23 százaléka érkezett, ezért már az akkori eredmények fényében is felmerült, hogy a következő választásokon nem lesz meg az 5 százalék. Összességében a trend egyértelműen csökkenő, ezért a válasz igen, elképzelhető, hogy az idei parlamenti választáson az RMDSZ nem éri el az 5 százalékot. Ugyanakkor az önkormányzati választások eredményei, valamint az a tény, hogy sok Székelyföldi településen egyetlen jelölt volt a polgármesteri tisztségre – ami demobilizált – továbbra is lehetségessé teszi az 5 százalék meghaladását. Az RMDSZ a bekerülési küszöbön táncol, tulajdonképpen megjósolhatatlan, hogy kicsivel fölötte vagy alatta végez majd. - Megállja a helyét egy olyan retorika, amely veszélyként tünteti fel az RMDSZ küszöb alá kerülését? Befolyásolná a szavazat-visszaosztási folyamatot? – A törvényben szereplő alternatív küszöb miatt az RMDSZ bejutása nem kérdés. Ez a küszöb azt jelenti, hogy mindazok a választási szereplők, amelyek legalább négy megyében megkapják a szavazatok legalább 20 százalékát, bekerülnek a parlamentbe. A jelenlegi etnikai arányok mellett elképzelhetetlen, hogy az RMDSZ ezt a feltételt ne teljesítse. Azok a választási szereplők, amelyek átlépik a bekerülési küszöböt – akár az 5 százalékot, akár az alternatív megoldást – részt vesznek a mandátumkiosztási folyamatban. Tehát egy 4,9 százalékos eredmény alig jelent kevesebbet, mint az 5,1 százalék, az adott szervezet ugyanúgy részt vesz a mandátumok elosztásának folyamatában, azaz ez a kimenetel nem azt jelentené, hogy nagyságrendileg kevesebb képviselővel és szenátorral rendelkezne az RMDSZ, mint akkor, ha hajszállal átlépné az 5 százalékot. Természetesen néhány mandátummal kevesebb jutna így, de ez igaz akkor is, ha 5,5 százalék helyett 5,3-at kap. - Mégis erősen tematizálják az 5%-os küszöb átlépésének a fontosságát. Milyen jelentőséggel bír az 5%-os küszöb? Fogalmazhatunk úgy, hogy pszichológiai jelentősége van? – Igen, az 5 százalékos küszöbnek lehet egyfajta pszichológiai jelentősége, az RMDSZ kevésbé erős szervezetként tűnhet fel mind saját választói, mint a román társadalom számára, sőt, akár nemzetközi kapcsolataiban is visszaüthetne egy ilyen eredmény. A legközvetlenebb következménye azonban akkor mutatkozhatna meg, amikor egyes román pártok megpróbálnák az alternatív küszöb törvényből való kivételével fenyegetni a szervezetet, esetleg egy későbbi törvénymódosítás során el is törölnék ezt a rendelkezést. Amennyiben a román pártok úgy éreznék, hogy csupán az ő döntésük következménye az RMDSZ parlamentbe jutása, az károsan befolyásolná az érdekérvényesítési lehetőségeket. - Az EMNP a megegyezés, együttműködés lehetőségét vetette fel az RMDSZ-nek. Miről szólhat egy ilyen felvetés, ha összevetjük azzal, hogy egy koalícióban való indulás esetén feltételezhető módon nem lehet igénybe venni az alternatív küszöböt, és ehhez még hozzájönne az is, hogy az emelt küszöb érvényesülne, ami két szereplő esetén már 8%? – A választási törvény küszöbre vonatkozó rendelkezései között külön bekezdésben szerepel a választási szövetségekre vonatkozó emelt küszöb, amely két szereplő esetén már 8 százalék. Ebből következtethető, hogy az alternatív küszöb választási szövetségekre nem vonatkoztatható, mivel ez a lehetőség ebben a bekezdésben nem szerepel. Ezt a magyar választási szereplők is így gondolják, ezért nem egy formális szövetségről tárgyal az RMDSZ az MPP-vel, hanem arról, hogy egyes MPP-s politikusok az RMDSZ listáin befutó helyeket kapnak. Az EMNP vonatkozásában ugyanerről lehetne tárgyalni, ám ezt láthatóan egyik fél sem akarja igazán. - Az önkormányzati választási törvény kapcsán az RMDSZ arra hivatkozott, hogy érdekvédelmi szervezetként nem indulhat koalícióban egy párttal, mert a törvény ezt nem teszi lehetővé. Van olyan cikkely a parlamenti választási törvényben, amely esetleg kérdésessé tenné az együttműködés lehetőségét? – A formális együttműködés nem lehetséges a fenti okok miatt, amennyiben az RMDSZ listáin valósul meg ez az együttműködés, akkor nincs olyan következménye, hogy megváltozna a bekerülési küszöb. Az a bizonyos rendelkezés, hogy egy érdekvédelmi szervezet csak saját megnevezése és választási jelképe alatt indulhat, ebben a törvényben csak azokra a kisebbségi szervezetekre vonatkozik, amelyek nem jutnak be a törvényhozásba, ám könnyített feltételek teljesülése esetén jogosultak egyetlen mandátumra. A törvény kissé zavaros, hiszen egy későbbi fejleménytől – a parlamentbe való bejutástól – tesz függővé egy korábbi feltételt – azt, hogy csak saját megnevezésük és választási jelképük alatt vehetnek részt a választásokon. - Az EMNP bejelentette, hogy indul a választáson. Ez hozza magával azt a tényt, hogy a magyar szavazatok egy részét ők fogják megkapni. Elvonatkoztatva attól, hogy a hagyományosan nem RMDSZ-szavazók voksait viszi el a Néppárt, az elmúlt választások eredményeiből az rajzolódik ki, hogy ez a részesedés a magyar szavazatokból nem elég egy áttöréshez. Most sem előrevetíthető, hogy megfordul a trend, így az a kérdés merül fel, hogy a parlamenti választásokon mire lesz elég az EMNP-re leadott szavazatszám. Miért indulhat az EMNP? Mit szeretne elérni? Beszélhetünk arról, hogy gyengítheti az RMDSZ eredményeit? – A korábbi választási eredményekből egyértelmű, hogy az EMNP nem fogja elérni az alternatív küszöböt. A pártra leadott szavazatok száma azt mutathatja meg, hogy a szervezet fennmAradása és fenntartása életszerű-e, növekvő vagy csökkenő tendenciát mutat a párt fejlődése. Nagy meglepetésre és jelentős szavazatszám növekedésre lenne azonban ahhoz szükség, hogy megváltozzon a párt pozíciója az erdélyi magyar politikában, ennek esélyét én ma minimálisnak látom. Ha a párt célja a mandátumszerzés, akkor sokkal logikusabb lenne független jelölteket támogatni: egyet-egyet a jelentős magyar lakosságú megyékben, mivel ezek a jelöltek az adott megye választási koefficiensének elérésével parlamenti mandátumhoz jutnának – természetesen függetlenként. Ez maga után vonná, hogy a párt nem állítana listát ezekben a megyékben, mivel ezzel saját jelöltjének esélyeit csökkentené. A választási koefficiens az összes, az adott megyében érvényesen leadott szavazat és az adott megyében megszerezhető képviselői, illetve szenátori mandátum hányadosát jelenti. Ez a képviselői mandátum tekintetében Hargita megyében a szavazatok 20, Kovászna megyében 25 százalékát, Marosban 12,5 százalékát jelentené, ami természetesen így sem lenne könnyű feladat. Az is kérdéses egy ilyen stratégia kapcsán, hogy a párt támogatása inkább segítené vagy inkább hátráltatná az adott jelöltet, akinek a személyes ismertsége és megítélése a legfontosabb kérdés természetesen. Transindex.ro 2016. augusztus 26.Novák Csaba Zoltán: az organikus generációváltásban hiszekA történész úgy gondolja, jó szenátor lesz belőle, különben nem mondott volna igent a felkérésre. két névvel bővült a Maros megyei képviselő- és szenátorjelölt lista: Novák Csaba Zoltán történészt és Császár Károly Zsoltot, a gyulakutai önkormányzat jegyzőjét kérték fel az indulásra az őszi választásokon a Nyárád- és Küküllő mente RMDSZ-es helyi önkormányzatainak képviselői, polgármesterei és alpolgármesterei. Novák Csaba Zoltán megkeresésünkre elmondta, vállalja a feladatot. A politikust arról kérdeztük, hogy frissen megválasztott önkormányzati képviselőként miéer váltana Bukarestre. Novák Csaba Zoltán: – Az önkormányzati munkába is felkérés alapján kerültem be: az RMDSZ Marosvásárhelyi, Maros megyei szervezete kért fel, hogy vállaljam. Én úgy értelmeztem a szövetség kérését, hogy a szakmai tudásomat és emberi tartásomat kell a helyi közösség szolgálatába állítanom. Most a parlamentben való jelenlétre érkezett felkérés az RMDSZ nyárádszeredai szervezete részéről. Ezt egy komoly kihívásnak tekintem. Bízom abban, hogy az elmúlt 20 év során szerzett szakmai tapasztalatokat tovább tudom vinni, és egy másik szinten tudom kamatoztatni a közösség érdekében. Ezért vállaltam a felkérést. Ön szerint jó szenátor lenne? – Ha nem gondolnám azt, hogy jó szenátor lennék, nem mondtam volna igent erre a felkérésre. Természetesen tanácskoztam és még tanácskozom szakemberekkel, feltérképeztem azt, hogy egy szenátorra milyen jellegű feladatok várnak. Úgy gondolom, hogy eleget tudok tenni ezeknek a kihívásoknak. Tisztában vagyok ugyanakkor azzal is, hogy mint minden feladat vagy szakmai kihívás, ez is egy állandó tanulási folyamatot feltételez. Ebbe a munkába is bele kell tanulni, és meg kell tanulnom ezen a téren is kamatoztatni a tudásomat. Markó Béla szenátor, volt RMDSZ-elnök a belső nyilvánosságnak jelezte, hogy ha nem talál maga helyett egy megfelelő embert a szenátusi tisztségre, akkor megfontolja, hogy bevállal egy új mandátumot. Mit gondol, ön az a személy, akire Markó gondolt? – Ezt nem tudom, de meggyőződésem, hogy a szervezet rendelkezik azokkal a szelekciós mechanizmusokkal, amelyekkel kiválaszthatják a célnak leginkább megfelelő jelölteteket. Tudtommal az RMDSZ alapszabályzata szerint a jelenlegi és a volt országos elnököt megilleti az a jog, hogy mindenféle előválogatás, rangsorolás nélkül induljanak a parlamenti választásokon. Én az organikus generációváltásban hiszek, és úgy gondolom, hogy az új kihívásokra, új helyzetre új válaszok, új emberek is kellenek, de ugyanakkor a régi generáció tapasztalatai nélkül ez édeskeveset ér. Azzal a kéréssel vállalnám ezt a tisztséget, hogy az előző generáció tapasztalatát, helyzetismeretét adja tovább az új generációnak, hogy azt tovább lehessen kamatoztatni. A szenátus kapcsán az RMDSZ egy biztos befutó helyre számíthat. Számít ön kihívóra, vetélytársra? – A jelenlegi állás szerint valóban egy biztos befutó helyről beszélünk, de ne feledjük el, hogy a korábbi választások egyéni választókerületi választások voltak. A listás választások során mindig két jelölt került be a szenátusba az RMDSZ listájáról. Úgy gondolom, hogy megfelelő mozgósítással most megfogható a második mandátum is. Számítok arra, hogy lesznek ellenfelek, de tiszta, becsületes, programok szintjén megvívott előválasztással, a "győzzön a jobbik" elvén elfogadok bármilyen eredményt. Ha ez a küldetés nem jön össze, akkor a helyi szinten tovább folytatom azt a munkát, amit elkezdtünk. Semmiféle frusztrációt vagy törést nem jelentene egy ilyen kimenetel. Hogy ki lesz a befutó helyen a jelölt, az eldől a rangsoroló ülésen, illetve miután a Területi Állandó Tanács elbírálja a jelentkezőket. De hangsúlyozom, hogy már így is megtisztelőnek tartom ezt a felkérést. A Nyárád- és Küküllő-menti RMDSZ-es elöljárók augusztus 23-án, a parlamenti választásokat előkészítő ülésükön kérték fel önt, hogy vállalja a jelöltséget. Mit tartott ön fontosnak elmondani önmagáról a jelenlevőknek? – A bemutatkozáson Nyárádszeredában néhány település nevét soroltam fel, amelyek a tágabb vagy szűkebb régióhoz való kötődésemről szólnak, ugyanakkor politikai hitvallásom alappillérei is. Demeterfalváról származom, itt és Nyárádszeredában szocializálódtam a családomban és szűkebb közösségemben. Majd következett a sorban Székelyudvarhely és Kolozsvár, ahol a középiskolai és egyetemi tanulmányaimat végeztem. Ezután Bukarestben és Budapesten nagyon jó román és magyar történészek és mesterek irányítása alatt tanultam szakmát. 2011-ben Bukarestben védtem meg a doktori disszertációmat. Marosvásárhely az a város, ahol letelepedtem, és családot alapítottam, és ahol 15 éve élek. Azért is választottam Marosvásárhelyt, hogy minél közelebb mAradjak szülőfalumhoz. Úgy gondolom, hogy egy Maros megyei, erdélyi politikus számára a fontos pontok a következők kell, hogy legyenek: a település, a régió, ahonnan származik, illetve ahol él, és Kolozsvár, mint Erdély kulturális és szellemi központja – Marosvásárhelyiként is ezt vallom. Az erdélyi magyarság jövőjét ugyanakkor a Bukarest (politikai központ) és Budapest (a nemzet centruma) közötti tengelyen képzelem el, amelyen kellő egyensúlytartással lehet hosszútávra berendezkedni és tovább élni itt Erdélyben. - Mire van szüksége ennek a vidéknek? Mit képviselne ilyen tekintetben Bukarestben? – A vidék problémáit hosszan lehetne sorolni a demográfiai, gazdasági problémáktól a közösségi szintű problémákig. Én úgy gondolom, hogy egy olyan csapat állhat fel Maros megyeben, de Erdély-szinten is, amely a különböző szakterületekről érkező emberekkel képes lesz válaszokat, megoldásokat találni a különböző problémákra. Úgy gondolom, nagyon komoly feladat lenne a leszakadó vidékek, kisrégiók felzárkóztatása, egy élhető jövőkép kialakítása. Itt például nagy feladatok várnak a gazdasági szakemberekre. A kisebbségi jogrendszer felügyelete a jogi szakemberek feladata. A szellemi-kulturális-oktatási területen szeretnék tevékenykedni. Nem zsákbamacska, hogy én a finn oktatási modellt tartom nagyon fontosnak és sikeresnek. A 19. század végén, a 20. század elején Finnország messze a közép-európai átlag alatt volt, viszont ők képesek voltak egy olyan oktatás általi társadalomszervező projektet kidolgozni, amelynek az eredményeit ma már senkinek nem kell bemutatni. Én az oktatásban hiszek, abban, hogy Székelyföldnek, Maros megyenek, a magyar közösségeknek csak akkor van esélye sikerrel venni a modern, globalizált világ akadályait, kihívásait, ha egy kellően megalapozott és felépített, jó minőségű, magas képesítést biztosító oktatási rendszert, modellt tud kiépíteni magának. A szenátusban ezért leginkább az oktatási-kulturális bizottságban látom a helyem. Kertész Melinda Transindex.ro 2016. augusztus 31.Hegedüs Csilla: nem elég a partvonalról bekiabálniElege van abból, hogy bizonyos cselekedeteknek nincs következményük, de a fakanalazásból is, ezért a parlamentbe készül. Vasárnap, a Facebook-oldalán jelentette be Hegedüs Csillaműemlékvédelmi szakember, volt kulturális államtitkár (és rövid ideig miniszter is), hogy indulni szándékozik az RMDSZ színeiben a decemberi parlamenti választásokon. A Transindex ennek okairól kérdezte. Miért döntött úgy, hogy indul a parlamenti választásokon? – Azért döntöttem az indulás mellett, mert nem elég a partvonalról bekiabálni. Szeretnék cselekvő részese lenni annak, aminek meg kell változnia a román társadalomban. Elegem van például abból, hogy bizonyos cselekedeteknek nincs következményük. De abból is, hogy a gyermekeinket arra biztatják, hagyják el az országot. És abból is, hogy nagyon sok helyről azt hallom, hogy a nőknek a fakanál mellett a helyük. Vegyük ezeket az okokat sorra. Kolozsváron egy jó ideje elkezdődött az, hogy valakik szisztematikusan szétverték a Házsongárdi temetőt. Januárban történt az, hogy valakik leverték a homlokzatokról a díszeket. És két hónapja történt az, hogy valakik kirúgták a regionális műemlékvédelmi bizottság két magyar tagját. A temető- és homlokzatrongálást megállítottuk, mert Kolozsváron és Bukarestben is volt olyan ember, aki megértette, hogy mi a baj. Viszont senki nem felelt a törvény előtt azért, amit csinált. Márpedig senkinek nincs joga hozzányúlni ahhoz, amit mi itt az elmúlt évszázadokban teremtettünk, és ha valaki azt tönkreteszi, akkor a törvény előtt kell felelnie tettéért. Ez tehát az egyik ügyem: szigorúbb törvényekre van szükség, és szükség van arra is, hogy a törvény védje meg az igazunkat. kérdezett: Kertész Melinda Transindex.ro 2016. szeptember 13.Toró T. Tibor szakítana Bukaresttelkérdezett: Kertész Melinda Szerinte ezt az igényt a magyarországi vezető politikusok sem értik, pedig közös jövőt az erdélyi románokkal lehetne elképzelni. Akikről még nem tudjuk, kik is ők valójában. A választási kampány előtt készítettünk interjút Toró T. Tiborral, a párt első elnökével, jelenlegi alelnökkel. De nem feltétlenül arra voltunk kíváncsiak, hogy az RMDSZ mellett az EMNP részt vesz-e a választásokon - bár erre is kitértünk - inkább helyzetértékelésre kértük meg a pártvezetőt: mennyire teljesedtek a párt megalapításakor a hozzá fűzött reményei, hol tart most az EMNP és milyen kérdések foglalkoztatják. A párt alapító elnöke az interjúban magánvéleményét fogalmazta meg. - Hol látja ön az Erdélyi Magyar Néppárt helyét és jövőjét az erdélyi magyar politikai erőtérben a parlamenti választásokon túl, vagy attól elvonatkoztatva? Toró T. Tibor: – A Néppárt megjelenésével tulajdonképpen intézményesített egy 2009 óta létező konfúziót az autonómia-pártiak soraiban. Ez a dátum azért fontos, mert ekkor sikerült – többek között az én munkám eredményeképpen – egyfajta magyar összefogást kialakítani az európai parlamenti választási lista kapcsán: a nemzeti oldal ikonikus alakja, Tőkés László felkerült az RMDSZ-listára. Ez a döntés keltette a meghasonlást az autonomista táborban, amit igazából a mai napig nem tudtunk kiheverni. Ebben a mozzanatban Orbán Viktor is szerepet játszott, hiszen ő is úgy látta akkor, hogy egy olyan összefogást kell az EP-választások kapcsán megalapozni, ami nemcsak erre a választásra vonatkozik, hanem egy hosszú távú stratégiának a szerves része. De ez a stratégia sajnos csak a mi fejünkben létezett. 2009-ben őszintén hittem abban, hogy ez az összefogás a járható út, de az RMDSZ számára az EP-lista kapcsán létrejött összefogás csak egy rövidtávú taktikai lépés volt – ez fél évre rá ki is derült. Minthogy az is, hogy az RMDSZ egy teljesen más irányba megy és nem gondolkodik hosszú távú stratégiában, és az MPP is képtelen erre. Ezért döntöttünk úgy 2010 végén, hogy egy harmadik erőt kell létrehozni. Bejegyeztük az Erdélyi Magyar Néppártot, amelynek elnökeként három éven keresztül az volt a feladatom, hogy nemcsak személyeket, hanem egy brandet építsünk fel. A Néppárt bejegyzése rossz pillanatban, nehéz körülmények között történt meg, amikor a politikusokba vetett bizalom mélyponton volt – azóta kiderült, hogy van még lejjebb is. Mára ebből a három pólusú mezőnyből kétpólusú lett, hiszen az MPP beleolvadt az RMDSZ-be, miután meghatározó vezetői magukévá tették azt a gondolkodásmódot, hogy az erdélyi magyar politikai elitnek főleg Bukarestben van keresnivalója. Szerintem a meghatározó törésvonal Bukarest és Erdély között húzódik. Sajnos, ez az alapvető igazság nem mindenki számára evidencia, és mi sem tudjuk érthetővé tenni az emberek számára, hogy az ő életüket befolyásolja. Ezért nagyon nehéz lényegileg magyar összefogásról beszélni: az EMNP és az RMDSZ-MPP esetében homlokegyenest ellentétes politikai vonalvezetések, gondolkodásmódok, jövőképek ütköznek egymásnak. Úgy gondolom, hogy jelenlegi állapotunkban az összefogás felszínes gondolatára jövőképet nem lehet építeni. Az RMDSZ-nek két mondanivalója volt a 2016-os önkormányzati kampányban: az egyik az egység és az összefogás, a másik a biztonság kérdése. Mind a kettő ebben a formában hamis, mert igazából nincs magyar összefogás, és a biztonságot sem tudják garantálni a közösségnek. De mindkét kulcsszó egyszerű és közérthető, és használata eddig működött. Hogy meddig működik, nem tudom, de az emberek egyre inkább érzik, hogy az egység, ami minden nemzeti ünnepen kulcsszóként elhangzik, hamis. Ez egy újabb oka annak, hogy az emberek elfordulnak a politikától. A másik ok pedig, hogy rá fognak jönni, hogy ez az RMDSZ által választott út egy zsákutca, semmiféle biztonságot nem tudnak garantálni, és akkor szükség lesz egy pAradigmaváltásra. Abból a retorikából, hogy Bukarestbe kell menni, mert onnan hozzuk a biztonságot, és ott intézzük el a dolgokat, ki kell törni, és ezt a kitörési lehetőséget Erdélyben kell keresgélni. Számomra a transzilvanizmus lehet az, ami biztosíthatja a kiutat ebből a zsákutcából. A transzilvanizmus nyitást biztosítana azok felé a román emberek felé, akik valami hasonlóban gondolkodnak, románként. Fontos azonban megjegyezni, hogy a megoldást nem egy román-magyar közös szervezet – egy Most-Híd féle vegyespárt – létrehozásában látom. - Ön szerint ki lehet alakítani egy kritikus tömeget ennek az elképzelésnek a támogatására? – Nekünk igazából az erdélyi románokkal lehetnek azonos típusú érdekeink, aminek mentén ki lehetne alakítani egy kritikus tömeget. De jelenleg hiányzik a román fél ebből a történetből. Azt hiszem, hogy az erdélyi magyarság részéről lenne hajlandóság a románokkal való együttműködésre. Jelenleg nem csak én, nagyon sokan félnek attól, hogy nincs még megérve a magyar közösség egy ilyen típusú pAradigmaváltásra, arra a nyitásra, ami a transilvanizmust és a politikai együttműködést jelentené az erdélyi románokkal. Nehezíti az ügyet, hogy nem ismerjük jól az erdélyi románok társadalmi rétegezettségét, nem tudjuk, hogy kik ők, erről nem készültek átfogó kutatások. Én úgy saccolom, hogy az Erdélyben élő mintegy 6 millió román talán fele, mintegy 2-3 millió autentikus erdélyi román, aki Erdélyben gondolkodik. A többiek nyilván, jövevények, ki 100, ki 50, ki 10 évvel ezelőtt érkezett. Az sem egyértelmű, hogy ezek a jövevények mennyire erdélyiesedtek el. Én Temesváron éltem le egy életet, és láttam, hogy a jövevény Temesváriak milyen jó bánsági autonomisták tudnak lenni. Ezért lenne jó megnézni, hogy az erdélyi románok mit akarnak igazából. Az tény, hogy politikailag artikulálódni még nem tudtak. Ennek oka, hogy őket is elsodorta az egységes nemzetállami retorika, de nem biztos, hogy ők nem tudnak politikailag megerősödni valamikor. Ez a kérdés most, hogy ezt a folyamatot segítjük, elébe megyünk, vagy tehetetlenül nézzük és várjuk azt, hogy ők megébredjenek. Most mi ezekkel a dilemmákkal küszködünk, választásoktól függetlenül, de nyilván, választások alkalmával felerősödnek ezek a témák. Ilyenkor van lehetőség inkább helyzetet teremteni, saját kommunikációs dombot építeni, amire felkapaszkodsz és onnan könnyebben irányítod a közbeszédet, vagy leesel róla és nyakadat Szeged. - Románia két év múlva az egyesülés 100. évfordulóját ünnepli, és várhatóan fel fognak erősödni a nacionalista érzületek. Lehet egyáltalán ilyen kontextusban a transzilvanizmus eszméjét építeni? – Biztos felerősödik a nacionalizmus, de ugyanakkor azt gondolom, hogy a transzilvanista gondolkodásmód is fel fog erősödni. Az egységes nemzetállam gondolata minket magyarokat, nyilván zavar – mert végül is a Nagyrománia ellenünk született meg – de ezzel nem vagyunk egyedül. Aki egy kicsit is ismeri az újkori történelmet, az tudhatja, hogy a '23-as alkotmány kukába dobta a regionalizmust, az autonómiákat, az ígéreteket. Azóta, közel 100 éve következetesen építik a maguk egységes nemzetállamát, ami a mi bőrünkre megy. Nekünk egy egységes nemzetállamban közösségként nincs helyünk. Egyénként van helyünk, egyéni életpályára nyílik lehetőség: az emberből lehet miniszter, de akár államelnök is. Viszont mi közösségként szeretnénk megmAradni úgy, hogy a többség felé is közösségként érvényesüljünk. Ez a két törekvés feszül egymásnak, ez áll leginkább útjába autonómia-törekvéseink sikerének. Úgy érzem, hogy az RMDSZ 25 év alatt eljutott a pragmatizmusnak arra a szintjére, hogy már nem érdekli a közösségi megmAradás. Közösségi retorikával él, de ilyen egyéni életpályákat tűz ki a maga elitje, politikusai számára. Ezt nevezem labanc-attitűdnek. A fogalmat próbálom leíró jelleggel és nem pejoratívan, értékítéletként használni, miszerint a kurucok a jók, és a labancok a rosszak. Ezzel az ellentétpárral a kétfajta érdekérvényesítési filozófiát szeretném illusztrálni. A labanc attitűdben a közösségi tudat kicsit elhomályosul, egyénként épül be a főhatalomba, ott próbálja elfoglalni a pozíciókat és próbál érvényesíteni egy közösségi érdeket úgy, hogy közben a közösségi tudat, bár még megvan, de halványabb. A kuruc attitűd pedig arról szól, hogy a főhatalomtól függetlenül építsük meg a saját várainkat. Ezek lennének az autonómiáink, és Bukarestbe, a parlamentbe, mindig valamilyen céllal megyünk, nemcsak azzal a céllal, hogy a hatalomban benne legyünk. Ahogy telik az idő, a kuruc-labanc törésvonal mentén egyre kevésbé lehetséges az együttműködés. Viszont nem lehetetlen: a magyarság többször átment ilyen helyzeteken, a főhatalomhoz való viszony, mint törésvonal, kettéosztotta a politikai elitet, de soha nem a népet. De a politikai elit annyira erős törésvonal mentén oszlik most ketté, hogy egyre nehezebb ezeket a hidakat elképzelni, nemhogy felépíteni őket. A választások alkalmával persze mindig előkerül – főleg pragmatikus taktikai megfontolásból – az együttműködés szükségességének kérdése a politikai erők között, de én a fenti okok miatt már egyre kevésbé bízom ebben. Mindig látom a választópolgár előtt népszerű gondolat, az egység hangoztatása mögött az igazi szándékot. Az RMDSZ jelenlegi vezetőinek nem érdeke integrálni a maguk csapatába minket, akik az övékétől majdnem homlokegyenest ellentétes nézeteket vallunk. Rövid távon nincs is erre szüksége, mért is tenné? Csak az egység kedvéért? Ilyen nincs. Nem azt mondom, hogy nem kell megpróbálni, hiszen a központi román nemzetállami nyomás rajtunk van. Örülnék, ha lehetne találni egy-két pontot, amely mentén sikerülne együttműködni, csak az esélyét látom csekélynek. - Az EMNP miért indulna a választáson? – Erre a kérdésre a legegyszerűbb válasz az lenne, hogy a politikai pártok azért jönnek létre, hogy induljanak a választáson. De ez a válasz pontatlan, egy politikai párt azért jön létre, hogy eszközöket szerezzen céljai megvalósítására. A tisztségek lehetnek ilyen eszközök, hiszen a tisztségekkel hatáskörök járnak, és ezek révén lehet a célokért dolgozni. A jelenleg érvényben levő választási törvény nem kedvez a regionális pártoknak, noha néhány kiskapu van benne. - Éppen ez lett volna a kérdés lényege: hogy az EMNP nem tudott áttörést elérni szavazatszámban, és gyakorlatilag nincs esélye bejutni a parlamentbe, tehát akkor miért indul? – Még nem hoztunk döntést, ezért nem tudok hivatalos pártálláspontot megfogalmazni. De több alternatíváról tárgyaltunk. Abban eléggé egyértelmű volt az álláspontunk, hogy a legkényelmesebb, legolcsóbb és legegyszerűbb utat nem választhatjuk, éspedig azt, hogy a lelátóról nézzük, ahogy az RMDSZ az MPP-vel „erősítve” próbálja legyőzni az emberek közönyét és elérni az országosan leadott szavazatok 5%-át. Ezt az utat már csak azért sem szeretnénk választani, mert egy szervezet, amely nincs mozgásban, az meghal. - Tehát a mozgásban levés szükségessége arra a kényszerpályára helyezné az EMNP-t, hogy induljon a választáson? – Én nem azt mondom, hogy kényszeríti, azt mondom, hogy mozgásba kell lenni. Tehát az értékeink és a céljaink érdekében valamit tenni kell. Nagyon ritka az a helyzet, amikor a nemcselekvés a legjobb választás. Most sem az. Tehát meg kell találni a cselekvés optimális módját. Az első opció egy nagy magyar koalíció létrehozása. Az is lehetőség, hogy az EMNP önállóan indul saját jelöltlistával. A mi választóink egy része – akik már nem akarnak az RMDSZ-re szavazni és akkor is ide szavaznak, ha tudják, hogy a szavazatuk jó eséllyel nem váltódik mandátumra – ezt el is várja. De azt gondolom, hogy egy párt esetében az nem elegendő ok a választásokon való indulásra, hogy a kemény magjának legyen, akire szavaznia. Ennél már jobb lehetőség, és akár sikeres is lehet olyan formailag független jelöltek támogatása, akik felvállalják a Néppárt céljait. A választási törvény azt mondja, hogy egy megyében független jelölt akkor jut be, ha eléri az egy mandátumhoz szükséges szavazatszámot. - Ez Kolozs megyében például a szavazatok 10%-a, tehát, ha csak a magyarok szavazataival számolunk, a szavazatok több mint felét el kellene vinni, és megtörténhet, hogy sem a független jelölt, sem az RMDSZ jelöltje nem jut be, az RMDSZ legfeljebb országos visszaosztásból kap mandátumot. Hargita megyében azonban a szavazatok 20%-át kell megszerezni, ami a magyar szavazatok egynegyedét jelentené. Ez nem lehetetlen, négy évvel ezelőtt annyi szavazatot kaptunk, amennyivel a jelenlegi választási rendszer alapján egy embert be lehetne vinni a parlamentbe. - A független jelöltállításhoz azonban karizmatikus jelölteket kellene találni. Ilyen szempontból van humánerőforrás? - – Mindenképp kötelező gyakorlat megtalálni a megfelelő jelöltet. Ha független jelöltet támogat az EMNP, akkor annak a jelöltnek kell legyen arca, tartása, mondanivalója. - Júniusban az EMNP olyan tagjaitól vonta meg a bizalmat, akik egy bizonyos ismertséggel rendelkeztek Erdély-szinten. Itt most elsősorban Portik Vilmosra és Gergely Balázsra gondolok. Ők már nem tagjai az EMNP-nek. Lehetnek ők a független jelöltek? - – Sajnálom az ilyen eseteket, mert tényleg nem vagyunk túl sokan, és Gergely Balázs vagy Portik Vilmos esetében értékes, kreatív embereket veszítettünk el. Nehezemre is esik beszélni erről, de attól még tény, hogy hozzáállásukkal nem hogy segítették a választási szereplést, hanem olyan károkat okoztak a szervezetnek, amelyet nem lehet következmények nélkül hagyni, pontosan a többiek munkája és erőfeszítései iránti tiszteletből. Gergely Balázs esetében nem az RMDSZ kolozsvári tanácsosi listáján való indulás volt az ok, hanem szerepvállalása egyes megyei kampányeseményeken, amely összeférhetetlen volt néppárti tagságával. Portik Vilmos esete más: ő egy sikeres marosvásárhelyi előválasztás után, saját teljesítménye és a csapat sikeres munkája eredményeképpen gyakorlatilag brand lett, és amikor eljött a pillanat, hogy visszafordítsa ezt a közösen megszerzett politikai tőkét, ő nem tette meg, lenullázva az addigi építkezést. Mindazonáltal egyiket sem zártuk ki, hagytunk teret az újrakezdésnek. Nekem ez azért fontos, mert Gergely Balázsra és Portik Vilmosra is úgy tekintek, mint politikai neveltjeimre, rengeteg szellemi energiát fektettem abba, és azt reméltem, hogy ők és a hozzájuk hasonlók lesznek azok, akik továbbviszik azt a munkát, amit én 25 évvel ezelőtt elkezdtem. Most nem így látszik, és ezért szomorú vagyok. Az őszi választási szerepvállalásunk biztosan nem rájuk épül. - Úgy tudom, hogy egy harmadik alternatíva is felmerül a választásokkal kapcsolatosan. Éspedig az, hogy az EMNP egy másik párttal indul koalícióban. - Ez a harmadik út. Ezt a transzilvanista értékek mentén lehetne kiépíteni. Ennek az útnak szerintem van jövője, de erre sem mi, sem a román transzilvanista vonal nincs felkészülve. Nem egy Most-Híd típusú vegyes párt létrehozásában látom a megoldást, hanem egy román és egy magyar erdélyi párt koalíciójában, ami azt jelentené, hogy a választáson 8%-ot kellene szerezni. Ez azt jelenti, hogy az erdélyi szavazatok 20%-át kellene megszerezni. - Visszakanyarodnék az RMDSZ-szel való egyeztetésre és az együttműködés lehetőségére: a politikai logika alapján valószínűleg ebben az RMDSZ nem lesz érdekelt. – Attól függ, hogy most mi fontos az RMDSZ-nek. Ha csak az fontos, hogy bejussanak a parlamentbe, akkor felesleges ebben a megoldásban gondolkodni. Az RMDSZ-nek az 5%-os pszichológiai küszöb elérése lehet a tét. A parlamenti jelenlét szempontjából nem tét, hiszen ott van az alternatív küszöb: négy megyében el kell érni a 20%-ot. Az a tény, hogy ezt az alternatív küszöböt az RMDSZ kialkudta, azt jelzi, hogy a román pártoknak szükségük van egy olyan típusú politikai jelenlétre a parlamentben, mint amilyen az RMDSZ. Kell nekik egy „kezelhető” magyar párt, a jobb- és baloldali pártok mellé, egyféle „két és fél pólusú” politikai rendszer, amelyben az RMDSZ lehetséges partner ideológiától függetlenül mindkét fél számára. Ez a terv azonban megbukni látszik, hiszen két-három román kispárt is jó eséllyel túllépheti az 5%-os bejutási küszöböt. Ha az RMDSZ 5% alá megy, akkor parlamenti jelenléte valóban csak a román pártok jóindulatán múlhat a jövőben, hiszen az alternatív küszöböt könnyebb eltörölni, mint az 5%-os bejutási küszöböt megemelni. Éppen ezért az RMDSZ vezetői lehetnének olyan bölcsek, hogy azt mondják: az 5%-ért hozzunk össze egy valós alapokon nyugvó széles összefogást. Ezért tehát nincs teljesen kizárva egy ilyen irányú megállapodás. Az a probléma, hogy amit az MPP-nek felkínáltak, az számunkra nem alternatíva. - Egy esetleges koalícióban induláskor az alternatív küszöböt már nem lehetne igénybe venni, sőt, egy 8%-os, emelt küszöböt kellene elérni. – A választási törvény betűje ebből a szempontból egyértelmű, csak a törvény szelleméről vitatkozunk, abban oszlanak meg a vélemények. - De ha ebben a kérdésben vita van, akkor az RMDSZ inkább azt mondhatja, hogy mennek külön, nem kockáztatnak. – Így van, ezért nehéz a tárgyalás ebben a kérdésben. Nem is vagyok túl optimista az RMDSZ-szel való tárgyalás tekintetében. Ha lenne valamilyen halvány érdekazonosság abban, hogy hogyan kellene politikai érdekvédelmet folytatni egy kisebbségi társadalomban, Romániában, a 21. század elején, és amely legalább középtávra kivetülne, illetve nemcsak taktikai, konjunkturális és pragmatikus szempontok érvényesülnének, akkor azt mondanám, hogy lenne esélye ennek az együttműködésnek. Jelenleg nem látom ezt. Széttartó, és hatalomtechnikai szempontok uralnak mindent, már nem látok az RMDSZ-ben stratégiai gondolkodást. - Egy másik ok is nehezíti az EMNP-RMDSZ tárgyalásokat, éspedig az, hogy az RMDSZ mindig azt mondja, hogy az EMNP ellene jött létre. – Amikor létrejön egy politikai párt egy másik mellett, el lehet mondani azt is, hogy ellene jött létre, de azt is, hogy valaminek az érdekében jött létre. Az EMNP nem azért jött létre, hogy álmatlan éjszakákat okozzon egyes RMDSZ-es vezetőknek. Aki így közelíti meg, az vagy semmit sem ért a politikából, vagy hatalomtechnikai okokból mondja, amit mond. Az EMNP megalakulásakor mi megfogalmaztuk, hogy miért jöttünk létre, milyen űrt, hiányt akarunk betölteni, és melyek a céljaink. Mi autonómiában gondolkodunk és Erdélyben. Az RMDSZ nem ebben gondolkodik, bár ezt soha nem fogja kimondani. Mivel az egészet elfedi az egység- és a biztonságretorika, ezért nehéz egy értelmes vitát folytatni erről. Szerintem az RMDSZ a nemzetállami modellben érdekelt, ahol a Bukaresti főhatalomnak egyrészt a szolgálóleánya, másrészt a kedvezményezettje. Ezért nehéz nekünk közös platformra helyezkedni velük. Mi megszüntetnénk ezt a pAradigmát. Át akarunk térni egy másik pAradigmára, aminek a kulcsszavai a föderalizmus, Erdély autonómiája, a transzilvanizmus, mint érték, az együttműködés az erdélyi románokkal, akik politikailag artikuláltak. Ezekben gondolkodunk mi, a Székelyföldi autonómia és a Partium sajátos jogállása is ebben a rendszerben értelmezhető. Ezek a célok egyelőre nem érték el a magyar nemzetpolitika ingerküszöbét, ezért nem bírják támogatottságát sem. Még nem jutottunk el oda, hogy erről együtt gondolkodjunk a magyar nemzetpolitika jelenlegi vezetőivel, be vannak szorulva ők is ebbe az RMDSZ által uralt pAradigmába. Nyilván, a magyar kormánynak érdeke, hogy legyen neki egy kapunyitogatója Bukarestben, hiszen olyan időket élünk, amikor a geopolitikai és az európai nagy témák ideiglenesen zárójelbe teszik a Kárpát-medencei nemzetpolitikai kérdéseket, ezért minden szövetséges fontos. Olyan témák uralják most a nagypolitikát, mint a migránsválság, Közel-Kelet, Ukrajna, energiabiztonság, és az ezekkel kapcsolatos nagyhatalmi játszmák. - Az európát foglalkoztató migráns-téma kapcsán az EMNP kiadott egy közleményt, amelyben a nemzet megosztásával vádolta a magyar baloldalt, mondva, hogy rátámadt a nemzetre azzal, hogy a kvótaellenes népszavazás ellen kampányol. Mi volt a célja ezzel a közléssel az EMNP-nek? – Annak a közleménynek az volt a kiváltója, hogy a magyarországi ellenzék – jobb- és baloldali – megpróbálja szembeállítani a magyar állampolgárságú, de magyarországi lakcímmel nem rendelkező Kárpát-medencei magyarok és a Magyarországról gazdasági okok miatt elvándoroltak jogállását. Azt akartuk elmondani, hogy álljanak le ezzel a retorikával. Azt gondolom, hogy a Kárpát-medencében egyetértés van a külhoni magyar állampolgárok levélben történő szavazási jogával. Az erdélyi embereknek pedig azt akartuk üzenni, hogy vegyenek részt a népszavazáson, mert fontos a kérdés. - Fontos lenne erről egy társadalmi vita keretében beszélni. – Ennek a társadalmi vitának Magyarországon a megjelenési formája a népszavazás, ami, ha akarjuk, ha nem, átgyűrűzik hozzánk is. - Viszont ennek a népszavazásnak nincs jogi értelemben vett tétje és következménye, legfennebb egy véleménynyilvánítás, és a kormány nagyon erősen az ellenszenvre, a gyűlölködésre építette fel ezt a kampányt. Ezt ki kell mondani, a kék plakátok a gyűlölet- és félelemkeltésről szólnak. – Lehet, hogy nem alaptalan ez a félelem. A kampány kétségtelenül olyan hatalomtechnikai elemeket is tartalmaz, amelyek nekem sem rokonszenvesek, primitívnek, bulvárosnak tartom, az én ízlésemtől távol állnak. Ugyanakkor a felvetett kérdés alapvető Európa jövője szempontjából, és ebben szükséges valahogyan részvételre szólítani a magyar választópolgárokat. Ami pedig a külhoni magyarokat illeti, számomra egyértelmű, hogy aki Erdélyből leadja a szavazatát, az nem azért teszi, hogy legyenek vagy ne legyenek kvóták, hanem inkább azért, hogy bizonyítsa az Orbán-kormányt támogatásáról, mert úgy látja, hogy az képviseli leginkább az összmagyar érdeket. - Ha az EMNP úgy döntene, hogy elindul a december 11-i parlamenti választásokon, milyen eredményre számít? – Létrehoztunk egy transzilvanista magyar pártot, ebből a szempontból a magunk intézményi munkáját elvégeztük. Megalapoztuk, gyűjtöttünk egy törzsszavazói gárdát, ami 50 ezer szavazat fölött van. Ezek az emberek már eddig se szavaztak, és ezután sem fognak szavazni az RMDSZ-re. Inkább románokra szavaznak, vagy nem szavaznak egyáltalán. Nagyon hibás az a gondolkodásmód, hogy újra lehet építeni a nagy etnikai tömböt, ami 90-ben volt. Annak a tömbnek egy része meghalt, egy másik része elvándorolt, asszimilálódott vagy elfordult a politikától. Az EMNP-nek az a célja, hogy az RMDSZ szavazóbázisa mellett egyben tudja tartani a magyar politikai nemzet ezen részét is, hogy ne morzsolódjon le. Így két – egy nagyobb és egy kisebb – csoportban lehetne tartani a magyar szavazatokat, és nem engedni szétszéledni. A kettőből nem szervezeti szinten, hanem az értelmes stratégiai együttműködés szintjén lehet majd egyet csinálni. Mert erdélyi magyarság csak egy van. Ha ez sikerül, nem dolgoztunk hiába. Transindex.ro 2016. október 10.Markó Béla a Népszabadság megszüntetéséről: erkölcsi és politikai kérdés is ugyanakkorkérdezett: Kertész Melinda A politikus-költő szerint ilyen fontos véleményformáló fórumot gazdasági érvek mentén nem lehet egyik napról a másikra megszüntetni. Markó Béla, az RMDSZ volt elnöke költői minőségében írta alá azt a nyilatkozatot, amelyben magyar írók tiltakoznak a Népszabadság megszüntetése ellen. Markó Béla rendszeres véleményközlője volt a lapnak. A Népszabadság bezárása körülményeinek kommentálására kértük meg. Markó Béla: – Véleményem szerint jelentősen csonkult a sajtószabadság a Népszabadság megszűnésével, hiszen Magyarországon az én tudomásom szerint az egyik legfontosabb véleményalakító fórum volt. Magas példányszámban jelent meg, nagy olvasottsága volt mind az online, mind a nyomtatott formájának. Azt gondolom, hogy Magyarországon a véleményszabadságra nagyon súlyos csapást mértek. - Politikai lépésként hogyan értelmezhető, mert jóllehet, gazdasági okokra hivatkoznak, de ha figyelembe vesszük azt, hogy egyik napról a másikra leállították a lapszerkesztést, ez egy nagyon átlátszó magyarázat. – Persze. A Népszabadság köztudottan nem volt egy kormánypárti fórum, és ebből következtetni lehet arra, hogy kiknek nem tetszett ez a lap. Bár nincs, ahonnan ismernem a Népszabadság gazdasági helyzetét, de egy lap megszüntetése nem olyan egyszerű dolog, mint bezárni egy gazdasági vállalkozást, egy üzletet. Én azt gondolom, hogy egy ilyen fontos véleményformáló fórumot gazdasági érvek mentén nem lehet egyik napról a másikra megszüntetni, mert ez erkölcsi kérdés és nagyon súlyos politikai kérdés is ugyanakkor. Egy tulajdonos lapok, sajtóintézmények esetében nem járhat el kénye-kedve szerint, mert azzal, hogy megszüntet egy lapot, a társadalomnak nagyon széles rétegeit sérti. Mondjak egy példát: lehet, hogy valakinek van egy erdőtulajdona, tehát az övé az az erdő, de ez nem jelenti azt, hogy egyik pillanatról a másikra kivághat minden fát ebben az erdőben. Vannak bizonyos szempontok, amelyek miatt ezt nem teheti meg. - A demokráciára milyen hatással van ez a lépés? – Nemcsak Magyarországon, hanem más, környező országokban is az utóbbi években annak vagyunk tanúi, hogy megpróbálják lebontani a már felépített demokratikus rendszert, megpróbálják a demokratikus intézmények működését korlátozni. Ezt Romániában is nagyon jól látom, kialakulóban vannak autoritárius rendszerek, amelyek nyilvánvalóan megpróbálják korlátozni az ellenvéleményt, a szólásszabadságot, és ezt nagyon veszélyesnek tartom. - Martin Schultz elítélte a Népszabadság megszüntetéstét egy magyarul megírt üzenetben. Várhatóan hogyan reagál erre Európa? – Ezt nem tudom megjósolni, hogy Európa-szerte és főleg Nyugat-Európában milyenek lesznek a reakciók. De a sajtószabadság a demokráciának az alapköve. Nem véletlenül szokták azt mondani, hogy a média egy államban a negyedik hatalom. Ennek függetlenségét, szabadságát sérteni nyilvánvalóan demokrácia-ellenes. Transindex.ro 2017. február 2.Most a btk-módosítás a fontos téma az RMDSZ számára, nem a PSD-vel kötött protokollumÉppen ezért egy protokollumot íratnának alá a többi parlamenti párttal a btk. sürgősségi rendelettel való módosításának tilalmáról. Kérdezett: Kertész Melinda Az RMDSZ mai együttes parlamenti frakcióülése arról döntött, hogy kezdeményezik egy protokollum elfogadását, amelyben a parlamenti pártok vállalják, hogy nem módosítják sürgősségi eljárással a btk-t. A részletekről Korodi Attilát, a szövetség képviselőházi frakcióvezetőjét kérdeztük. - Milyen eredményre jutott az RMDSZ szenátusi és képviselőházi frakciója a szerdán megfogalmazott álláspontjához képest, amelyben kifogásolta a btk. és a ptk. sürgősségi kormányrendelettel történő elfogadását? Korodi Attila: – A mai együttes frakcióülésen arról született döntés, hogy a parlamenti pártok a következő négy éves törvényhozási mandátumra vonatkozóan írjanak alá egy megállapodás-paktumot, hogy a btk.-t sürgősségi kormányrendelettel nem módosítják, függetlenül attól, hogy milyen pártok kormányoznak. - Mit gondol, el tudják érni azt, hogy ezt a paktumot a többi parlamenti párt is aláírja? – Elengedhetetlen, mert tavaly két esetben, idén is és 2015-ben egy-egy esetben történt módosítás sürgősségi rendelettel, és ki is derült, hogy ez a módszer nem működik: a módosításokat követően egyre-másra születtek olyan alkotmánybírósági döntések, amelyek felhívták a figyelmet a problémákra. A mai frakcióülésen egy másik döntés is született, miszerint kérjük, hogy a politikai pártok sürgősséggel javítsák a btk-ban és az eljárási törvénykönyvben az Alkotmánybíróság által kifogásolt cikkelyeket. Ehhez politikai, parlamenti felelősség kell, ez alól a felelősség alól nem szabad kibújni. A technokrata kormány alatt a parlamenti pártok folyamatosan kibújtak a felelősség alól, és éppen ez okozta ezt az áldatlan állapotot. Több, mint 40 alkotmánybírósági döntés van különböző btk. vagy ptk. módosításokról, a cikkelyek között van olyan is, amely alapvető emberi jogokat érint. A kormány által meghozott sürgősségi kormányrendelet azért is aggályos, mert csupán 5 alkotmánybírósági döntést emel át a törvénybe, és azt a látszatot kelti, hogy egyéni érdekeket szolgál a módosítás. Miért ötöt, miért nem negyvenkettőt? Ezért kérjük azt, hogy a politikai pártok üljenek le, és sürgősséggel vigyék végig a módosításokat. - Ezzel kapcsolatosan folytattak megbeszélést a többi párttal? – Jelen pillanatban semmiféle párbeszéd nincs a politikai pártok között, ezért van szükség a paktumra, ami alapján elkezdhetjük a tárgyalásokat. Prioritásként kell kezelni ezt a kérdést. Jövő héten kezdődik a sürgősségi kormányrendelet parlamenti vitája a szenátusban, az RMDSZ módosító javaslatokat fog letenni az Alkotmánybíróság által meghozott döntések értelmében. - Arról született döntés, hogy mi történik a parlamenti együttműködéssel, amit a PSD-ALDE koalícióval kötött meg az RMDSZ? – Az RMDSZ és a kormánypártok között megkötött együttműködési protokollum kimondottan a kisebbségi jogokról és infrastruktúra-fejlesztésről szól, és nem többről. Emiatt mi ebben a két témában vagyunk hajlandóak folytatni a parlamenti együttműködést. Semmilyen egyeztetés nincs és nem is volt btk. ügyében, és azt gondoljuk, hogy ez nem is része egy együttműködési protokollumnak, mert nem erre volt ráépítve. Tehát nem történik semmiféle változás az RMDSZ általa a kormánypártoknak nyújtott parlamenti támogatás ügyében? – Pillanatnyilag úgy látjuk, hogy a protokollum felbontásáról nem döntünk, de ez a kérdés természetesen nyitott marad. - Szerdán az RMDSZ jogászai áttekintették a sürgősségi kormányrendeletben hozott btk. módosításokat, és összevetették az alkotmánybírósági döntésekkel, hogy kiderüljön, megtörtént-e a jogszabályok kijavítása. Ezzel kapcsolatosan milyen következtetésekre jutottak? – Az elemzés azt mutatta ki, hogy a kormányrendelet nagy vonalakban követi az alkotmánybírósági döntéseket, viszont lesznek még módosítás-javaslataink. - Azt megnézték, hogy mennyire érintik a kormányrendeletben szereplő módosítások az RMDSZ-nek azon politikusait, elöljáróit, akik ellen bűnvádi eljárás folyik? - – Őszintén nem, mert ez egy elvi kérdés. Az is elvi kérdés, hogy a kormánynak nem szabad a btk.-módosításba belenyúlnia, és az is elvi kérdés, hogy az alkotmánybírósági döntéseket érvényesíteni kell. Nem tudja azt senki megmondani, hogy név szerint ezek a módosítások kiket érintenek, minden egyes pert külön érint, találgatni ebben a kérdésben butaság, nagyon felületes megközelítése ennek a témának. - A közkegyelemre vonatkozó törvénytervezettel kapcsolatosan mi az álláspontja az RMDSZ-nek? - – Ezt a tervezetet ezután fogják elemezni a kollégák. Az együttes frakcióülésen már az információ egyértelmű volt, hogy nem sürgősségi eljárással lesz megtárgyalva. Ettől kezdve csak egy törvénytervezet, és megvan az a szabadságunk, hogy a megfelelő időben elkezdjük erre az odafigyelést. Most a sürgősségi rendelettel elfogadott bkt-módosítás annyira éles és fontos kérdés, hogy a közkegyelmi kérdéssel nem kellene foglalkozni. Tehát a nem sürgősségi eljárásnak megvan a nyugodt ritmusa. - Hogyan viszonyul az RMDSZ a tüntetéshullámhoz, amit a btk-ügy kiváltott? - – Egyértelműen válaszolni kell a társadalmi igényekre, ami két irányú. Egyrészt elfogadhatatlan az, amit a kormány csinált, másrészt itt tényleg emberi jogokról, és azok tiszteletben tartásáról van szó. Tehát összhangba kell hozni a btk.-t az alkotmánybírósági döntésekkel. Emellett vannak még más európai döntések is, amiket figyelembe kell venni, de az egy külön történet. - Azzal kapcsolatosan volt visszhang a parlamentben, hogy már az EU-ban is Románia a téma? - – Azt gondolom, hogy ezek normális dolgok. Nincsenek hermetikusan elzárt témák országon belül. Ez sokszor megtörténik az Európa Tanácsban, az Európai Parlamentben, a vitának helye van, ezzel nincs semmi probléma. - Mit gondol, a btk.-ügy mennyire veti vissza az országot az igazságügy működésének megítélése tekintetében? Milyen igazságügyi jelentésre számíthat ezek után Románia az Együttműködési és Értékelési Mechanizmus (MCV) keretében? – Nem vagyok ennek a témának a szakértője, de az biztos, hogy nem használ. Transindex.ro 2017. március 20.Megnéztük, mit tartalmaz a DNA Horváth Anna elleni vádirataA DNA elismeri, hogy az alpolgármester nem okozott anyagi kárt a polgármesteri hivatalnak. Múlt héten sem kezdődött el a korrupcióval vádolt Horváth Anna pere, az iratcsomó hiánya miatt ismét halasztott múlt szerdán a Kolozs Megyei Ítélőtábla. Így új időpontot tűztek ki, péntekre, március 24-re. Horváth Annát pénzmosással és befolyással való üzérkedéssel vádolja az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA), amely egyébként hivatalból indította el az eljárást. Egy titkosszolgálati lehallgatásra alapozva a DNA Kolozs Területi Szolgálata ügyészei tavaly emeltek vádat Kolozsvár alpolgármestere ellen. A DNA vádiratában bűntársként tüntették fel Fodor Zsolt kolozsvári üzletembert, akit befolyásvásárlással és pénzmosással vádolnak. A DNA kérésünkre elküldte szerkesztőségünknek a vádiratot. A hivatalból indított eljárás tavaly május 24-én kezdődött, ekkor iktatták a DNA területi szolgálatánál az erre vonatkozó dokumentumot. A területi ügyész tavaly októberben vádat emelt mind Horváth Anna, mind Fodor Zsolt ellen. A DNA vádirata szerint tavaly február és május között Fodor Zsolt, aki több kolozsvári cég társtulajdonosa és adminisztrátora, arra kérte Horváth Annát, hogy az alpolgármesteri tisztségével járó befolyását használva gyorsítsa fel egy gazdasági érdekeltségébe tartozó ingatlan restaurálásának ügyében az engedélykibocsátási folyamatot. A szóban forgó ingatlan a kolozsvári Karolina tér 4. szám alatti műemléképület, a Mikes-palota. A vádirat szerint tavaly május 13-án egy kolozsvári vendéglőben zajló beszélgetés során Fodor Zsolt ismertette Horváth Annával az ingatlannal kapcsolatos engedélyeztetési folyamat helyzetét. Noha nem szerepel a vádiratban a beszélgetés, mi úgy tudjuk, hogy Fodor Zsolt arra panaszkodott, hogy az ingatlanfelújításhoz szüksége van a városháza részéről bizonyos dokumentumokra, amelyek nélkül nem foghat neki a felújításnak, de a városháza lassan dolgozik. Ezért félő, hogy már második alkalommal is lejárhat a műemléképület restaurálására rendelkezésére álló időszak. A vádirat szerint Horváth Anna vállalta, hogy megsürgeti a felújításhoz szükséges dokumentumok kibocsátását. Az ügyészség összefüggést vél felfedezni aközött, hogy Horváth Anna felajánlotta segítségét az ingatlan ügyében és aközött, hogy azt kérte Fodor Zsolttól, szerezzen be két nyári fesztiválra 30-30, összesen 20 ezer lej összértékű bérletet, amelyeket ösztönzésképpen a választási kampányában dolgozó önkénteseknek akart felajánlani. Horváth Anna a tavaly nyári helyhatósági kampányban Kolozsvár polgármesteri tisztségéért indult. A DNA a vádiratban kimerítő leírást ad a kampányfinanszírozási törvényről, amely megszabja azt is, hogy mekkora a maximális támogatás, amit egy jelölt elfogadhat. Kiemelik azt a törvényes rendelkezést, miszerint nem fogadhat el javakat és ingyenes szolgáltatásokat sem. A vádirat szerint a törvényi előírás ellenére Fodor Zsolt megígérte Horváth Annának, hogy finanszírozza a fesztiválbérletek vásárlását, amelyeket szétoszthatnak az önkéntesek között. A vádirat szerint a bérletek kapcsán kötött szerződés illegális a választási kampány finanszírozására vonatkozó törvénykezés szempontjából. A DNA szerint a vádlottak megállapodtak abban, hogy egy Fodor Zsolt érdekeltségében levő cég által kötik meg a szponzorációs szerződést, így nyoma veszhet a támogatás útjának. A DNA szerint Horváth Anna megígérte az üzletembernek, hogy hamarosan egy jogi személy adatait közli vele, amellyel utóbbi megkötheti a szponzorálási szerződést. A vádirat továbbá úgy fogalmaz, hogy Horváth Anna biztosította az üzletembert, hogy más projektekben is segíteni fogja, mert úgy vélte, hogy a helyhatósági választásokat követően ismét elnyeri az alpolgármesteri tisztséget. Azt is megjegyzik, hogy Horváth Anna egyáltalán nem célozta meg a valóságban a polgármesteri tisztséget, csak egy újabb tanácsosi mandátumot akart elnyerni, hogy további négy évre alpolgármester lehessen. Azonban ahhoz, hogy a többi politikai partner támogatását elnyerhesse az alpolgármesteri tisztség kapcsán, Horváth Anna abban volt érdekelt, hogy minél jobb eredményt érjen el a 2016-os helyhatósági választásokon. A vádirat szerint a beszélgetést követő május 31-én megtartott tanácsülés 25. napirendi pontjaként szerepelt egy ingatlanfejlesztést célzó kérés, amely egy 10 négyzetméteres felület haszonbérleti szerződésére vonatkozik. A tanácsülés 25. napirendi pontjánál szerepelő határozattervezet szerint a Karolina tér 4. szám alatti műemléképület, a Mikes Palota homlokzatának eredeti formában történő visszaállítása azt feltételezi, hogy bejáratánál visszaépítenek egy oszlopokon álló erkélyt. A határozattervezet a Karolina térből 10, egyenként egy négyzetméteres terület leválasztására vonatkozik, ami az erkély alapterületét teszi ki. Ezt kellett haszonbérleti szerződéssel az üzletember rendelkezésére bocsátani, hogy elkezdődhessen az ingatlanfelújítás. A tanácsülésen jóváhagyták az ingatlanfejlesztési dokumentációt, amelyet egy tanácsi határozatban ki is hirdettek. Egy másik, ugyancsak a Fodor Zsolt érdekeltségébe tartozó ingatlanüggyel kapcsolatosan is döntés született a tanácsban, amely egy telekdarab közterületté nyilvánítására vonatkozott. A határozat szerint a város átvette a 150 négyzetméteres területet Fodor Zsolttól és feleségétől, így a terület a városi úthálózat részévé válhatott. Mivel az általános városrendezési terv szerint a részletes és a zonális városrendezési terv tavaly június 22-ig volt módosítható, ezért sürgetni kellett a 150 négyzetméteres terület áthelyezését a városi tulajdonba. Ezt a tulajdoncserét a júniusi tanácsülésen el is fogadta az önkormányzat, az ülést megelőzően (13.06.2016, 10:48:56 órakor) Horváth Anna telefonon kereste meg Fodor Zsoltot, és biztosította az ügy pozitív kimeneteléről a vádirat szerint. Az ügyészség tavaly október 10-én vádat emelt Horváth Anna ellen, majd december 8-án Fodor Zsolt ellen is, ekkor már a pénzmosási vád is szerepel a befolyással való üzérkedés illetve befolyásvásárlási vádpontok között. A vádirat szerzői bizonyítani próbálják az összefüggést a szponzorálási szerződés és a hivatalban történő közbenjárás között. Az ügyészség szerint nem véletlen, hogy tavaly május 23-án készült el a határozattervezet a Karolina téri ingatlannal kapcsolatosan, amelyet Fodor Zsolt készült felújítani, és ugyancsak azon a napon kötötte meg a két cég - a vádiratban kitakarták a cégneveket és a cégadatokra vonatkozó információt - önkéntesség támogatása címen a 20 ezer lej értékű szponzorációs szerződést. Az ügyészség vádirata szerint a valóságban a 20 ezer lejes összeg a május 13-án Horváth Anna által kért fesztiválbérletek ellenértékét képezte. "Egyértelmű, hogy a tanácsi határozat megszerkesztése és az ún. szponzorációs szerződés megkötése között van időbeni összefüggés" - áll a vádiratban. Összefüggést látnak ugyanakkor a Fodor Zsolt érdekeltségébe tartozó ingatlanügyek megoldása és a fesztiválbérletek beszerzésének finanszírozása között is. Korábban Horváth Anna ügyvédje azt nyilatkozta, a DNA-nak azt kell bizonyítania, hogy az alpolgármester anyagi javakért cserébe élt vissza hatalmával. A Kolozsvári Rádió által megszólaltatott Bányai József ügyvéd ezt megerősítette. Szerinte ha nem egyértelmű a kapcsolat a közbenjárás és szponzoráció között, ejteni kell a vádat. A vádirat utolsó részében a DNA elismeri, hogy az általa megállapított bűncselekmények nem okoztak anyagi kárt a polgármesteri hivatalnak. Az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) ügyészei október 11-én helyezték 60 napos hatósági felügyelet alá Horváth Annát, és hivatala gyakorlásától is eltiltották. Ennek következtében, amikor már második alkalommal is meghosszabbították a bírósági felügyeletet, Horváth Anna bejelentette, lemond az alpolgármesteri tisztségről. Kertész Melinda Transindex.ro 2017. április 1.„Benzint, benzint a tűzoltóknak”Szándékos gyújtogatás miatt lobbanhatott lángra egy romák lakta ház és annak melléképülete Gyergyószentmiklós alfalvi határában. A rendőrség szerint: még zajlott az oltás, kármentés, amikor a helyi zárt facebook csoportban további gyújtogatásra, a roma közösséggel való leszámolásra biztattak a csoporttagok. Parászka Boróka írása. A több órán át tartó internetes beszélgetésben különböző vélemények is megjelentek, volt olyan, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy jó tapasztalatai vannak a roma telepi ismerőseivel. A többség azonban rendkívül élesen és ellenségesen fogalmazott. A tűzesetről szóló poszt az esti órákban jelent meg a közösségi hálón, valamivel éjfél után már több mint kétszáz hozzászólás volt a bejegyzés alatt. Bár a csoport zárt, de igen népes, több mint 5500 ember értesül az itt megjelenő üzenetekről. Az alábbiakban szemlézzük a tűzeset utáni komment-folyamot. Nem közöljük sem a hozzászólók nevét, sem az interneten használt fotóját – célunk nem az, hogy bárki további internetes konfliktusok érintettjévé váljanak. De jelezzük, hogy a teljes dokumentációt, a 240 hozzászólást tartalmazó képernyőmentést eljuttatjuk az illetékes hatóságoknak. A nyilvánosságot látott hatósági nyilatkozatok és a sajtóértesülések arról szólnak, hogy egy korábbi nagyértékű lopás miatti bosszú a gyergyószentmikósi gyújtogatás, az általunk szemlézett fórumon nagyon hamar megjelentek a további agresszióra felbujtó bejegyzések. „Benzint, benzint a tűzoltóknak” – írja az egyik csoporttag replikaként a „Mehet a többi is” bejegyzésre. Volt olyan vélemény, amely a lángoló ingatlanokat szórakoztató látványosságnak minősítette („Megy-e valaki tábortűzre”), volt aki „élőbe” nézte volna a katasztrófát, és volt aki úgy vélte a hogy majd „DVD-n” hozzáférhető lesz a „látványosság”. A zárt facebook csoportban vélhetően a lángoló házról készült képet is közzétett valaki, ezzel a kommentárral: „szépen ki vannak világítva”. Visszatérő motívum, hogy az emberek az áldozatok megégetéséről beszélgetnek, azt találgatják lesz-e „cigánypecsenye”, esetleg „cigánypecsenye székelyesen”. Egy bejegyzés pedig azt találgatta, hogy a megsült (ember)húst házhoz szállítják-e, más azután érdeklődött, hol kell az (ember) húsra feliratkozni. „Pergelt roma nyam-nyam” – írja valaki ugyanerre a témára, válaszában a beszélgető társa hozzáteszi: a kutyájának sem adna ebből az (ember) húsból. A vitában résztvevők több szélsőjobboldali propagandaanyagot is belinkeltek (például a Betyárseregtől). „Minden nap kéne egy ilyent csinálni” – reagál a gyergyói csoport másik tagja a felvetésekre, volt olyan, aki szerint a gyújtogatásnak már hamarabb be kellett volna következnie. A hatóságok eljárásával kapcsolatban is megjelentek találgatások. Volt aki úgy vélte, hogy a tűzoltók „direkt félre lőttek” (csak imitálták a tűzoltást), volt aki abban reménykedett, hogy a katasztrófa elhárítás szabadságon volt. (Ehhez valaki kommentként hozzáfűzte: „boldog égést”). A Közösen Gyergyószentmiklósért nevű csoport eredetileg a Gyergyószentmiklós nem a cigányoké címet viselte, nem ez az első eset, hogy ilyen jellegű internetes hozzászólások jelennek meg itt. A térségben évtizedek óta nagyon súlyos problémákkal küzdenek a helyi (illetve környékbeli) roma közösségek, és ugyancsak több évtizedes a magyar-roma konfliktusok története is. A péntek esti felbujtó üzenetek megjelenésekor jeleztem, hogy újságíróként követem az ott írtakat, és 12 óra múlva publikussá kívánom tenni, milyen típusú bejegyzések születtek. Arra kértem a csoporttagokat, hogy aki ennek függvényében megváltoztatná, korrigálná korábbi véleményét, jelezze. A felvetésre korrekciós üzenet nem érkezett, néhány érintett arról írt magánüzenetet: a véleményét fenntartja, de nem szeretné ezt nyilvánosan vállalni. Az eredeti poszt bejegyzője, Egyed Zsolt, kilenc órával később keresett meg. „Ne fenyegetőzzem” azzal, hogy nyilvánosságra hozom, mi zajlott az 5500 fős csoportban – írta - mert nem „tesz jót neked sem és a cigány közösségnek sem”. Azt, hogy mit kell érteni azon, hogy „nem tesz jót” a konfliktusról való nyilvános beszéd nem részletezte. A csoportból 11 órával a bejelentkezésem után kitiltottak, így arról értesülésem nincs, hogy a felbujtó üzenetek további sorsa mi. Egyed Zsolt úgy nyilatkozott: 17 embert tiltott ki ebből a facebook közösségből, és 11 óra után több üzenetet törölt. A gyergyószentmiklósi roma-magyar konfliktusokkal részletesen foglalkozott Kertész Melinda és az Erportnak nyilatkozott az a telepen dolgozó szociális szakértő, aki az elmúlt évtizedben éveken át követte az úgynevezett „téglagyári romák” helyzetét. Forrásunk úgy nyilatkozott: mára „cementesedtek” a helyi rasszizmus és szegregáció által okozott problémák. A konfliktusokat több éve követve és elemezve úgy véli: a helyi hatóságok viszonyulása is hozzájárul ahhoz, hogy a krízis mélyül. „Jellemző például, hogy a rendőrség nem ugyanúgy jár el a roma és a nem roma lakosok esetében, előbbieket a legkisebb kihágás, szabályszegés – például utcán gomba, erdei gyümölcs árusítás esetén is büntetik”. A roma-magyar konfliktusoknak sajátos kontextust teremt, hogy a most kigyulladt házaktól néhány kilométerre tartja éves nyári rendezvényét a Jobbik, az EMI táborban szokott rendszeresen beszédet mondani Vona Gábor is. A szervezetnek kiterjedt hálózata van nem csak Gyergyószentmiklóson, de az egész gyergyói medencében is. erport.ro/lokal (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
